A Csillagfény

A Csillagfény Nagy álmos sötétség az este, (súlyos, bús örökkévalóság) síri magányban végtelen a mély. Fekete holt lángjai között új, tiszta Csillagot könnyez az éj. Ezer este jött ezer estre, s a Csillag itt, a földön maradt, vén lelkembe Fényt öntött és erőt… Szent Fényt, melytől minden megszépül az Isten és az emberek előtt. Magamnak … Olvass tovább

A koldus

A koldus A város szennye bőrére tapad, hol a híd alatt folyik el az éj, karton-ágya rideg és kemény. Rossz pipájából csikkekből szedett dohány keserű füstjét viszik messze a folyóparti hideg szelek. Arcára pörkölte bronzát a nyár, fáradt szemében a napok elégnek: szürke álmok kínozzák és tarka remények… Kuka mélyén terem szűkös vacsorája, sorvadt ínye … Olvass tovább

A kilencedik…

A kilencedik… Halkan jött, könnyedén az égre ugrott, hátán megpihen a karcsú holdkaréj, bundájába csillagok kapaszkodnak, minden kis árnyat felfal a kutya-éj. Odabújt hozzám, és érdes nyelvével tisztogatta magát, engem is megnyalt, s az ében boltozat alá lefekve kilenc kicsi vak kutyakölyköt fialt. Nyolcuknak édes fekete tej csurran, de egy nem fér közibük….Kinevetik; Torkára szárad … Olvass tovább

Tavaszi anzix (A gyönyörű, jóságos Klaudiának)

Előhang “Verssorok között szaladnak a percek hűs papírháton szavak lelke serceg” Tavaszi anzix (A gyönyörű, jóságos Klaudiának) Melegen ölel át a tavaszi napsugár, tiszta fénnyel kékre mossa az égi vásznat, nem is bánom, hogy mennyire szeles, csapodár ha fülembe madárdal dallamai másznak. Úgy jött a tavasz ahogy mindig jönni szokott, oly’ szép a világ most, … Olvass tovább

Őrizzétek!

Őrizzétek! (in memoriam Kocsispéter György) Őrizzétek a viaszkönnyes fényt, ha gyertya lenhaján meleg, sárga láng lobog november-éjszakán. Őrizzétek a könnyű percet, a nyár zöld tüzének örömét, ha szívetekre nehezül a téli lúdbőrös vaksötét. Őrizzétek az emléket: immár kialudt életem parazsa, és hideg sötétben lángot álmodok: …én is égtem, lobogtam valaha… ’21. május elején

Agyamba fészkelt a Tollaskígyó

Agyamba fészkelt a Tollaskígyó Az Univerzum ében ölén fekszem, holttá ringat a hűvös végtelen… Sötét ereje fogva tartja testem, hűs áramát nyögi nyirkos vérerem. Éjszín szívemben hamis ritmus lüktet, érzem elpusztít végül nagyon; Agyamba sorvad, félek hogy eltüntet és tudatlanok közé vet ha hagyom. Három fokban kormos pihéket szitál, hideg agyamat mustrálja, s felnevet, planétáktól … Olvass tovább

Szívtelenül, álmok nélkül

Szívtelenül, álmok nélkül Egy téli este a Szívem így szólt hozzám: “Hadd pihenjek egy kicsit, Csak egy fél napot kérek! Szakadatlanul végigdolgoztam Eddig ötvennégy évet…” “Állj meg nyugodtan pihenj meg, Addig én is szendergek, Az éjszaka sötét habjai majd Meglásd, élvezettel elnyelnek.” A Szívem megállt, elernyedt, Én is egészen mélyre zuhantam… Álmok röppentek fel lila … Olvass tovább

Értekezés a bennünket körülvevő világról 1. rész Az idő

Értekezés a bennünket körülvevő világról 1. rész Az idő Az ember a teremtett világ legfejlettebb, gondolkodó, cselekvő összetett organizmusa kényére-kedvére alakítja környezetét, gondolhatunk itt nagymértékű építkezésekre, beruházásokra, – amely a természetből vesz el,- vagy éppen ellentétesen:a már nem hasznosítható területekre vissza telepíti a természetet annak flórájával, faunájával. Ez utóbbi tevékenység általánosan elfogadott bolygónk bármely szegletében. … Olvass tovább

Így mulatnak ők

Így mulatnak ők Több tucat nagy elme üríti poharát, orvosok, jogászok egyre csak vedelnek… Csillagos éjszaka a cinkos jóbarát: “Poharad egyszer még (ezerszer) emeld meg!” Ingujjak feltűrve, zavaros halandzsa, szeszgőzös hangulat a tetőfokára hág… Felkent, éles agyak most földhöz ragadva dülöngő-fetrengő kótyagos társaság… A sok bölcs elborul, és lila köd lepi, pedig nevük elé azt … Olvass tovább

Nőnapra ’21

Nőnapra ’21 A március virágos dalba kezdett: dúdol az erdő, és a barkás berek smaragdfényű melódiákat zenget, – velük énekelnek a böjti szelek. Más ez a nap… Szebb, jobb mint a tegnap volt, s nem tudom mit rejt holnap az égi kék, de úgy érzem, ma átölel a mennybolt – sárgán hullanak rám meleg fénypihék. … Olvass tovább

Óh versek… (A költészet világnapjára 2021)

Óh versek… (A költészet világnapjára 2021) Óh versek, ti jó barátaim, (vak szememre színes álmok;) ha édes ópium-rozsdátok marja lelkem ráncait – szebbnek látom a világot… A gondolat ha szürke velőmbe ég, és mint halotti arc elkékül, tovább fut nyirkos véreremben… (Sorokká freccsen ki majd papírra,) s poémaként támad fel végül. A versek másképp láttatnak, … Olvass tovább

Ha szirmot bont versem virága…

Ha szirmot bont versem virága… Nem mozdulok. Maradok itthon. Vak víziók libbennek titkon, könyv illata lengi be szobám. Poémák tüzes csillagának fényei mindig visszavárnak a könyvtár meghitt, hűvös ölén. Lelkemet a sors súlya nyomja, s letűnt gyönyör keserű szomja apad el csendesen szívemben. Mindig éled új, friss tavaszom, s amit adok, azt visszakapom, ha szirmot … Olvass tovább

Ha eljössz…

Ha eljössz… Ha eljössz, este gyere, ‘mikor sárga fénybocskorban az égen csillagok járnak. Ha szeretsz, ősszel szeress, ‘mikor cifra hamva hullik az ellobbant nyárnak. Ha elmégy, reggel menj el, ‘mikor fehér télpihéket táncoltat sikongva a szél, kékké fagyott szívemnek ne fájjon nagyon az, hogy a szürke ködbe vesztél… ’21 február 16.

Úgy járok…

Úgy járok… Úgy járok, bizony én úgy járok, mint ahogy szoktak a királyok… Azaz, bocsánat nem annyira hencegek, de én úgy lépkedek, bizony úgy (fent a szürke felhők felett), kecsesen, mint a hercegek. Az ember, hallgatag halandó tán érteni sem hajlandó, ott, minden álmon túl az ég mindig szép és tiszta kék… Óh, ha az … Olvass tovább

A szerelem örök

A szerelem örök Láttam lenyugodni a fáradt Napot mikor vére ömlött mélykék tóba, s millió sárga pelyhű csillag-gyapot fonta fényét lila égi gyolcsba. Láttam hatalmas, tar homlokú sziklát, mohás keblére hajló kék ködöt… Friss szellő szállt ott, s öntött szét zöld tintát sudár fenyők, árnyas hársak között. Láttam veres hajú őszt, ezüst telet, fényes tavaszt, … Olvass tovább

Nárciszok hajlanak…

Nárciszok hajlanak… Nárciszok hajlanak őszi alkonyon: Elferdül, és a megbolydult világban Meghasad egy lélek valahol… Kopott szívükben langyos vér kereng, Elapadt belőle a sűrű értelem… Laposra döngöli beteges sejtjeit, Lidérces éjszakán a fekete félelem. Sargasso a sós partjait mossa, Zeng-bong meleg szele, Itt-ott felkap ocsmány gizt-gazt, Vadul vágja arcomba-szemembe… Átzümmög napot és éjszakát. Repdes boldogan, … Olvass tovább

Jászol elé birkák!

Jászol elé birkák! Fenn az égbolt türkizkék mezején gyapjas felhőket terelget a Nap, lenn is nyáj és pásztora mendegél, béget, legelész a nagy birkahad. Zamatos fű herseg foguk alatt falánk sereg bitangol a határban… Tele a has, éhes egy se marad, jobb itt, mint benn a karámban. És a gazda! Az áldott juhász-kéz; tegnap jaj! … Olvass tovább