Nandor

Érzem a szíved ritmusát ha néha lefekszem reád, elbújva a nap hevétől hűs bozótot találva. Néha sírsz- s könnyeid patakot alkotva folynak végig testeden, folyóvá egyesülnek s ömlenek az óceánba. Száz sebből vérzel s meggyógyítani nem lehet, milliók nézzük csöndesen az oroszlánok csatáját. Mint üveggolyó gurulsz tovább a végtelen csillagok között, fáradt tested nem érzi … Olvass tovább

ÁLOM A VIHAROS TENGEREN „Egy szőke leánynak, Ibolyának, Elvesztettem, s újra rátaláltam” Csillogó kék szemeid oly Halványak voltak már Mint a virág a perzselő napon, S téli napfény a fehér havon. Rózsás arcod alig-alig látom S messziről hallom kedves hangod Képfoszlányok lebegnek már előttem Elhalványulsz, mint csillagok a téli ködben. Szőke hajad ott lebeg még … Olvass tovább

ŐSZI HAJNALON Sötét éjszakákon magányosan járok, Talpam alatt apró kavics csikorog, Megállok és hallgatom a csendet, Régen még veled sétálgattam erre. Rám pirkad a bíborszínű hajnal, Mint angyal lebeg fenn vörös hajjal, Fagyos leheletem a dér színű ködben, Sárguló levelek hullanak mellettem. A fák között csak én vagyok árván, A metsző hideg szél havat hoz … Olvass tovább

Egyedül sétálok a parkban, A kopasz fák árnyékában, Ágaikon nehéz esőcseppek, Összegyűlnek s leperegnek, Árván állnak a téli ködben, S egymásra szomorúan néznek. Épp oly magányosak, mint én Ezen a hideg téli estén, Fázósan felhúzom gallérom, S utamat tovább folytatom. Tovább megyek, de vajon hová? Megyek, megyek, míg tart a világ. Valahol egy halk zene … Olvass tovább