Ónody Magdolna dr

GYÖNGYSZEMEK 2. Gábor unokám kérdezte egyszer, hogy Nagyi, te az első vagy a második világháborúban éltél? Ezért kénytelen vagyok most elmondani, hogy az elsőről nagyanyám és anyám, apám emlékeiből tudok, én a másodikban éltem. Az 1940-es évek legelején még voltak tankönyveink, ajándékba és iskolai jutalomként kapott szép könyveink, de később ezek ritkán kerültek még antikváriumból … Olvass tovább

SZÜLETÉSNAPOMRÓL Úgy szoktam mondani, ez már a kilencvenötödik. Nekem. Dédunokámnak, Flórának a második, kivárta, hogy egy napon szülessünk. Nem vártam és nem terveztem semmit erre a napra, mivel a fiamnak az egymásutáni ügyeletek után valamikor aludni is kellett, unokámékat meg nem akartam utazással fárasztani. Telefonon szólt valaki, hogy csomagot szeretne kihordani, mikor alkalmas az időpont? … Olvass tovább

A SIROKI VÁR Gitka barátnőmék már többször nyaraltak Sirokon. Anyám úgy határozott, hogy első közös nyaralásunkat mi is Sirokon töltsük. 5 éves voltam, akkoriban még nem voltak az országban olyan luxus nyaralási lehetőségek, mint ebben a században. Kis hegyi falukba mentek az alföldi emberek, személyvonattal, fapados harmadosztályú kocsikban. Sirokra is kétszeri átszállással indultunk. Debrecenben az … Olvass tovább

AZ IGAZGATÓKRÓL Első alkalommal 3 igazgatóval találkoztam a munkahelyemen. A megígért lakás felől érdeklődtem megérkezésem után, szerettem volna tudni, hol is fogok aludni, illetve valójában majd lakni. Az igazgató úr feje céklavörös lett és elkezdett kiabálva intézkedni, hogy ürítsenek ki a városban egy helyiséget, 28 orvos jött dolgozni a megyébe, köztük családosok is vannak. Hát … Olvass tovább

Albérleteim Az első albérletbe szívességből kerültem. Mivel a család nálunk vészelte át a nyarat 1944-ben, a bombázás hónapjait, befogadtak az új tanévre. Akkor még négy szoba volt a családé, hát elfértem egy fekhelyen. Stráfkocsi vitte az évi albérleti díjat: egy kettéhasított sertést, egy mázsa lisztet, több bödön zsírt, tűzifát, kacsát, csirkét, cukrot, hetenként kétszer vizeskanna … Olvass tovább

Zsűri Ha nagyon egyedül van az ember és dolgozni már nem nagyon tud, mit csinálhat a hosszú estéken? Főleg hétvégén, megnézi a televízióban látható szórakoztató műsorokat, mint a vetélkedőket. Ha talál benne olyan szerepelőket, akikért érdemes aggódni, az már egy estét betöltő programm. Örömmel láttam, hogy már 7óra 15 perckor elkezdődik az egyik ilyen műsor, … Olvass tovább

ÖRÖKRE TÁVOL „Ha valakit igazán szerettél, annak az érzelemnek a halál sem tud véget vetni, mert szereted akkor is, ha már testileg nincs melletted. Van, akinek a simogatását sok év után is érzed, bőrének melege ott marad veled, akár egy soha nem változó illat, a szélé, az óceáné, a hegyeké. Mert ő jelenti a Mindent!” … Olvass tovább

„SÍROMRA NEM BORUL SENKI” Hétvégén délután egyedül vagyok itthon, gondolatban együtt vagyok hozzátartozóimmal, akik már nem lehetnek köztünk, csak lélekben. Régi kis számítógépem mellett meghallgatom kedvenc dalaikat, Judit lányomé a Time to say good-bye, vagyis “Ideje istenhozzádot mondani.” A 4 tenor gyönyörű hangjában mindig örömömet lelem. Talán ez az egyetlen dal, amelyikhez jobban illik az … Olvass tovább

Hegedűszó a toronyban Mácsai Sándor (1858-1924) híres karnagy volt, a kabai művelődési ház névadója. Munkásságáról Fekete Károly püspök úr nagyon szép megemlékezést írt, én még a múlt században inkább a kabai éveiről, gyerekkoráról maradt adatokra voltam kíváncsi. Rokonommal, Papp Elekkel felkerestem a Mácsairól elnevezett utcát, de a házuknak már csak a házszámát tudtam azonosítani, a … Olvass tovább

A nyárvég közel A július és augusztus hónap olyan forró volt, mint 1950-ben, kicsit mér rátett a napsütés egy pár fokot. Huszadikára lett olyan esős idő, amelyik elmosta a budapesti ünnepi készülődés óráit, csak a tűzijáték nem lett meg a légi parádé, de így is sokan voltak kíváncsiak az Országházra, a szent koronára, és a … Olvass tovább

A RAJZTANÁR MŰVEI A sárga tearózsák még pompáztak a kerítés mellett, mikor beköltöztünk az internátusba 1939 őszén. Ezer csoda várt bennünket a következő években. Barátságok, nyelvtanulás, a város megismerése, amire mindig nagy súlyt fektettek a tanáraink. Tisztelettel voltak tanártársaik munkái iránt és fontosnak tartották még a tanrendben is, hogy mi is részesüljünk mindennek az ismeretében, … Olvass tovább

A kockacukor A „kockacukor” fehér faláról szikrázva verődtek vissza a késő nyári napsugarak. Szép volt, arányos, modern, a kékre festett ablakkeretek harmonikusan díszítették. Üvegezett oldala a Nagyerdei körútra nézett. Szívesen sétáltunk Irén barátnőmmel a villák között, céltalanul és gyönyörködve a zömmel 1930-as években emelt épületekben. Az utcák nem voltak zsúfoltak, virág és fa tette hangulatossá … Olvass tovább

VILMA NÉNI A pesti kalaposmesternő A Bérkocsis utcában lakott, egy pincelakásban a háború utáni 1940-es évek végén is. Ez számomra nem sokat mondott mindaddig, míg 1949-ben, pesti egyetemista koromban meg nem látogattam egy gyakorlati óra után. Szép, kora őszi nap volt, kedvem támadt sétálni. Egyik kollégám ajánlkozott, hogy elkísér öreg rokonom látogatására. Érdektelen dolgokról beszélgettünk, … Olvass tovább

A KISZ TITKÁR 1951-ben találkoztam vele, a strandfürdő medencéje mellett ült egy karosszékben, a fák lombjának árnyékában. Ez volt akkor a munkája, a medence felügyelete és talán a rendben tartása. Csak a medencéé, mert a körülötte levő terület már nem volt olyan gondozott, mint pár évvel ezelőtt, gimnazista korunkban. A változások az 1949-es évben évben … Olvass tovább

A HÁZAK SORSA Apróságok a régmúltból. Talán el se hiszik ma már, mik történtek a lakóházakkal az 1950-es években. Legkedvesebb albérleti otthonom története a következő: A nagy kaputól balra, ha szemben álltunk az épülettel egy család lakott, egy házaspár 3 gyerekkel. Jobbra a kapuhoz közel eső szobában szoktak lakni albérlő lányok, ebben az évben mi … Olvass tovább