Zúgó folyó partján

Ó rohanó folyó árja, Legény indul, csónak várja. Belerakta iszákjába Jegykendőjét, szíve párja. Elmegy Ő most messzi tájra, Hol majd sok új kaland várja. Elviszi Ő mindenét, Nem hagy itt mást, csak a szívét. Ó szikrázó sziklaszirtek, Mindig csak is Őt védjétek. Az orkántól takarjátok, Visszatér, ha akarjátok. Ó gyors röptű fekete sas, Messzi földek … Olvass tovább

AZ ÉGBOLT, S A TENGER

Az égbolt, s a tenger, Ajándékot küldtek bölcsőmhöz, Mikor megszülettem, Ezt mesélték többek nekem. Küldték a viharral, Ki a szél szárnyán szárnyalt, Hogy ott érje még a hajnalt, Mert csak fényben látszik A tenger, és az égszín kékje. Ha körbe öleli A Földet a szivárvány. S napfényben ragyog A harmatos ködmárvány. Ott álltak mindketten Baldachinos … Olvass tovább

Ébredés

Ébredés Ködös- hűvös a reggel Álmos még a macska is Ablakomon élesen Koppan egy kavics. A függöny behúzva még Takarja a hajnalt. Átsejteti a Napot. Ébren vagyok. Ólomcipőben járt az éj, De gyorsul most már az idő. Betör a ragyogás. Hová ez a rohanás? Moccan a barna idő… 2006-04-03

A FÁK EREJE

A FÁK EREJE Magyaros bölcsődet nyers fából faragták, munka közben is dalolva ringatták. Fa asztalodat lakkozva cifrázták, ételedet rajta oltáron áldozták. Ágyadat, hol fogantál, deszkából gyalulták, ugyanitt e helyütt jövődről álmodtál. Kapa, s balta nyeled akácból csiszolták, tetődet, hajódat ácsok ácsolták. Puska tusáját is dióból hasítják, ha hazádért harcolnál. Koporsód diófa talán te nevelted, fejpárnád … Olvass tovább

A FÖLD NAPJA

A FÖLD NAPJA ILYEN SZÉP A VILÁG Eltűnődünk, ha beteg a világ, ismerjük e, tényleg, igazán? A korral nekünk is tovább kell haladni, de múltunkat meg kell őrizni, értékeinket nem szabad elhagyni, mindenképp próbáljunk meg, embernek maradni. Ismeritek a Zöldellő lombok Lágy susogását? Metszett vesszőnek Süvítve zúgó Éles suhogását? Szőlővesszőknek Buja kuszaságát? Mi ősidők óta … Olvass tovább

VADVIRÁGOK

Rejtve nyíló kis ibolya, Bokor alatt illatozva Erdők, mezők virága, Szerencsések világa. Utak mentén farkasalma Kóbor kutya megszagolja. Erdők, mezők virága, Fütyülök a világra. Árok partján kék szilvafa Hamvas gyümölcs terem rajta Erdők, mezők virága Ebédem leszel mára. Hétszilvafás nemes vagyok, Minden fáról egyet adok. De ha kettőt visszakapok, Akkor szívesebben adok. Megjegyzés:2013. november 22.

HOL VAGYTOK MAGYAROK….

HOL VAGYTOK MAGYAROK…. Ki a magyar Magyaros bölcsőmet Sváb dallal ringatták, Aprócska batyunkat Hajókon úsztatták Le a Dunán. Hoztuk magunkkal Nyugatnak iparát Régi czéhmesterek Ősi szaktudását A föld szeretetét, szőlőknek vesszejét, Nemzetünk szorgalmát, Konok spórolását. gyarapodásnak magvát. Sokszor kérdéssé vált, A Magyarok nagy többsége Igényt tart-e ránk? hiszen ez is a mi hazánk. kitelepítéskor vagon … Olvass tovább

Közelít a tavasz

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÖZELÍT A TAVASZ Sötétből sejlik a Sápadt fénysugár. Erőlködik a Nap. Közelít a tavasz. Szembe jön elénk. Föld méhében Duzzad a mag, S a gyököcskék kusza, fura Lassú táncot lejtenek. Bomolnak a bimbók, Rügyek, és a falevelek. Ilyentájt az Ember olykor Elmereng: Mi történik Ez újabb tavaszban… Vajon megújul e Végre Hunnia? … Olvass tovább

Húsvéti locsólásra való vers

HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS Tavaszi megújuló zsongás SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Locsolásra váró karikázó Batyum sarkát megoldottam gondolatim kibogoztam szavaim csodás csokorba fontam Fekete csizmámmal toppantottam ajtótokon koppantottam tavaszi virágot ím elhoztam gyöngy koszorúm kezedbe adtam fiatalságom neked adtam liliomszálam hervasztottam harangokért megharcoltam lányságomért virrasztottam fekete ruhámban elgyászoltam topánkám is tippen toppan hívlak kérve gyere ki … Olvass tovább

Golgota

Szegzárdi Nagy Vendel: Golgota – Hosszú a keresztút… Könny és Vér áztatja A Via Dolorosa, A szenvedések útja Kopott köveit. Áll már a három kereszt A koponyák hegyén. S meredten néz A két riadt lator. Középütt Jézus, A nyugodt fájdalom. Fekete fellegek dörögnek, S ömlik az eső az úton. A vakok látnak, A bénák elindulnak, … Olvass tovább

Gyere kisunokám

GYERE KISUNOKÁM…. Gyere kisunokám most ülj ide mellém, kérlek hogy add a kezed. meséld el nékem miért sír a lelked, tested mitől remeg. könnyáztatta arcod, nem a láztól piros, mondd el nekem gyorsan ki bántott meg most. hogyha sírni látlak, mintha az én szívem tépnék gyere öleljél át, máris itt a segítség. két puha karoddal … Olvass tovább

Mikor mentem

MIKOR MENTEM… Mikor mentem a borospince felé Még az üvegek is sírtak Udvaromban bánatukban Az ecetfák is kinyíltak. Nem vagyok én részeg csak boros Nem keskeny az utca csak szoros Nem tántorgom csak a lépést cifrázom Ez nékem egy régi szokásom. Cserepes a házunk teteje Cseréppel van a köcsögfa tele Kirakták a fazekakat száradni Melléjük … Olvass tovább

A rózsa illatával

A RÓZSA ILLATÁVAL Rózsakirálynő A hűvös Hold ezüst arcával búcsúzik, A forró Nap arany hajával kelt, A rózsa illatával köszönt téged minden reggel, Mosdani rózsavízben, Rózsakirálynő. piros rózsát kérek tőled, Szerelemnek zálogát, fehér rózsát adsz te nékem, Kutatom ennek okát. azért hogy megismerjed töviseit letördelem, vakon ennyit segíthetek. Válasszunk magunknak illatot. Feltűzött fekete hajkoronával kárminvörös … Olvass tovább

Keveredik a búzával

KEVEREDIK A BÚZÁVAL… Keveredik búzával az ocsú Félrefordult rajtam a koszorú. Így mentem a templomsoron végig, Fájó szívem rokonok kísérik. Kerítések résein át lesve Fehér fátylam irigykedve nézik. Estebédkor odasereglenek Hívatlan ablakos vendégnek. Csak egy legény áll meg a távolba, A zenén is áthallik Szíve dobbanása. Madárka ül száraz ágon, Jól megy dolga e világon, … Olvass tovább

Az én utam

AZ ÉN UTAM… Az én utam, az én sorsom, messzire visz, messze vándorolok. az úton mindenki elfér, egymás után a nyomon, mégis nagy a tülekedés. a csúcsra mindenki felérhet, ha hagyják, ha akarják, ha hagyom, ha igazán akarom. Bármit is állítanak rólam Nem igaz. Ha mégis kiderül Hogy igaz, Akkor azt kimagyarázom. Jóhíremet vigyázom Nektek … Olvass tovább