Rabmadár

Úgy élem az életem akár csak egy rabmadár, Kit sötét, szoros, reménytelen kalitka zár. Nem szabadulok innen, s nem lesz, aki majd eljön, Nincs rá gyógymód, hogy a magány enyhüljön. Örökké idebent, és örökké egyedül, Kiabál és zokog a lelkem itt legbelül. Rab vagyok a jelenben s a jövőben egyaránt, Csakis a múlt hol szabad … Olvass tovább