Őrzöm még
Őrzöm még a csendet, világnál hallgatom. Olvadó viasznyom serceg az asztalon. Megőrzöm a hitet holdtalan hajnalon; kelő Napnak szelíd fényét látom még arcodon.
F. L.
Gondolatok a Dunánál
Gondolatok a Dunánál A dinnyehéj az ihlető, a rám kopogó, halk eső, az életrész, mit visz a víz, a jövő, bizonytalan, messzi dísz- én erőm árulnám már. Jelenem sötét pillérekhez csapódik éppen, valahol egy felderengő hídnál. Mire értelmet nyer, a most már távolabb jár. Kételyeim fonala sűrű, akár a hínár. Nézem a folyót. Ködös, örvénylő, … Olvass tovább
Télálomban
Télálomban Angyalküldte, végtelen hó, tiszta, könnyű, friss, szikrázó, jégfehér bársonytakaró, puha álom, reményt adó. Fenyőfák örök ruháján – szokatlanul élesen tán – felcsillan egy bágyadt sugár, mit a Nap már búcsúnak szán. Téli kívánság teljesül. Hunyd le szemed, úgy nézz körül. S újra hiszed: a szán repül! Gyermek lehetsz most legbelül.
Csoda
Csoda tűlevél illat karácsonyi harmatként olt lelki szomjat