Barna Nikoletta Barna Nikoletta Némaság Homokszemek kavargó örvénye, S szemembe ezer kis szilánk röpül, Ott hol nem fog az időnek törvénye, Minden egyre csak megkövül. Megáll, s minden némán remeg, Kattogás hangja üti meg fülem, Észreveszem, hogy kezem sebes, S testem olyan akár az üveg. Törékeny, s gyenge, nem érzek semmit, Emlékeimet egy tengernyi könnybe rejtik, S … Olvass tovább
Barna Nikoletta A puszta A sötét pusztán vándorolva, Hegedű hangja üti meg fülem, Sötét alak halad vánszorogva, Mit tegyek talán elkerüljem? Félelem vagy kíváncsiság, Nem is tudom biztosan, Talán ez az igazi szellemvilág, Hideg levegő libben arcomban. Elsuhan mellettem egy magas alak, Vézna s olyan akár egy démon, Most lesz vége vajon a dalnak? Akkor … Olvass tovább
Barna Nikoletta Összetört álmok Izzó fények kavalkádja, Magával ragadja a lárma, Valóra válik a költő álma, Párizs városa magába zárja. Mint hatalmas oroszlán, Bekebelezi egészben, tisztán, Gondolatai kavargása őrületes, Szive hangja sem könyörületes. Szerelem, hírnév, gazdagság, Ifjú álmát felemészti az aljasság, Eltévedve egyedül csendben, Visszatámadni lehetetlen. Egy magasabb hatalom írja sorsát, Örökre az irodalomban hagyva … Olvass tovább
Barna Nikoletta Éjszaka Lassacskán leszáll a városban az éj, Az ablakokban kialszik minden fény, Csak az utcai lámpások ragyognak, Fent az égen csillagok kavarognak. Nyugalomban sétálok a kis utcákban, Egész Csendes a város így éjfeltájban, Érzem a virágok finom gyöngéd illatát, A lágy északi szél kellemes fuvallatát. Hallom a baglyok halk huhogását, Látom egy macska … Olvass tovább
Barna Nikoletta Tisza A Tisza partján sétálva, A sárguló gesztenyefák alatt, A szél a fák ágait tépázza, Körülöttem minden elhallgat. A lábam alatt levelek ropognak, Rézvörösvbe vegyülve csintalan, Minduntalan a levegőben forognak, S a földre érkeznek lassan, hangtalan. A nap tompán Csillog a vízen, Akár egy nagy sima tükörben, Egy hattyú mozog a vízben kecsesen … Olvass tovább
Barna Nikoletta Éj Lassan szenderedik el a táj, Mindent befed az éji homály, Alábukik a nap ,s feljön a hold, Fényesen izzik, magához vonz, A távolban egy farkas vonyít,, Hangja lelkembe hatolva megbénit Ereimben meghűl a vérem, Magához csábít az éj, érzem.
Barna Nikoletta Szabadság Vágyom arra hogy messze szárnyaljak, Távol hol a hegyek sziluettjei látszanak, Előttem terül el a hatalmas nyílt óceán , Szívem megrezdül a dallama hallatán , A sós tengeri levegő átjárja egész lényem, Kezemet a vízbe merítve a szabadságot érzem.
Barna Nikoletta Az ördög hegedűse Azt szokták mondani az ember sorsa már a születése pillanatában eldől.Van akikből nagy vezetők lesznek másokból orvosok ,bankárok de az olyan különleges emberek akik mások a társadalom többi tagjától művészi képességekkel költők vagy zenészek lesznek. Lisa viszont egyik csoportba sem tartozott,apját sosem ismerte anyja pedig egyszerű bolti eladó volt semmi … Olvass tovább
Messzeség A messzeségben hajó hegyek A szél zúgására megremegek Dermedt, kósza hullám törik Tüzes szellem megelevenedik Hajó árbóc őrült táncot jár Hullámok hada körbezár Sötét falakká tornyosulnak Búcsúszonátáról szólnak Mint háborús katona Pereg le előttem az élet maga Sebek tátonganak tagjaimon Várom, hogy a csend elringasson
Barna Nikoletta Szellem Tüzes alkonyokon, Mikor megremeg a nád, S előkúszik a vad homály, Szellem Táncol a romokon. Látni hamvadt arcát, A szeme rikító kékjét, Mely betölti az este fényét, S hallani szívből jövő sóhaját. Ott áll a móló szélén, S nézi a nyugodt vizet, Míg el nem jön az éjfél, Mikor elhullajt számtalan könnyet. … Olvass tovább
Barna Nikoletta Hajnal Sötétségbe bújva várom a hajnalt Mikor a madarak keltenek dallal A hideg szél csontjaimig hatol Lelkemben csüggedt üresség honol Szavakat vések a korhadt fába Itt veszett el a szívemnek álma Ott állok a fa tövében egymagamban Gyönyörködve a holdvilágban Könnyeim lassan esnek a földre S repülnek el minél messzebbre Levelek járnak táncot … Olvass tovább
Barna Nikoletta Örökkévalóság Kecsesen hullámzik a tenger Csillog, mint a legszebb ékszer Smaragd s zafír színekben pompázik Sziklákon kagylók sokasága roskadozik Lágyan suhan a szél a vízen keresztül S nyomában halk kis dallam csendül Mint szirének könnyed lágy éneke Úgy visszhangzik fülembe a zene Sirályok repkednek a messzi távolban Cikáznak s játszadoznak egyfolytában Színes kis … Olvass tovább
Barna Nikoletta Ihlet A hídon madarak sokasága, Egyiknek meg-megremeg a lába , Tolla hullik s én éppen elkapom, Ekkor karomba nyilal a fájdalom . Muszály pihennem s némán, Egyre egyre a tollat bámulom, Mint prédajat leső vad a szavannán, S hatalmába kerít az izgalom . Írnom kell egy új költeményt, papírra kell vetnem az örvényt, … Olvass tovább
Némán áll a szobor, A város közepén, , Körülölelte pár bokor s bogarak tanyáznak szemén. Az idő nyomokat hagyott rajta, ki tudja mióta néz már a távolba, önmagát már régen megtagadta, örökké a múltban álmodva. Madarak csicsergése ébreszti, mindig visszarántja a jelenbe, ő tudja milyen igazán létezni , Hogy soha senki se feledje .