Karácsony Székelyéknél

Halkan ült fel ágyában, nehogy fölkeltse a másik ágyban alvó gyermeket. Kibújt a hálóruhából, a zoknikat valahogy kitapogatta a földön. Ahogy félig meghajolt, egy rugó megreccsent, s az asszony máris halkan megszólalt: – Vigyázz magadra! Mindig ilyen ébren alvó volt az ő Sárikája, ha akart volna, sem tudott volna elszökni mellőle legénykedni, jött a huncut … Olvass tovább

zsákutca

zsákutca a fecsegő hegymozgatók a szemtelen kaméleon világ bűneibe olvad bezárkózik oda és addig amíg felfalja az örök sötét tétlenül vár és tűr beleőszül a meddő hiszekegybe az egó lemarad lét porba fullad útközben észrevétlen vérszegény legényes kedvemet szegi

Tebenned örökre

Tebenned örökre Elhatároztam belevágok korülöttem giccsdarab szilánkok balra nem térni sem jobbra takarozni hidegben a -nya -szóval színezni reggeltől estig a sötét álmait és észre sem venni mikor jön az magával vinni .

Létvész az önfogdában

Cselényi betért a Mérőbe. Megint egy olyan nap volt – se nyári, se tavaszi, se téli, se őszi. Olyan bogos, seszínű, ecetes. De azért a Mérő belülről egzotikus volt, posztmodern fényekkel cifrítva a mennyezet, és még a táncoslányok mellbimbói is dupla menüt ígértek a kiéhezetteknek. Cselényi azonban nem kért belőlük , aznap nem volt éhes, … Olvass tovább

készülődés

készülődés vártam a lesen hogy lássalak mindig türelmesen holnapi csendben suttogás talán egyszer – holnapután kék ég csaló szemeidben néznék határon túl piros tutajon elaltat- ringat e vízió itt rokkant lét dalol rozsdás iránytű arcoddal örökzöld hit ráncaiddal itt vagy voltál még akkor is ha nem láttalak nincs mire várnom kedvenc csillagomban csomagollak hogy megtaláljalak … Olvass tovább

Ötven év utan

Soha nem volt szerelemes, legalábbis ő úgy gondolta, a feleségét sem szerette, habár minden reggel hat órakor a kávét párja ágyához vitte,s aminek izével soha nem volt megelégedve, pedig felesége mindig dicsérte. A kenyeres bolt egyébként csinos kiszolgálónőjével minden reggel napirenden volt a kenyér minőségének , na meg a keménység tételének a vitatása. A közlekedési … Olvass tovább

Műsor az árvaházban

Ültek a padon és nézték a műsort. A szemüveges idegesen babrált az aranynyakláncával és nagyokat nyelt. – Melyik a magáé?-érdeklődött a nyúlszájú.Értéktelen karikás fülbevalója fejének minden apró rezzenésével úgy mozgott,mint a harang nyelve. -Ott van ne,az a fehér arcú,a kövér mellet, balról a negyedik. A gyerekek éppen egy vallásos énekben kezdtek,akadozva,félénken. A tanító néni a … Olvass tovább

Meddő dac

Ha nem lenne az a szivar, talán meghíznék, s bátran, a visszafogottság érzése nélkül vetkőznék le a strandon, nem restellném vérszegény izmaimat vagy szegénységemet, hogy nem tudok zsebpénzt adni a koldusnak, azért, mert olyan meztelen vagyok, mint valamikor Ádám, cuccaim is segélyszagúak, mint árvízkatasztrófa után, úgy érzem magam. Négy tégla maradt házamból, amit szüleim építettek, … Olvass tovább

sorstársak

sorstársak ki tudja mikor égtek el a kották kottákkal a hangok a nyárson rívó hegedű maradt árván egyedül dal a kínnal összefolyt földi csillagok arcára szentelt víz helyett vizelet fröccsen azért is írnak világ homlokára szerelmes szavakat

vers a kedves

vers a kedves alig vártam hogy veled legyek simogasd csókjaiddal homlokom érezzem újból tintaillatod egy papírlapon veled ismét kikötők nélkül hajózni mérges vizeken szüntelen kíntól őrjöngő partokat kerülve egymásnak élni örök hűséggel vadul szeretve mig űvölt a kéj mámorunk vulkánjába újból lemerülve szétrobban minden atomunk s ránk nevet egy új fénycsecsemő

csak élt

csak élt ma is egyszerűen semmi láz álom magasztos vágy csak evés utána szeretkezés aztán alvás az egyetlen csodaíz ma is közepesen eszeskedni a semmiről üres lelked homokszemeit raktározni egykedvűen kóvályogni az öt órai tea után ősz fák alatt sem keresni az igazi régi kardokat- arcokat ma átlagosan szeretve sem inkább gyűlölni ostobán bezárva béna- … Olvass tovább

Én mindig visszatértem

Én mindig visszatértem ( vázlat) kínosan boldog magyar alomvilágból mindig visszajöttem, béna, csonka elátkozott mában, hogy milliószor átéljem a hiányt, újragyúrva , csak magamnak, felőrülten a szétmállott HAZÁM agyagarcát, hogy megbizonyosodjak: -velem vagytok e béna,csonka,elátkozott mában… igen, itt vagyok, visszajöttem e pokolba, hogy itt faragjam a remény székelykapuját, várjam az igazság napját, hogy törjem- zúzzam … Olvass tovább

Mély sóhaj a léttükrön

Ma már minden olyan távolinak tűnik, kusza képek, eseményvázlatok ,egy-egy idegen falu és város, a sebeik okozta ,nagy fájdalmukban üvöltő katonák kínba fagyott sápadt arca, a néma, ki¬halt utcán átrobogó orosz tankok, amelyek megállás nélkül gázoltak át a halott katonákon, a kényszermenekülések, a minden áron túlélni akarás, a grófnő vadászkastélya, aki minden reggel kilenc órakor … Olvass tovább

Kísértet-szombat

Fóron sütött a Nap. A Mester bizalmasan közeledett felém. Zakójára keresztek voltak hímez¬ve. Füle márvány fehér volt. Bal lába kisebb volt, mint a jobb. Sántikált, mint egy lába tört eb. Szemüveget viselt műanyag kerettel. A keret szürke színe borult égbolthoz hasonlított. Körmei nagyok és hegyesek voltak, talán évtizedek óta nem vágta le. Rozsdaszínű haján hangyák … Olvass tovább

Zokogó májusok helyett

Május újszülött napjain bejártam Sepsiszentgyörgy határát, a közeli falvakat s örömmel láttam, tenyérnyi földdarab se maradt gondozatlan. Bodok utcain ráérősen lépkedve kedvesen köszönt rám egy öreg bácsi, s kérdezte, látva , hogy idegen vagyok, szükségem lenne-e valamire, mert aztán ő segítene. Jó szándékát megköszönve eszemben jutott egy jelenet, amikor a jegyellenőr egy kislányt \’\’csípett\’\’ el … Olvass tovább

Illúzió

Illúzió Édes szavak szédítenek , kábítanak , mérgeznek , őszülnek őskamaszlányok mellein ujjak tarolnak sima , eres testeken tombolnak az örök bűnzivatarok , mint a kétszínű csókcsaták és nincs változás , nincs megállás gördülnek a ringy – rongy ének az ágy körül. Menekülni? Hová? Ez az ítélet , ez a rend , illúzió a tisztaság … Olvass tovább

Zok szavak

Zok szavak nézem a mindennapos rohanókat árnyékuk letapossa önmaguk s az utolsó percben mikor feszül a hurok szamizdat lapokat terjesztenek s ilyenkor fölragyog a hit a keresztrejtvények megoldódnak s az árva szigeteket föltérképezik milyen más lenne ha a képek mindig színesek lennének s a csata sem szürkülne az ideákért de a zavaros kutak birodalma határtalan … Olvass tovább

Mosoly

Mosoly Ablakomra szállt a (világ) mosoly tancolt előttem dorombolt szeme is kacagott a boldogságtól hogy rám talált , hogy megkapott együtt ettük a bablevest csámcsogtunk parasztosan alvás előtt kötelet ragadott és nyakamra tekerte gyöngéden szorította s csak mosolygott , mosolygott

Forgás

Forgás fojtogat emléked zsírozza a nyaktilót szalmaágyunkon orgiáznak szellem angyalok hideg vérünk csordogál lét pusztán megvakult szerelmünk kíntól őrjöngve rám vadász menekülök megállás nélkül éhesen szomjan mezítláb végtelen fekete lyukban forgok eszméletlenül

Mosolyest

Mosolyest Az est,mint házaló, benyít kis világom kapuján, vállán hátizsák, benne panaszok, zavart mosolyok, de a szellemkedvesemé meztelen, mint a lelke, melle csillog, kerek,mint egy cseresznye, bátorít,hogy újaimmal érintsem meg, simogassam,mint méh a virágkelyhet. Izzunk tüzünkben szótlanul, sötét jaksahordák csókjaink játékát kémlelik, dülledt szemük villog, mint kaszaél… De ez a mi esténk: riadó nélküli.