Nagy Vendel (profilját örököse kezeli)

Söthenyes szoba asztalán ezüst gyertyatartó áll, valaha vidám láng égett leolvadt viaszcsonkján. Sárguló papíron szálkás betűkön ül egy rövid testámentum, alul tintapaca, és gyűrött szamárfül, hogyan kerülhetett oda? folyott az írnok tolla, nincs aláírva a brossura, pecsétjéről hiányzik a plomba. Öreges, dohos szag árad a benti levegőben, megszáradt rég a mész a nyeles meszelőn, néha … Olvass tovább

ÖTVENKÉT SZÁL PIROS RÓZSA (IKERTESTVÉREM EMLÉKÉRE) Friss még a sírhalom, Lassan múlik a fájdalom. Meghalt az én jobbik felem, Őrangyalom, lelkiismeretem, Vigaszom, és támaszom. Hitem, s reményem: A testvérem. Te mindig a vesztes Oldalon álltál, Ha fizetni kellett Gavallér voltál. Hárman vagytok most lent A sötét kriptában: Apám, anyám, s te öcsém. Szoríts helyet, Hamarosan … Olvass tovább

A LEGRÖVIDEBB IMA Engedd meg Uram, Hogy kutatója legyek az égi, S a földi jónak. Adj értelmezést Nemes gondolatnak, szónak. Hitünk szerint Megtiszteltetés hogy élünk, Mi vagyunk a kiválasztottak. Mert élni csak egyszer lehet, Bár reméljük az Örök életet. Ha már nem leszünk, Minden elveszett, S csak a lelkünk lebeg Még egy darabig A sírunk … Olvass tovább

ÉN MÁR NEM FÉLEK A HALOTTAKTÓL Gyerekkoromban a halállal ijesztgettek, Sokkoltak az ősi hiedelmek. Hogy rossz és gonosz a holt Démoni erővel hatol Testedbe és lelkedbe. Hittem is, meg nem is, De nagyobb volt a félsz… Mióta kihalt mellőlem Mindenki, kiket rajongásig szerettem, A régi családom mind elveszett, Kihalt belőlem a rossz hiedelem. Búcsúzóul, utoljára … Olvass tovább

Márton napi vigalom Liba van az asztalon. Márton bátyám siratja, Torkát borral locsolja. Márton bátyám Olyan legény Feszül hasán A melles kötény Fénylő bársony Az ülepén Pohár bor, kötény, cájg nadrág Mindenik erőt ád… Márton napján Libát eszik Kóstolgatja új borát Megkínálja jó borivó Barátját Az Isten tartsa meg a Szokását. Gondolataiba mélyedve nevén elmélkedve … Olvass tovább

Csak egy árva falevél hintázik az ágon, vidám társaival ringatódzott nyáron. Zöld ruhája új volt, eső mosta folyton, napszárított arcán ragyogott a mosoly. Elfutott az idő, messzire szaladt, néztek utána még, fáradt madarak. Szép ruhájuk lassan barnára kopott, néha egy-egy levél óvatlan elomlott. Hanyatt dőlt a földön a sok hervadt levél, csak egy hirdette még, … Olvass tovább

TÓPARTI IDILL Tó vize csillan Csónak ha lendül Evezőlapátról Csordul a víz… Csitulnak a parton Homokos fövenyről Omlik a lábnyom. Part menti fákról Lehull a levél Sárguló színben Úszik a vízben. Ezüstös vértű Hal háta villan Sütkérezni jött fel A vakító napban. Pikkelyes páncélja Nem védi a bajban. Sirályhad elől Mély vízben illan. Vadkacsa búvik … Olvass tovább

Bedagadt az ajtó Vállammal nyomom be, Vigyázva az üvegre. Íme itt a ház, Ki mindig reám vár. Hűtlen fiad Néha hazatalál. Sokszor gyötör A lelkiismeret. Soha ne feledd Az emlékeidet. Bedagadt az ajtó, Vállammal nyomom be, Vigyázva az üvegre. Megcsap a dohos szag, Szellőztetni kéne. Lassan körbenézve – Tán csodát remélve – Lerogyok egy rozoga … Olvass tovább

Mint nyálkás hüllő Vergődsz a forró homokon, S közben sasnak Képzeled magad. Aki kitárt szárnyakkal Kering a magasban Figyeli a prédát, S lecsap terád. Üvöltesz, Ahogyan az Oroszlán teszi, Ha jön a Langymeleg alkonyat. Pedig, akár a nyúl, Olyan gyáva vagy. Túlértékeled önmagad, Puszta léted. Tudósaink mondják: Ma már tudjuk. Hamis a tézis. Ma úgy … Olvass tovább

Meghaltál! Jó pár éve már, Elmúlt számodra a földi élet. Tested talán semmivé lett? Elporladt, s akár a hamu Szürkül lent a sötét mélyben? Én a test feltámadásában nem hiszek, Csak a szellem, és a lélek örökké való csupán, Ha megidézem szellemed, Betölti a teret, Ez a halhatatlanság lehet, Újra bizonyságot adva A hitetleneknek. S … Olvass tovább

ÉLETKÉP Pincesorok árkán száguld az idő, enyészet ellen küzd a jövendő. Még akarni, életben maradni, hangját hallatni, valahová tartozni, hasznosnak maradni. Téglák alól a fű óvatlan kitüremkedett, alattuk a gyökerek kusza táncot lejtenek. Szerény virág törekszik serényen a fény felé, nyúlánk nyakát nyújtogatva, érlelődik magva. Öreg gazda vaksi szeme kapák között válogat, ki akarná kertjében … Olvass tovább

Tőled kaptam a szerelmet. S az asszonyi öl melege Akkor még bájos nagylány Bátortalan ölelése volt tán. S most lányodról fested a képet, Mit sok évvel ezelőtt Nekem is megígértél. S nem látod a színét annak, Mi a kemencéből kisült, – Hisz az egész egy bíborszínű ragyogás – Csak akkor, ha kihűlt a festék. S … Olvass tovább

Ímhol a kép… Elkészült végre egészen, S keretében feszül a vászon. Rézdróton lóg, – Mint akasztott ember – Ettől talán többre érdemes. Vajon meghal-e a festmény, Ha megszáradt rajta a festék? Vagy csak azután él igazán? Hiszen elméddel érted, És a szíveddel érzed, S ecsettel fested a szíved baját. Több éve már. Fested a múltad, … Olvass tovább

Régi a vakolat, Málladozó már, Rajta kopottas Sárga a máz. Lyukacsos kockáiról Azt gondoltam: Kekszből van a ház.

A SZELLEM SZABADSÁGA Süt a Nap vagy esik a hó, a gályarabnak leláncolva sem mindegy, hogy merre indul el a hajó. mindenféle rabnak a gondolata szabad, irányt mutatnak az égi madarak, melyek guggolva repülnek el az ég alatt. nem gátolhatja a leláncolt pad. csak a testét kötik oda, olykor a lélek fátyolos marad. még a … Olvass tovább

Mostanság ha elgondolkodom, magamnak ha felelek, egyik ámulatból a másikba esek, hogy néha megfelelek, magam magamnak, mindenféle értelemben véve. rájöttem hosszú éveken át, ha mindig azt csinálnám ami érdekelne, soha nem kellene dolgoznom ebben az életben. lehet ez csupán álom kitalálhatja bárki, jó munkát és szép öreg embert ritkán lehet látni. s láthatja akárki, nem … Olvass tovább

Éjszaka egy uhu bagoly Össze-vissza barangol, Sötétben is élesen lát, Elkapja a vacsoráját. Megfogja a pockokat, Fészkeket is fosztogat. Ágon ül a gerlepár, Lecsap rájuk a madár, Elrabol egyet a galád. Búsan búg a párja még, Megölték szegénykét. Megölték szegénykét. Fejében ébredez A sok bölcs gondolat, Pislog rá jó nagyokat, Közben okosan bólogat. Karmai közt … Olvass tovább

A SZABADSÁGHARC ELBUKÁSÁNAK SZÁZHETVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA Zászlóink vezesd Hős diadalra. Ajkunkat dicsőség Fakassza dalra. Lobogónk lobogva Zúg el a széllel, Süvítve, csattogva Vezérel éllel. Diadalra száguld Éjt kergető hévvel. Regéket mesél Régmúlt emlékével. Vidáman lobog Új idők szelével. Mindennapi forradalmunk Meghitten nemes Fénylő erejével. Zászlónkat lobogtasd Örök dicsőséggel. S művünktől félve Az ellen ha elébünk áll, … Olvass tovább

EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN… Hamis próféták sürgetik Végre induljunk el Európa felé, Hová menjünk, hiszen itt élünk Évszázadok óta, Európa közepén. Nem kell fújni újabb indulókat, Nekünk megfelel a régi Himnusz és a Szózat, Mely keveredik gyári gőzdudák Harsány jelszavával, A munka dalával. Talán István király Vetette el végleg E szent földbe Azt a magot, … Olvass tovább