Orosz Dóra

Várva vártalak És én várva várom, hogy a hámom magától lecsússzon, a vámon rohanva át. Karom kitárom, látom ott áll, de vár ő is, mert nem akar odajönni, elbőgni magát, miközben agyát szelek mossák át. Az ágyam szélén ülve, üvegem félig csapvízzel töltve várok tovább. Rá. De az emberek üresen virágzó szavakká nőttek, gazok azok … Olvass tovább

Mit nekem rák Fáj a hát, a csont, a rák meg az élet. Görcsbe rándul az izom, én meg félek, hogy úgy marad. A szívem vérzik tán, vagy a nem ép lépem éppen? Nyirok gyűl, én meg írok, mi mindent elbírok. Nem  mutatom azt se, hogy ha sírok. Sapkában az ágyban, a nem létező haj … Olvass tovább