Szívtelenül, álmok nélkül

Összes megtekintés: 58 

Összes megtekintés: 58  Szívtelenül, álmok nélkül Egy téli este a Szívem így szólt hozzám: “Hadd pihenjek egy kicsit, Csak egy fél napot kérek! Szakadatlanul végigdolgoztam Eddig ötvennégy évet…” “Állj meg nyugodtan pihenj meg, Addig én is szendergek, Az éjszaka sötét habjai majd Meglásd, élvezettel elnyelnek.” A Szívem megállt, elernyedt, Én is egészen mélyre zuhantam… Álmok röppentek … Olvass tovább

Értekezés a bennünket körülvevő világról 1. rész Az idő

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  Értekezés a bennünket körülvevő világról 1. rész Az idő Az ember a teremtett világ legfejlettebb, gondolkodó, cselekvő összetett organizmusa kényére-kedvére alakítja környezetét, gondolhatunk itt nagymértékű építkezésekre, beruházásokra, – amely a természetből vesz el,- vagy éppen ellentétesen:a már nem hasznosítható területekre vissza telepíti a természetet annak flórájával, faunájával. Ez utóbbi tevékenység általánosan elfogadott bolygónk … Olvass tovább

Így mulatnak ők

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Így mulatnak ők Több tucat nagy elme üríti poharát, orvosok, jogászok egyre csak vedelnek… Csillagos éjszaka a cinkos jóbarát: “Poharad egyszer még (ezerszer) emeld meg!” Ingujjak feltűrve, zavaros halandzsa, szeszgőzös hangulat a tetőfokára hág… Felkent, éles agyak most földhöz ragadva dülöngő-fetrengő kótyagos társaság… A sok bölcs elborul, és lila köd lepi, pedig nevük … Olvass tovább

Nőnapra ’21

Összes megtekintés: 78 

Összes megtekintés: 78  Nőnapra ’21 A március virágos dalba kezdett: dúdol az erdő, és a barkás berek smaragdfényű melódiákat zenget, – velük énekelnek a böjti szelek. Más ez a nap… Szebb, jobb mint a tegnap volt, s nem tudom mit rejt holnap az égi kék, de úgy érzem, ma átölel a mennybolt – sárgán hullanak rám … Olvass tovább

Óh versek… (A költészet világnapjára 2021)

Összes megtekintés: 126 

Összes megtekintés: 126  Óh versek… (A költészet világnapjára 2021) Óh versek, ti jó barátaim, (vak szememre színes álmok;) ha édes ópium-rozsdátok marja lelkem ráncait – szebbnek látom a világot… A gondolat ha szürke velőmbe ég, és mint halotti arc elkékül, tovább fut nyirkos véreremben… (Sorokká freccsen ki majd papírra,) s poémaként támad fel végül. A versek … Olvass tovább

Ha szirmot bont versem virága…

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Ha szirmot bont versem virága… Nem mozdulok. Maradok itthon. Vak víziók libbennek titkon, könyv illata lengi be szobám. Poémák tüzes csillagának fényei mindig visszavárnak a könyvtár meghitt, hűvös ölén. Lelkemet a sors súlya nyomja, s letűnt gyönyör keserű szomja apad el csendesen szívemben. Mindig éled új, friss tavaszom, s amit adok, azt visszakapom, … Olvass tovább

Ha eljössz…

Összes megtekintés: 218 

Összes megtekintés: 218  Ha eljössz… Ha eljössz, este gyere, ‘mikor sárga fénybocskorban az égen csillagok járnak. Ha szeretsz, ősszel szeress, ‘mikor cifra hamva hullik az ellobbant nyárnak. Ha elmégy, reggel menj el, ‘mikor fehér télpihéket táncoltat sikongva a szél, kékké fagyott szívemnek ne fájjon nagyon az, hogy a szürke ködbe vesztél… ’21 február 16.

Úgy járok…

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Úgy járok… Úgy járok, bizony én úgy járok, mint ahogy szoktak a királyok… Azaz, bocsánat nem annyira hencegek, de én úgy lépkedek, bizony úgy (fent a szürke felhők felett), kecsesen, mint a hercegek. Az ember, hallgatag halandó tán érteni sem hajlandó, ott, minden álmon túl az ég mindig szép és tiszta kék… Óh, … Olvass tovább

A szerelem örök

Összes megtekintés: 171 

Összes megtekintés: 171  A szerelem örök Láttam lenyugodni a fáradt Napot mikor vére ömlött mélykék tóba, s millió sárga pelyhű csillag-gyapot fonta fényét lila égi gyolcsba. Láttam hatalmas, tar homlokú sziklát, mohás keblére hajló kék ködöt… Friss szellő szállt ott, s öntött szét zöld tintát sudár fenyők, árnyas hársak között. Láttam veres hajú őszt, ezüst telet, … Olvass tovább

Nárciszok hajlanak…

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Nárciszok hajlanak… Nárciszok hajlanak őszi alkonyon: Elferdül, és a megbolydult világban Meghasad egy lélek valahol… Kopott szívükben langyos vér kereng, Elapadt belőle a sűrű értelem… Laposra döngöli beteges sejtjeit, Lidérces éjszakán a fekete félelem. Sargasso a sós partjait mossa, Zeng-bong meleg szele, Itt-ott felkap ocsmány gizt-gazt, Vadul vágja arcomba-szemembe… Átzümmög napot és éjszakát. … Olvass tovább

Jászol elé birkák!

Összes megtekintés: 110 

Összes megtekintés: 110  Jászol elé birkák! Fenn az égbolt türkizkék mezején gyapjas felhőket terelget a Nap, lenn is nyáj és pásztora mendegél, béget, legelész a nagy birkahad. Zamatos fű herseg foguk alatt falánk sereg bitangol a határban… Tele a has, éhes egy se marad, jobb itt, mint benn a karámban. És a gazda! Az áldott juhász-kéz; … Olvass tovább

Ellobbant tűz

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Ellobbant tűz Ellobbant rég a nyár zöld tüze, elringatott forró ölében, cifra kócos lángja megremeg, s hideg hamva hullik sötéten. A tél fekete füstje alatt a vírus lázas kéje ver le, ölésre készen áll, s ha nézed, úgy tesz mintha térdepelne. Tüskéi rossz tüdőmbe vájnak, ólom lesz a könnyű éteri lég… Összeroskadok súlya … Olvass tovább

Barátom a könyv

Összes megtekintés: 92 

Összes megtekintés: 92  Barátom a könyv Ha ködök ölelnek apró tanyákat, foszló fákról bronzpénzét gyűjti az ősz, liezonok zizegve rám találnak, könyvlapok selymén szemem el-elidőz. Ha horizontra folyik a vézna Nap s hamuszínű égre csordul rőt vére, borzas bokrok között esti szél szalad s susogva táncol a tücsök-zenére. Elmegyek akkor. Várnak hősök, mesék, poémák, novellák, regények… … Olvass tovább

Levél a júliusnak

Összes megtekintés: 78 

Összes megtekintés: 78  Levél a júliusnak Zsibongva jöttél, ajkad forró volt, szemeid kékjében fürödtem én, rózsa nyílott halvány homlokodon, s zöld tűz égett a bokrok gally-ölén. Szívem téged örökké visszavár, hőn áhít ezerszínű berket, hol jószagú széna friss illatán a napsugár délibábot kerget. Jaj! Most köd-fátyolos hideg gyászban elhullott virágok hűs tetemén a tél füstölög fagyos … Olvass tovább

Ha a lelkem énekel

Összes megtekintés: 66 

Összes megtekintés: 66  Ha a lelkem énekel A művem fénytelen árnyéka a földre hullt, és mint tüzes jégvirág piros-sárgán reszket… Szürke pihéit szétfújta a szenvtelen múlt, a kormos éj rideg ölébe ájult, vesztett. Száz sebből vérző lelkem ha halkan énekel, túlharsogja a zabolátlan, szilaj szelet, s ha rőt versrigóm száll friss, hajnali égre fel, Apollón, a … Olvass tovább

Angolosan, magyarul

Összes megtekintés: 248 

Összes megtekintés: 248  Angolosan, magyarul Szmájlit feszít a Nap az égre, a rádió morning sóját még leküzdöm, ma soppingolni megyek végre, ezüst-szelfit csillog a tükröm. De először reggelizni kell békönszalonna mellé hemendeggsz és toasztkenyér, – az angol meg is enné. Irány a karvasing, majd a pláza, polcok között seller és vizitor, a kasszában a hölgy már … Olvass tovább

Verset dalolni….

Összes megtekintés: 108 

Összes megtekintés: 108  Verset dalolni…. – a közelmúltban elhunyt zenészek emlékére – Verset dalolni nem tud akárki szép szógyöngyöket sorba fűzni sem, lelkemet akarom most kitárni: engedd, hogy egyszer még megérintsen. Szívemből vers-szögeket rántok ki, míg az est sötét szikrái hullnak, hagylak ó, hagylak tüzet álmodni: Újra izzon nyers érce a múltnak. A sűrű nyár érett … Olvass tovább

A pondrók világa

Összes megtekintés: 116 

Összes megtekintés: 116  A pondrók világa Fagyos kéjjel tépte-szaggatta az ősz tejfehér bőrű nyír veres-rőt haját, hulló levelek alá szép csendesen gennyes férgek hada ásta be magát. Kifakult a világ, fű sem zöldell már, borzasfejű bokrok közt borzong a szél. Fenn a színen csendes a táj és kopár A föld alatt: élve maradni a cél. Lent … Olvass tovább