Rohannak az évek…

Születésnapomra Az ezüstös hajtincsek sokasodnak. Ráncok arcomon, – köszönöm sorsomnak… Harcoltam, hogy a lehető legjobban neveljem azokat, kiket én szültem, két leánygyermekem. Az élet nehézségeivel küszködtem, de földre nem rogytam egy pillanatra sem. Mikor legnehezebb volt, fogaim összeszorítottam, hogy mennyire fájt s nehéz volt, azt soha ki nem mutattam. Szelíd mosollyal simogatva és melegséggel szemeimben … Olvass tovább

Ősz borul a tájra

Ősz a lelkemben Avarból készül a sünlak lesz hely az egész családnak. Alélt avar a fák alatt sok-sok vadvirágot takar. Színkavalkád odaveszett ősz temet faleveleket. Nincs már aki fogná kezem ábrándozás mellém teremt. Rideg ősz borul a tájra lelkemre rásimul fátyla. Ködfoltos napon köd szitál már a tücsök sem muzsikál. Magányosan bandukolok betakarnak ködgomolyok. Ajtódon … Olvass tovább

Téli merengés

Szemerkél a hó… szél fú, földre hull – fagyos – zizegő levél. Röpke emlék – rég volt nyár – dalod szerelmi zsoltár. Szabadka, 2023. szeptember 17., Jurisin Szőke Margit, – A MIR – Magyar Irodalmi Rovat szerkesztőjének, Horváth-Tóth Éva felkérésére.

Ember embert szeressen

Szótárunknak a legszebb szavai: szabadság, béke és a szeretet. Hol béke van, szabadok az emberek, nekik béke s szeretet a javaik. Ami normális lenne, az ma nem az: békét skandál a világ, nem csitulnak a fegyverek, kicsi gyermek szomjaz, édesanyja keblére simulna. Legyen végre vége a háborúnak! Ne hulljon anyák könnye fiaikért! Ne kelljen a … Olvass tovább

Fejre állt világ

szív belesajdul minden erény elveszett fejre állt világ kevés mit én tehetek fogjunk hát össze jertek fejre állt világ ember embert nem tisztel gazember az úr visszaút innen van-e valaki engem hall-e Szabadka, 2021. augusztus 16., Megadott témára. – Jurisin Szőke Margit

Sírkertben jártam

November 1. néhány mécses és hófehér krizantémok sírotok éke kezeim már kulcsolom messze száll a sóhajom látomás – mintha itt lennétek most velem csak egy ölelés… lelkem lelne erőre szívem hitre s reményre csalóka ábránd… indulok – hazakísér szeretetetek kialudt gyertyák fénye rám borult est sötétje Szabadka, 2023. október 27. -Jurisin Szőke Margit

Édes must csordogál

Hull, pereg a sok megsárgult falevél, táncot jár velük a pimasz, őszi szél. Nem tűz már a Nap aranyszín sugara, nincs madártrilla sem, hűvös a hajnal. Délre szálltak a költözőmadarak, üresek a fészkek az eresz alatt. Szőlő beérett, kezdődhet a szüret, édes must csordogál – csodás érzület. Sok még a tennivaló, vár a mező, az … Olvass tovább

Pihenni tér a vonó

Fák lombját az ősz bronzra, rőtre színezte. Lágy fény szüremlik. Nagy tolvaj az ősz, ellopta nyár ruháját. Avarágyat vet… Ingatagon leng barnuló lombok csendjén a búcsúsóhaj. Színes levelek ingatag csendjén inog az elbocsájtás. Hegedű sem szól, pihenni tért a vonó – avar takarja. Szabadka, 2022. szptember 15. -Jurisin Szőke Margit

Két tanka – két téma

Vénülő idő rohan az idő ő nem kímél s nem vénül csak mi halandók mi vendégek vagyunk itt megyünk – ha egyet (suh)int ~ Nyárbúcsúztató zöldet színesre élénket szürkésre fest az ősz ecsetje nem tűz már nap sugara langymeleget áraszt csak Szabadka, 2021. június 7., szeptember 10. -Jurisin Szőke Margit

A kis vakond

Hallod-e, te kicsi vakond, mondd, mi ez a sok földhalom? Virágok földön hevernek, mondd, veled vajon mit tegyek? A gyermekem kedvel téged, kössünk hát mi egyezséget. Nem bántalak, hagyd a kertem, túrj halmot a szomszéd kertben. Ott nincs senki, kárt nem teszel, van sok rovar, lesz eledel. Így majd békében élhetünk, egymásnak rosszat nem teszünk. … Olvass tovább

Emlékek

Útjaink elváltak, az érzések megmaradtak. Az emlékek még frissek, mint a veled töltött percek. Behunyom a szemem, karjaid ölelését érzem. A hajamat simogatod, nyakamat csókolgatod. Ajkad az ajkamat keresi, hagyjuk őket egybeolvadni. Kezed gyöngéden végigsiklik testemen. Érzem tested melegét, a végtelen vágyad erejét. Őrülten ver a szíved, szárnyalni nagyon jó veled. Égtünk mi ketten a … Olvass tovább

Az eső

Már két napja lakásomból ki sem mozdultam. Fájdalom marcangolja szívem, lelkem. Ma reggel esőre ébredtem. Ez is egy szomorú nap lesz. Az esőt soha, de soha nem kedveltem. Mindig szomorúságot idézett bennem, de most a bánat és a fájdalom már két napja ül a vállamon. Ki kell mozdulnom! Vettem a táskám, kabátom. Hullottak a könnyeim, … Olvass tovább

A boldogság

Mint az eltévedt kismadár, nyitott ablakomon beszáll. Énekével betölti kisszobám, de percek múltával máris elszáll. Mint a ragyogó reggeli harmat, ha rásüt a nap, semmi se marad. Megőrizni, hogyan? Nem tehetem, csak a pillanatot élvezhetem. Igen ritka vendég hajlékomban, ámbár befogadnám állandóra. Hoz nekem értékes ajándékot, szivárványból pár színes szalagot. Vágyok kicsit többre! Még akarok! … Olvass tovább

A szeretet

Ha van valaki, ki szeret téged, nyugalom szállja meg a lelked. Ahol a szeretet hajlékra lel, a szívet meghittség tölti fel. Láthatatlan fonállal összeköti az egymást ölelő karokat. Erejével a szívedet készteti, hogy szeresd a rá szomjazókat. A szeretet lelki sebeid gyógyírja, ölelése felemel és reményt adja. Ha szeretsz, más ember leszel, a dolgokra más … Olvass tovább

Megtanultam élni nélküled

Rég elmentél, de még ma is hiányzol, Már nem sírok, tudom, reám vigyázol… Sokszor álmomba betérsz… veled vagyok. Sétálunk – köröttünk sok csillag ragyog. Rég nem vagy, megszoktam nélküled élni… Barátnőkkel kávépartikra járni Jó, mint éjjelente verseket írni. Mezőn sétálni, friss levegőt szívni, Színes virágokból koszorút kötni, Kis unokánknak vele kedveskedni. Boldog vagyok, ha ragyogó … Olvass tovább

Szomorú szívem

Drága, szomorú szívem, csitulj, kérlek szépen! Minden dobbanásod érte, mint a tövisszúrás, sebzi lelkem. Tudom, nagyon szeretnéd, ha veled dobogna az övé. Tovább nincs már lehetőség, hozna reá s reám balszerencsét. Szerelmünk végtelen sok fájdalom gyümölcse, örökké kell, hogy éljen, harcoltunk érte. Folytatás nincs, mégis megérte. Hamvadni nem hagyjuk, ez kettőnk minden kincse. Drága, szomorú … Olvass tovább

Még remélj!

Kósza szél miről regél? Suttogja, szeretet él, Tárd ki a szíved és várj! Bánni nem fogod, remélj! Napsugár olvaszt szívet, Tavasz ültet szeretet. Még te is lehetsz boldog, Ne veszítsd reményedet. Érzed? Bizsereg szíved? Tavasszal minden éled, Élvezd a nap sugarát, Már szíved nem is szenved. Díszbe öltözik minden, Indulj hát te is fitten! Vedd … Olvass tovább

Pünkösdi vörös rózsa napja

Szép álmom volt az éjjel: Nálam jártál, Szobámba beosontál, megcsókoltál, Vánkosomra vérvörös rózsát tettél. Ahogy érkeztél, oly gyorsan eltűntél. Ma ünnepeljük Pünkösd vasárnapját, Hozzál, Édes, egy szál vérvörös rózsát! Tudom, lehetetlen… szereteted mégis várom, Csak álmodtam… teljesül-e még egy hiú álom? Pünkösd lángja melegítse föl a vágyam… Pünkösdi rózsából vesd nekem… ma ágyam. Szabadka, 2018. … Olvass tovább

Tavaszi gyöngyszemek

Még nem is látom, szellő hozza illatát. Vajon hol lehet? Szemem lel kék foltocskát, fű közül int ibolyám. tavasz ölétől földanya nedűjétől virul az élet örömök új remények új szerelmek születnek Szabadka, 2021. május 26. és 2022. május 29. – Jurisin Szőke Margit,