Néha szél vagy, néha tenger

Összes megtekintés: 47 

Összes megtekintés: 47  Ha erősen emlékezem, Néha még látok egy tájat, Egy tájat, messze nyugaton, A tengert a sziklákon túl, A szelet, és téged A vén fák alatt, ahogy Sétálsz a víz felé. Hallgatag vagy, Nem olyan, mint máskor. Mozdulataid lágy neszét Lassan elnyeli Az idő puha szövete. Magukba roskadó világok Az elmémben. Elhamvadnak, majd Feltámadnak … Olvass tovább

Rohadt idő

Összes megtekintés: 37 

Összes megtekintés: 37  Csend van. Az atomok szétgurulnak, Majd újra össze állnak. A képzeletből kivonom A valóságot, És ami visszamarad, Az talán te vagy, Talán más, aki egykor Voltál, De már nem vagy. A lelkedben ott maradt Egy másvilág, Üresen és árván, Ahol régen engem is Tároltál. Kiveszem onnan, És zsebre teszem, Hátha egyszer visszakéred. A … Olvass tovább

Nem ilyennek mondták a világot

Összes megtekintés: 35 

Összes megtekintés: 35  Nem ilyennek mondták a világot, Mikor fáradt mosollyal az arcukon Fölém hajoltak, és a fülembe súgtak Lágy, meleg szavakat, halkan és kedvesen, Gyengülő kezükkel kicsit cirógatva a hajam. Azt mondták, hogy erdők vannak arra, És kezükkel az ablak felé mutattak, S hegyek amarra; tavak és folyók a távolban, A kacskaringós út végén pedig … Olvass tovább

Nem mondja senki

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Nem mondja senki… Ősz van. A tarló a határban Meghalni kész. Harangszó botlik A macskakövek felett. Valahol a ködben Egy templomtorony lebeg. Sötét van. A kapualjban valaki Még integet, Talán neked, talán másnak, Talán csak képzeled. Visszaintesz, Bár nem tudod, minek. Nem mondja senki, Hogy maradj, Ha valaki mondta is, Az végül nem … Olvass tovább

A dombok mögött

Összes megtekintés: 93 

Összes megtekintés: 93  A dombok mögött A dombok mögött lassan Foszlanak az esti fények, S a halvány színek elnagyolt Gerezdekre osztják az égbolt Szétkenődött sávjait. Szúnyogok és emlékek Telepednek a megperzselt Levelek élére, ahogy a táj az égről, Mint a festő a vásznáról, Óvatosan letörli a szétfolyt színeket. Nincs már más a vidéken, Csak te meg … Olvass tovább

Green New Deal

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Green New Deal Zöldre mosnák, mégis szürke marad A város, és benne a ház is. Valamire még mindig vársz, Vagy csak úgy teszel, Mert a tétlenséged jól esik, Addig, amíg az másnak fáj. Már az eső sem úgy esik, Ahogy régen, Műanyagszemcsék Mosódnak belőle a szemedbe. Pislognod kell. Fekete-fehéren látsz, Vagy talán már … Olvass tovább

Múltidéző levél

Összes megtekintés: 61 

Összes megtekintés: 61  Múltidéző levél Barátság. Egyike azon dolgoknak, melyekért megéri élni, mégis, hiába ízlelgetem a szót a nyelvem hegyén, suttogom magamban, vagy írom le egy papírra, az most üres és hitvány marad, mert Te nem vagy itt mellettem. Több, mint öt évtized telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Ahogy az évek keserűen rohantak el … Olvass tovább

Életek közt a távolság

Összes megtekintés: 59 

Összes megtekintés: 59  Életek közt a távolság A fiú egyszer elvitte a lányt sétálni a közeli erdőbe, a dombok közé, ahol gyerekkorában is sokat sétált, de akkor még az apjával. A fiú apja jól ismerte azt az erdőt, mert ő volt a falu erdésze, és a nyári reggeleken, mikor a levegő kicsit meghűlt, mindig türelmesen mutogatta … Olvass tovább

A tenger halványkék sávja

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  A tenger halványkék sávja Mostanában gyakran kijövök ide, a város szélére, ahol kicsit kiszélesedik az út, és némán elsiet a semmibe. Az úttól beljebb, csupán néhány percnyi sétára, van egy kopott pad, valamelyest elbújva két göcsörtös gesztenyefa között. Szeretek itt ülni a fáradt nyári estéken, és szeretem azt a majdnem tökéletes csendet is, … Olvass tovább