Mosolyok

Összes megtekintés: 96 

Összes megtekintés: 96  Mosolyok I. Némán tollászkodik rőt fészkén a hajnal, földre hullanak hűs, rózsaszín fénypihék… Bronzarcú fellegek hátán lustán-halkan mosolyogva szövi fényét az égi kék. II. Mint riadt csillagraj rebben szét a bánat, Usasz* ontja fényét a bhutáni honnak. Újra gyönyör-lángok vetnek rám szikrákat s arcom hűs havára bíbor mosolyt fonnak. ’20. november 6. Usasz: … Olvass tovább

Vágyom a nyarat

Összes megtekintés: 234 

Összes megtekintés: 234  Vágyom a nyarat Zokognak a ráncos bőrű fák, Keserű könnyük búsan lepereg. Rőt sörényüket fagyok rázzák, És hullanak egyre a levelek. Köd permetez, hűs pihéje száll, Fülembe visong a hideg szél. Miért hagytál el sárga ajkú nyár ha csókoltál és forrón szerettél? Nekem adtad a mindent, mi szép, Szűzi öledben zöld volt az … Olvass tovább

Szürkeség

Összes megtekintés: 246 

Összes megtekintés: 246  Szürkeség Szürke az ég, komor most minden kifakultam egészen én is, valahogy taszít a szürkeség, nyomorában szeretem mégis. Szeretem az avar illatát, a tarka kontyú síró fákat, a szél velőtrázó sikolyát, ha sovány mezőkön átvágtat. Szeretem a fekete estét ahogy fagykezével simogat, szeretem a temető csendjét, s a krizantémszirmú sírokat. Szeretem a reszkető … Olvass tovább

Fekete szemek

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Fekete szemek Mint üvegpohárban selymes borital, ki a mámor ölébe kéjjel temet, józanságom egy perc alatt elinal…. – Megrészegítenek azok a tündöklő fekete szemek. Máskor oly csendes szívem rúg-kalapál, ereimben sós vérem oly idegen. Pszükhé* karjaiban édes a halál, – belebetegedek… Megölnek azok a fekete szemek. Keblemben Isten-fény veti lángjait, valahol valakik talán … Olvass tovább

Éjibáb

Összes megtekintés: 179 

Összes megtekintés: 179  Végtelen tavasz-esték lehunyt pilláimra égnek, ezer csillag sárga ölén lámpái gyúlnak az éjnek. A kormos egek alatt a Halál tapos új, más utat… Porból lettem, s borból lebben agyvelőmbe könnyű kábulat. A néma sötétbe süllyedt lét kővé fagyott horpaszán eltört az idő, s szilánkjain rideg hálóját szövi a magány. Vágyaim parttalan tengerébe gyönge … Olvass tovább

Mea maxima culpa

Összes megtekintés: 47 

Összes megtekintés: 47  Mea maxima culpa Tettemre nincsen magyarázat, és bocsánat sincsen, tudom jól. Szívem ha ég, s lobbant nagy lázat, mentsd meg lelkemet a pokoltól. Kék ima-rózsák nyílnak számon, édes könnyeket hullatnak Neked, s ha szirmuk elhervad fejfámon hogy voltam én… elfelejtheted! ’20 okt. 2.

Megvénültem

Összes megtekintés: 98 

Összes megtekintés: 98  Megvénültem Mikor még zsenge zsurmó voltam, a világ tarka volt és mesés… Megvénültem.Való-szürke lett, száz csalódás lepi, s tévedés. A könyörtelen Idő rozsdás foga mélyen vértelen húsomba váj, szívem minden halk dobbanása szörnyen hasogat és nagyon fáj. Letűnt évek zord súlya alatt meszes gerincem némán roppan, agyamban kereng egy gondolat hová tűnt az … Olvass tovább

Eszternek

Összes megtekintés: 108 

Összes megtekintés: 108  Eszternek Rám csókolja karmazsin lelkét a hajnal, bronzbőrű foszló füzek között halkan türkiz dallamait játssza a szeptember; Nézd, halld milyen szép a világ kis Eszter! Távolba libbenek a zöldszemű ködök, a Nap kezéből még sárga meleg csöpög, minden szépet, amit a nyár lassan veszt el, egy perc, és visszahozod nekünk kis Eszter. 2020. … Olvass tovább

Dies irae

Összes megtekintés: 100 

Összes megtekintés: 100  Dies irae Sötétlila égi mezőkön felhő a felhőnek farkasa, ordítva feszülnek egymásnak; csatázik az égi garmada. Dühöng az ég, szablyák villannak, ablakba vágja könnyét a szél, recsegve táncolnak kinn a fák, ha a hatalmas Isten zenél. Bőrömbe vág a vad zivatar, mennykő villantja fény-kincseit bűnök árját dobbantja szivem, s széttöri fojtó bilincseit. \’20. … Olvass tovább

Új vrág nyílik

Összes megtekintés: 188 

Összes megtekintés: 188  Új virág nyílik Ha hűvös köd ringat apró tanyákat, foszló fákról rézpénzét gyűjti az ősz, halvány kékké festi át az égvásznat, lelkemben még a virágos nyár időz. Ha tél-honában a Nap nagyon siet tintaegén zord rozsdáját hinti szét, fagymarkából hideggel s hóval fizet, szívembe lopja a tavasz friss neszét. Láttam veres hajnalt, árnyas … Olvass tovább

Nyári harmónia

Összes megtekintés: 133 

Összes megtekintés: 133  Nyári harmónia Mikor tarka hátú mező felett hűs szél szalad át, a Nap földre hajolva hevíti pipacs-parazsát. Mikor elsorvadnak az árnyékok, sárga csend libben, búzakalászokba életet olt fentről az Isten. Mikor tikkadt, öreg lombok között piros a világ: árnyas levelek zöld tövén meggyet óv s ringat az ág. Akkor kis szoba hűvös rejtekén … Olvass tovább

Arany János karanténban

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Arany János karanténban Tavasz van, tavasz van, mindig elvarázsol, Delelőn áll a Nap, majdhogy nem parázsol. Nyugalom mindenütt, egy lelket sem látni, Nem szokás mostanság veteményest járni. Pedig ekkortájt van a munka dandárja, Földjében ténykedne szorgalmas gazdája. Bizonytalan minden, éjjele és napja, Saját házának lett kényszeredett rabja. A költő is otthon, társa a … Olvass tovább

A horgászbolt esete velem

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Egy, az elmúlt héten történt esetet szeretnék megosztani. Múlt hét pénteken délelőtt történt velem az alábbi eset, mely az életemet megkeserítő, gyógyszerrel kezelt hypertonia betegségem tüneteit oly annyira felerősítette, hogy ereimre gyakorolt vitális ereje csak otthonomba érkezésem után, mintegy fél óra elteltével csillapodott le a normális szintre. Elöljáróban leszögezem azt a tényt, hogy … Olvass tovább

Hajnali anzix

Összes megtekintés: 207 

Összes megtekintés: 207  Hajnali anzix Nyári éjszakán csillagot arat a holdsarló ezüstös pengéje, s ha szétszórja arany magvát az éj nesztelen hull fekete mellére. Alvó tanyák közt leskel már a fény, hűs harmatot gyöngyözik az álom, szellő moccan, és veres lábakon zsibongva áttáncol a határon. '20. június 18.

Szőke kisfiú

Összes megtekintés: 99 

Összes megtekintés: 99  Szőke kisfiú Egy régi, porlepte fényképről szőke kisfiú tekint vissza: Szemében az élet tüze lobog, vágyakkal teli, hajnal-tiszta. Egy pillanat arcára zárva: Gyermeki remény, tündöklő hit… Óh, bárcsak szívemre fűzhetném hófehér harmatos gyöngyeit. Régen kialudt már az a tűz, hamvát felkapta az ártó szél, kék-szemű egére vonja rá deres nagy szemhéjait a tél. … Olvass tovább

Ima a Nagyasszonyhoz

Összes megtekintés: 109 

Összes megtekintés: 109  Ima a Nagyasszonyhoz – Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában – /Papp-Váry Elemérné, Sziklay Szeréna/ Százszor ellobbant már a könyörtelen nyár, megsárgult emléke örökké visszajár… Elhaló szíve egy utolsót dobbant még, s fekete vér szivárgott át ütőerén Versailles-ban akkor, június negyedikén. Harangok érc-hangját vitte messze a szél: drága Hazánk, Nagy-Magyarország! Elvesztél! Minden, \’mi … Olvass tovább

Ady karanténban

Összes megtekintés: 210 

Összes megtekintés: 210  Ady karanténban Nem mozdulunk. Maradunk itthon. Végső tavaszba hullunk titkon, Két száműzött, vérbe fagyott lélek. Az Élet hullócsillagának Kopott fényén kacag a bánat… Beteg a világ, óh, nagyon beteg. Bús életünket vírus nyomja, S letűnt gyönyör keserű szomja Apad el lecsendesült szívünkben. Nincsen több tavaszunk minekünk, Nem talál ránk már Nyár-Istenünk, Temetünk Mindent, … Olvass tovább

Ne várd az őszt!

Összes megtekintés: 169 

Összes megtekintés: 169  Ne várd az őszt! (Annak, \’ki megosztja velem az életét) Kérlek ne várd az őszt, hisz\’ tavasz ölel még, fülemüle daltól zeng most az alkonyég. Hűs csillagok hátán lúdbőröz az este, ezüst fényben fürdik vézna, ében teste. Ha rőt dolmányában lépdel a friss hajnal, veres ölébe hull, s ég el a csillagraj. Nézd! … Olvass tovább

Az éji lovas

Összes megtekintés: 77 

Összes megtekintés: 77  Az éji lovas Régen elfeledett sírkert közepében föld alól, egészen holtan, félig ébren májusi éjjelen, ha telihold árnyal nyihogva feljön egy ló, holt utasával. Sárgult csontok közül száraz terra hull ki, csattan a kard lapja:”Ideje indulni!” (Ötszáz éve ott lenn rá vak sötétség dől, itt fenn fény ragyog fel üres szemgödréből.) Felugrat az … Olvass tovább