NagyBenedekMate Együtt vagyunk, de örökre távol, videochaten alig hogy látszol. Sosem jöttem el, időm nincs elég. Most itt vagyok, és együtt ér a vég. A fegyver elsül; nincsen töltve sem, modern világunk izzó förtelem. Tépd föl ablakod, ne aludj tovább. Magától perzsel és ég a világ. Mi gyújtottuk meg eddig a tüzet, most döntenünk és várnunk … Olvass tovább
A cseresznye a rózsafélék közé tartozó Prunus nemzetség alnemzetsége. Az északi félgömb mérsékelt égövi területein őshonos. Vízigénye, az esővel és jéggel szembeni érzekenysége relatív drága fajjá teszi. Virágai szemet gyönyörködtetőek, teljes pompájukban késő tavasszal figyelhetjük meg őket. Későn jöttem. Az illatod még megvolt, de fájdalmasan túlértél, rózsaszín helyett vörös, gyulladt voltál. Pedig még nem láttad … Olvass tovább
A keddek furcsa közjátéka lett, hogy Egymás után jövünk magánangolon. “Fulltotál véletlen”, hogy akkor és ott voltam a Ligetben. Ültem a padon. Habár két órája csak rád vártam ott, hirtelen észre sem vettem, hogy jöttél. Mégis, abban teljesen biztos vagyok, hogy rám sem néztél. Simán eltekertél. Bámultam, hogy a szél ruhád lengeti, közhelyes voltál, mégis … Olvass tovább
Félek, hogy egy délután csak elalszol. Félek a világtól, és félek magamtól, Félek, hogy ez itt nem örök, Félek attól is, hogy az, hogy a körök csak elernyednek a tizedik év után. Félek, hogy nem fogsz már szeretni, Félek, hogy én nem foglak, hogy ennyi, Félek a félelemtől, a tudástól, Félek, hogy nincs képem a … Olvass tovább
November van, fáradt már a nátha, a Hős utca giroszillatába lassan ballagnak be az emberek. Az elhasználódott esővizet a hidrofób járda egyre taszítja, és a zsíros égre löki vissza. Ott Fent manapság ezért sárosak, ezért köp az ég mindig sárosat. Mostanában mintha fakóbb volna, mostanában nem ad olyan nagyot. A város is az ország koszfoltja, … Olvass tovább
A házakra az ősz taknya csöpög, fújtat a város. (Parányit fázik). A depis panelházak egy slukkal óvják beszűkült artériáik. Az autók már rég láncdohányosok, és folyton köhögéssel küzdenek. Szorongásfüggő az egész világ: meleg gépek és hideg emberek. Amott egy angyal ül, telefonál. Túl sokat ivott, ezért most bátor. Számonkéri a Teremtőt, hogy mért hányt ki … Olvass tovább
Dér van a város házain. Eltűntek ingóságaim, lombom bontom. Amott egy bogár elszalad, halálra sújtja őt a fagy. (Kicsit sikít.) A nap, e szürke gombelem bár virít minden reggelen, a pír papír, mit összegyűrnek évszakok. Itt állok, és megfagyok, a szél beszél fülembe kínos titkokat, míg törzsemből lét szívogat kopasz kukac. Hajam sárga, (még nem … Olvass tovább
Ideális esetben most együtt nyaralnánk. Én Pilinszkyt olvasnék, te József Attilát. Ideális esetben ott lenne a lovad. Egész nap ennénk, aztán aludnánk nagyokat. Ideális esetben nem aggódnál rajta, hogy a bevitt szénhidrát ilyen-olyan fajta. Ideális esetben közös szobánk lenne. Lenne tévé, könyvespolc, minihűtő benne. Ideális esetben sokszor csókolóznánk. Jó meleg lenne, többet nem szenvednénk fagykárt. … Olvass tovább
Január van, fáradt már a nátha, a Hős utca gíroszillatába lassan ballagnak be az emberek, és a feketéllő esővizet a hidrofób járda köpve taszítja, és a kehes égre fújja vissza. Ott Fent manapság ezért sárosak, ezért köp az ég mindig sárosat. Mostanában mintha fakóbb volna, mostanában nem ad olyan nagyot. Mint a város, az ország … Olvass tovább
Kint kopog zúgva a halk idegesség, az ősz már bebújt a tetők alá. Harap a hideg, olyan idegen még, a nyár rég elfutott valahová. Csak most veszem észre, mennyire fájna, ha te nem fűtenéd már a szobám, üvöltene a ház, be lenne ázva, üres lenne ébredések után. Jeges szekrény, fiók, zúzmarás plafon; fázós szelek át … Olvass tovább
Karba kaptalak merészen, járhat ezért egy egészen pici puszi. Tesi után így jó menni, hihetetlen, hogy van ennyi izom, bizony! A sulihoz elutazol, nagy út ez a Tisza-parttól neked, nekem. Kapaszkodsz te a nyakamba, lélegezni hogyan tudna fiúd? Kiút csakis egy van, ha leteszlek, de fáradt vagy, nem eresztlek se így, se úgy. Ez biza … Olvass tovább