Májusi reggel

Összes megtekintés: 302 

Összes megtekintés: 302  Májusi reggel Kakas-áriák űzik az álmot, a sorvadó éjt a hajnal pirosra marja, fényostorával csillagokat hajt, s a Napot az égre tűzi karja. A kéklő párák tovalibbennek, virághéjú mezőn a tavasz ragyog, lenge szivárvány-szárnyakon könnyet hullatnak az angyalok. A reggel langymeleg aranyfürtjein tündértáncra kelnek a fények, minden parányláng dobbanása millió misztériuma szívének. Erdők … Olvass tovább

Sétáló idő

Összes megtekintés: 254 

Összes megtekintés: 254  Sétáló idő Megözvegyült madárfészkek a vénült fák tar karjaiban borzongnak még, hangtalan szunnyad a csend felettük, s kék kontyú fellegeket simogat az ég. Fagyereiben lüktet már a tavasz, pacsirtadalt fodroz a napsugár. Hóarcú emlékek zuhannak a mélybe, s kitárt karokkal vár egy új világ… Kicsorbult élét fenné még a fagy a reményvesztett, konok … Olvass tovább

Életút

Összes megtekintés: 254 

Összes megtekintés: 254  Életút …Könnyek és asszonyfájdalmak közt jöttem, bíborszín hajnal virradt fel fölöttem. A Fénymadár lelkem tornyára szállt, a bársony égre dalolta életcsillagát. Nap cirógatta, pilleszárnyú kamasz, akácillatú. fecskeröptű tavasz. Szamóca vér-csókján éledt édes vágy: Auróra íriszén lengő csalfa szivárvány. Parázsölén ringatott a melegszívű nyár, könnyű álom pihent el kurta éjszakán. A víg hónapok kacaja … Olvass tovább

Születésnapra O-nak

Összes megtekintés: 222 

Összes megtekintés: 222  Születésnapra O-nak Illanó idő, kortalan évek… Sors csókján éledt vágyak- Tiszta tükrén a létnek Elhamvadnak, elszitálnak. Nincs kegyelem, nincs kímélet… Ég kebelén át sóhaj száll, Lebeg a kék messzeség, Tátongó kozmosz hideg ölén Esztendők kurta násza ég. Sárban, meleg napsugárban Sóvár hit lenge reménye forog, Emléke elporlad mint a Ninivét emésztő lángoszlopok. Oltalmazzon … Olvass tovább

Őszi szonett kettő

Összes megtekintés: 179 

Összes megtekintés: 179  Őszi szonett kettő Nesztelenül forog az ősi rend, puha köd-ágyán a csönd elpihen. Sárga kontyú fák közt az ősz delel, rőt álmából a vézna holnap kel. Október préseli édes vérét, hordóanya must-gyermeket ölel, újbor lelke hordozza emlékét s tüzes csókján a bánat hamvad el. Bódult fejjel száll aludni a Nap, bágyadó, erőtlen karjával … Olvass tovább

A negyedik szög

Összes megtekintés: 233 

Összes megtekintés: 233  A negyedik szög Vérbe borul az ég, kihunynak a fények; Az első szög jobb csuklóba verve: Nehezül az Emberfia gyötrelme… Borzong a föld, foszlik a lélek. Vakká dermed a kopott remény, Bal csuklóba vág a második szög. Roggyan az élet, a menny dörög, Aláhull a lázforró égi fény. Szélnyűtte vén domb tetején Harmadik … Olvass tovább

Végítélet

Összes megtekintés: 276 

Összes megtekintés: 276  Végítélet Páholyok agyagos szívű nagyurai palotákban álomképeket kergetnek, kufárok sorvadt kebelén alvadnak el rongypapírra mázolt pénzistenek. Elveszett már az Ember egészen… Évezrednyi vaksötét, elárult Ige, fuldokló hazátlan nemzetek ölén vacogva hull a jeges űrbe hite. De ha eljön majd Isten ítélni, a kormos egekig tör pusztító lángja, s az eltört Idő feketülő szárnyán … Olvass tovább

Hol vagy tavasz?

Összes megtekintés: 207 

Összes megtekintés: 207  Hol vagy tavasz? Reggelre lelassult verőérrel ébredtem, megfagyott a március bíborszín véremben. Sötét hajamra a konok halál havaz, fagymarkába simul, s elporlad a tavasz. Napsugárral, madárdallal hiába hiteget, feketén károg még a hófehér kikelet. Bordány, 2018 március 23.

Ősz

Összes megtekintés: 182 

Összes megtekintés: 182  Ősz Dióval szelíden kopogtat süppedő avarszőnyegén, tarka kontyú fák között rekedt rekviemet zenél. A köd reggelire napot eszik, sápadt fényben rian az álom. Ezüstkönnyei remegnek minden didergő fűszálon. Hamuszín csend vacog, foszlik a megalvadt pára. Felragyog ezer színével a természet magánya. Lankadatlan, újra meg újra dicső küzdelemben győz, lélekzetnyi lelkemben fel- olvad az … Olvass tovább

Elsorvadt csók

Összes megtekintés: 296 

Összes megtekintés: 296  Elsorvadt csók Múzsám szívében kialudt a nyár… kopár lett, mint a téli héthatár. Nyakamba üszkös bánat kénye ül, tépi, marja testem kegyetlenül. Lüktetne, égne még széttört lelkem, (keblemen skorpiót melengettem). Kiáltanék, de hangom elkékül, a csend ölébe hullok legvégül. Süpped az ingoványszagú élet, rőt lidércfény lobban hűs alkonyon, a holnap reménye szép ígéret. … Olvass tovább

Az akácfa halála

Összes megtekintés: 477 

Összes megtekintés: 477  Az akácfa halála Tizenöt nyár, tizenöt csak. Vidám rózsalelkű nyár… pár csapás még, és messze már. Meghajol az ember-akaratnak. Tavaszon virága édes mézet kínált zsongó méhrajnak, s a gerlepár lombja között hajlékot talált – Ő boldogan ölelte a fiókpelyhes fészket. Egy sápatag őszvégi délután recsegve elhull… itt a vég. Acélütleg csattan kérges hátán, … Olvass tovább

Gondolatok a gondolán…

Összes megtekintés: 1,562 

Összes megtekintés: 1,562  Gondolatok a gondolán… Sápadt felleg-tengerbe fúl a nap, barna homály ölén aláhull. Ráncol a víz nyűtt gondolám köré, mélyén az ősz-rozsda megfakul. Hollószárnyaival édes-puhán betakar, a bársony égre ében boltot fest, kék zománc-testű tó vizében mossa hűvös lábát az est. Vétkek csíráznak keblemben, időtlen víziók hűlnek s lilulnak- a halványuló ismeretlenben tátongó kozmosszá … Olvass tovább

Az idő fogja

Összes megtekintés: 253 

Összes megtekintés: 253  Az idő foglya Negédes szirén szólamok szállnak, Emléke porrá porladó pillanat. Gyermeki sóhaj a semmi summája, Vasmarka rideg. Itt marad, majd Ellibben pilleszárnyon – illa tova: Néma idegen illúzió… Kortalan évek érnek véget, Istenképű veretes vízió Lénye csontos, s csenevész. Ajkán Elernyed a parancsszó, Nincs remény, teteme merev, s Célba ér a négy … Olvass tovább

Krónika a tanulmányaimról

Összes megtekintés: 276 

Összes megtekintés: 276  Krónika a tanulmányaimról Újra kopik az iskolapad alattam. tanuló lettem ismét, – öreg diák: quadrivium, trivium: septem artes, óh, meg azok a gyönyörű kadenciák! Most úgy tűnik, Sorbone ez, vagy Padova, s Montcorbier vagy Csezmiczei tanul itt, nem… egyik sem. Dorozsmai e vers szava. hol Magister optima, bár a lorem avitt. A tudományok … Olvass tovább

Őszi szonett

Összes megtekintés: 787 

Összes megtekintés: 787  Őszi szonett A rózsalelkű nyár elcsitul. Borzongva ébred a hűs reggel, ezernyi sárga-rőtt levél hull. elporlik a megalvadt meleggel. Szédelegve vénül az idő, -gólyák, fecskék már messze járnak- távoli vidékén e rideg világnak, libbenő tavasszal mind visszajő. Kifakulnak az égi vásznak, ködpaplanát teríti az ősz: alatta dermedt álmok fáznak. Hűs kozmosz mélyén szunnyad … Olvass tovább