A KIRÁLYKISASSZONY CIPŐ

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Halványzöld muszlin ruhában, finom, puha barna körömcipőben indult a péntek délutáni, szokásos partira. A férje még kapott egy táviratot, hogy sürgősen hívja fel telefonon a megrendelőt, akinek egy épületet terveztek. A beszélgetés alatt kérdezte Gabi, nem akarunk-e mi is elmenni a partira? Ahogy az én kígyóbőr cipőmre gondoltam, az bakancsnak tűnt a Gabi … Olvass tovább

A FIATALÚR

Összes megtekintés: 120 

Összes megtekintés: 120  Furcsa november 1. van. Kellemes napsütés, a falevelek zöldes sárgán ringatóznak az ágakon, nincs kedvük a földre peregni. Ilyen ősz volt akkor is, mikor Judit lányom utoljára látta a kórház kertben az élő napot, és előtűnnek elvesztett szeretteinknek a tekintetei. Gyerekkori szomszédjainkéi is, akiktől nem rég búcsúztunk. Levelek maradtak utánuk, a fiatalúré is. … Olvass tovább

BÚCSÚ ILONKA NÉNITŐL

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Kedves munkatársunktól, Szegletesnétől – Jaj, Emilkém, hogy kerültél ide? – szakadt ki egy fájdalmas sóhajtás Ilonka néni lelkéből a mennyországban. Nem tudta, hogy kedves fia három hónapja halott. Kétszeres megváltás volt számára, hogy maga mögött tudta a földi élet minden terhét. Akitől akart, már rég elbúcsúzott, mosolyogva (amit ritkán szokott), megkönnyebbülve, hogy mindent … Olvass tovább

Buszon

Összes megtekintés: 95 

Összes megtekintés: 95  A 21-sel járok munkába. A végállomásról már telve ér hozzánk. Ha az első hely üres a vezető mögött, jó napom lesz! Pihenve kezdem a munkát. Van időm végiggondolni, mit kell tennem, hogy ki ne csússzon az idő a kezem közül. Bizony, ki ne csússzon, mint ez a telek is, a kedvenc telkem, amin … Olvass tovább

Átmeneti gyermekotthon

Összes megtekintés: 155 

Összes megtekintés: 155  Már nyugdíjban voltam azon a Karácsonyon és nagyon nyomasztott az a tudat, hogy nem tehetek semmi hasznosat az emberekért, pedig lenne rá időm és az egészségem is elbírna végre valami hasznos tevékenységet. Egyszer jártam már egy Gyermekotthonban ilyen ünnepi időben, csak az jó távol volt tőlünk. Amelyikre most gondoltam, az közel van hozzánk, … Olvass tovább

AZ UTOLSÓ DÉLELŐTT

Összes megtekintés: 86 

Összes megtekintés: 86  Nem tudom pontosan, melyik lesz az. Szándékosan nem akarom tudni. Nem bírnám elviselni, ha búcsúztatni kezdenének az én csodálatos munkatársaim. A sor már így is megbomlott a nyáron, Erzsó elment új foglalkozást választani. Ő még fiatal, tanuljon, tegyen mindent kedve szerint. Hogy én már nehezebben ülöm végig a délelőttöt, hogy kicsit jobban dagad … Olvass tovább

ÁTMENETI GYERMEKOTTHON

Összes megtekintés: 147 

Összes megtekintés: 147  Már nyugdíjban voltam azon a Karácsonyon és nagyon nyomasztott az a tudat, hogy nem tehetek semmi hasznosat az emberekért, pedig lenne rá időm és az egészségem is elbírna végre valami hasznos tevékenységet. Egyszer jártam már egy Gyermekotthonban ilyen ünnepi időben, csak az jó távol volt tőlünk. Amelyikre most gondoltam, az közel van hozzánk, … Olvass tovább

A r á d i ó

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Szép, barna, diófurnéros doboza volt, barátságosan zöld szeme és kellemes, meleg hangja. Még a falon keresztül is átmelenget¬te árvaságomat. Járkálni nem nagyon lehetett a szobámban, ami beköltözésemig a vendégszobákhoz szánt seprűtartó volt. Kis vas¬kályha a jobb sarokban, amibe ha esténként betüzeltem az udvar végéből hozott szénnel, olyan forróság volt éjjel, hogy aludni sem … Olvass tovább

A REGGELI

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  A barátság hatalmas ajándék. Eci barátnőm minden év nyarán vendégül látott bennünket két napra, családostól. Az elhelyezés nem volt problémás, mindig nagy házban laktak. Szokás volt a mindennapokban, hogy vendégek, barátok jönnek-mennek a házban, beszélgetnek, vagy tovább utaznak. Már a napok is jól kezdődtek. Ha dolgozott is Eci, minket hagyott aludni, pihenni. A … Olvass tovább

Budapesti este

Összes megtekintés: 138 

Összes megtekintés: 138  Nem gyerekkorban szövődött, mindent elfogadó barátság alakult ki köztünk, már dolgozó felnőtt korunkban ismertük meg egymást. Sokat nem is tudhattunk egymásról, de elegendőnek tűnt a mindennapi, felületes megítélés is számunkra. Csak mikor egyedül maradt Ági, akkoriban gondolt arra, talán jó volna egyszer hosszabban beszélgetni is. Nem látszott könnyű dolognak, mivel ő rég Budára … Olvass tovább

A szilvalekvár

Összes megtekintés: 120 

Összes megtekintés: 120  Szeptemberben még igyekezett mindent rendbe tenni, amikről tudta, hogy most intézkedik utoljára, később már mindezt a család többi tagjának kell kézben tartani, ő már nem teheti. Gyorsan követték egymást a visszafordíthatatlan dolgok. Októberben már erős gyógyszerek hatására tudott csak pihenni, nyelni. Nagyon kellett figyelni, mikor és mennyit tudtunk segíteni mindebben. Ha csendre vágyott … Olvass tovább