Oláh RózaA s z e g Előszó: igaz történet. Nincs jelentősége az időnek, mert bárkivel megtörténhet. A nagymama és a fia Andris és annak barátnője beszélgettek kora délelőtt a mindennapi problémák megoldásain. Megállt egy kocsi a bejáró előtt, kiszállt a kocsiból a volt mennye Betti és annak barátja Jani. A nagymama a volt mennyét tisztelte, mert … Olvass tovább
Megtiltom szívemnek, hogy szeressen, Tudom ez lehetetlen. Legyek inkább kiszáradt patak, Mely senki szomját nem oltja az. Fáj, ha nem jössz, -várlak, Ha itt vagy, magamtól taszítalak. Mert bábuként kezelsz! Nincs benned szeretet, alázat. Te éled víg napjaidat, Gondod akad, hozzám szaladsz, Aztán újra tovább rohansz, Megalázva magamra hagysz! Hát legyek inkább kiszáradt fa, Melynek … Olvass tovább
Még teheted, mert vagy! Ne késlekedj. Becsülj, tisztelj, Másért nem-magadért! Meg teheted, mert élsz! -mutasd ki vagy. ha kell –mond, bocsánat, élnézést. Meg teheted hát kérj, nem ezt akartam! Nem így akartam, Szeres, -még élsz! Ne a sírjára virágot! Lelkét ha nem ápolod, elszárad-mint a virág. Ne marja lelked nyomorúság!
Ülsz a hintaágyba, napozol ellazulva, Nézed,-libbenő széltől, Megmozduló leveleket. Hallgatod a turbékolást, semmire nem gondolsz, Madarak csicsergése, lelkednek szép zenéje. Tudod, nem tart örökre! Jön az ősz hűvös szele. De most örülsz a mának, a ragyogó napsugárnak. Te is ülj ide mellém Én megosztom veled. Így teljen napjaid. Édes egyetlenem.
Csak ne mozdulnátok, -csendben maradnátok. Addig nem hazudnátok Édes átkozottak! Kisebb nagyobb -kicsi vagy hosszabb, Szúrnak és vágnak Édes átkozottak! Ha megnyílnak -bántanak, hazudnak. Szerelem mételyét csepegtetik, Édes átkozottak! Vagy, csak úgy ígérnek, Ellened tervet szőnek. Mindent mondanak, Édes átkozottak! Sziszegve mondanak, -gonosz szavakat. Mint kígyók, -marnak, Édes átkozottak! Vagy csábosan mosolyogva, Ott állsz, -behálózva. … Olvass tovább
Csak két nap -és nem bírok vele. A tegnap a múlt, A holnap titok! A holnap titkot rejt, A tegnap elmúlt, Változtatni nem lehet. Holnapra hogyan készüljek! Kérdezd, -Én felelek! Felelek, de mit. Hogyan irányítom -e rongyos életem! Magam sem tudom! -nem bírok vele. Legyőzni lehetetlen, Csak két nap az életben.
Feltámadó szél Fúja terhes felleget, – mely esőt ígér, Csak kecsegtettél. Erősödik a szél, -más irányt váltott. Esőt vár minden lény, Csak kecsegtettél! Föld kérge, mint páncél, Levelek sárgulnak, Felleg elmentél, Csak kecsegtettél. Igaz, – semmit nem ígértél, – remélve vártunk. Holnap újra látunk? Csak kecsegtettél.
A Te tükröd mit mutat. őszülő hajadat, ráncos arcodat! Drága Barátom! -ezt csak te látod ezek hiú ábrándok. Nem látod az érettebbet? -tapasztatat bölcsebbet, -mert az évek elteltek! Lelked gazdaságát –tested nem tarja fogva. Tetted szárnyalt a magasba! Honnan indultál, -és hová jutottál, mert szabadon szárnyaltál? Ha fiatal vagy törés -büszkén vállal. majd –amit tükröd … Olvass tovább
Nagy a szíved, darabokra törted! Magad nem kímélve, szétosztottál mindent. Nagy a szíved. holnapra nem gondoltál! Hitted hogy jobb lesz, hogy így igazán szeretnek. Nagy a szíved, de magadnak kerested! Tisztességed, bölcsességed, maradjon legalább meg! Nagy a szíved, ne alázd tovább magad! Te tudod, -gondolnak-rád, vagy elnyel téged is a posvány!
Szobádban a sötétség is suttogva beszél. Fáj neki a csend, az üres kietlenség! Ágyadat betegen nyomod. Még rongyos takaród is lecsúszott. Jó lenne egy pohár víz, ha kapod, Korgó gyomrod gondolatban megrakod. Szobádból úgy süt a hideg. Nem gondoltad, – az öregkor ilyen. Fénykorodban tündököltél. Semmi mással nem törődtél. Nem gondoltál az öreg korra, most … Olvass tovább
Mi az a több ami benned van? Futok, járok mozgok! Te helyhez kötött vagy! Szárnyalnak a gondolatok. Rokkant széked gurul, szinte megállíthatatlanul. Áruld el titkodat, hogy az ép embernek átadd. Csak csodálni tudlak! Néha meg-meg akadok. Az ép eldobja vagy únja életét, Te küzdessz a kitüntetésért. Figyelnek rád és szeretnek. Tettél is érte eleget! Sokan … Olvass tovább
Mintha festették volna, – szürkére, fehérre. Ember állat eggyé válva, beolvad a ködös tájba. Bokrok, fák, felöltözve, – zuzmarába. Fehér rügynek tündöklve, mintha festett táj volna. Veréb, cinke elbújva, fejüket csirippelve, kidugja. Minden mozdulatlan – hangulatot rombolva. Teszed dolgod, menned kell, köhögsz, tüsszögsz, könnyezel. Fejedben a nagy kérdés, meddig tart az unott gyönyörűség.
Valahol érted is dobban egy szív, és mégis mindig keseregsz. Nézz ki a nagy világba, és minden szebb lehet. Hallod közelről, e szív dobbanását. Ragadd meg el ne ereszd, tudni fogod mikor leled. Gyorsan rohannak az évek, becsüld, szeresd. A kettő együtt dobban, Mert élni úgy érdemes.
Tér és idő, Már egyik sem fontos, Életem leéltem, Az emlékek maradtak nékem. Már csak várni kell, Hogy néha jöjjetek, Ha mást nem, Szeretet adok néktek. Mindegy merre sodor, A fel-fel erősödő Őszi szél. Hozzám mindig visszatérj! Addig is merengek, Otthonom melege mindig vár. Ha máskor nem is. Karácsonykor keress és húsvét táján. Szükség van … Olvass tovább
Utolért az idő, nézed magadat. Tükröd valót mutat, ősz hajszálat, ráncokat. Rádöbbensz, nem vagy fiatal. Benne vagy a korba – félig elérted utad. Ne szomorkodj- nézzd mit értél, s mit éltél. Hátra ne dőlj, előtted több az idő. Ha másként nem megy, keress mankót! Utólért, de ne hagydd magadd! Idős kornak szépsége van.
Válassz egy csillagot. Gyönyörködj fényében, Hajnalban – vagy esténként Mert nem csak a Tiéd. A nap ontja sárga sugarát. Élvezd a nyár melegét, Amíg csak lehet, Mert nem csak a Tiéd. Ha meleged van, Válassz egy sötét felleget. Ha szét oszlik, esőbe lepereg, Mert nem csak a Tiéd. Ha szíved valakiért dobban, Halmozd széppel, jóval. … Olvass tovább
Burjánzó taracként élj, mert félre visz az élet. Ragaszkodj az anyaföldhöz, – mint gyermek, anya keblébe. Kapaszkodj a fára, – mint apád támaszára. Bontakozz, csiszolódj, Gyümölcsöd érlelve. Nem hullik elébed – csak úgy semmi. Tetteddel eléred, Boldogulni csak így lehet. Nem oktatlak, csak – úgy mondom. Örömmel venném, Ha bölcsességet átvennéd. Bánom, hogy mondtam, – … Olvass tovább
Mindig magammal hordom, kétségbe esem, ha nincs velem. Talán ma felhívsz, csak reménykedem. Aztán, nap-nap után, otthagyom, nem hordom. Minek nekem, egy néma telefon. De mégis gondolom, mi lenne ha én hívom. Kicsörög, csend, te nem veszed fel. Összerezzenek, talán rosszkor kereslek. Ha talán felhívsz, veled beszélgetek. Elmélázom a dolgokon, jaj de buta vagyok. Feledtem, … Olvass tovább
Papír és tinta, jó hogy vagy nekem. Kinek, mikor és hogy mondanám el érzésem. Kitűnő páros ez, elválaszthatatlan, örök! Jó hogy vagytok nekem, veletek tündöklök. Megnyugszom, leírom, Ti itt vagytok velem! Lelkem hozzátok kötöm, Jó hogy vagytok nekem. Tinta vénájából gondolatok, érzések, Hogyan is tudatnám veletek, Hírhozója vagytok mindennek
Ha fáj a lelked hogy majd kiszakad, lábad ólomként visz tovább. Úgy érzed nem bírod már. Kiálts egy nagyot a domb hátán. Szűnik általa bánatod, fájdalmad. Csak ne bánts másokat, ők már ismerik ezt az utat. Töröd magad és a napokat, menni előre, mert muszáj! Útközben észre sem veszed, magad újra emberré neveled. Nehéz embernek … Olvass tovább