Jurisin Szőke Margit Jő világvége? Sötétszürke felhők gyülekeznek, Hátborzongatók és ijesztőek. Este van, – akár éjszaka lenne, Madársereg szálldos fejvesztetten. Nincs esernyőm, se esőkabátom, Csak lenge szoknyám s ujjatlan pólóm. Elbújjak vagy fussak – nem is tudom. Nos, nyúlcipőmet gyorsan felhúzom. Bőszen dörög az ég, vadul a szél, Felkapja a szoknyám, ki ő, mit vél? Ne játsszon velem, … Olvass tovább
Úgy érezz mások iránt, ahogy elvárod mindenki mástól! Találd fel magad, mert ha majd bajba kerülsz, nem segít senki! Ne ítélj tüstént! Gondold meg jól, mit mondasz. A tévedés fáj… Múltával dicsérd a napot, nem tudhatod, mit hoz még a ma. Összetartozás; szeretet és bizalom. Örök kötelék. Egyes dolgokat sosem fogsz elfogadni, csak úgy – … Olvass tovább
Boldogság Végre beköszöntött a tavasz, rügybe borultak a fák. A jácintok is nyílnak már, illatukat enyhe szellő fújja rám. Harmatos reggel van, feketerigó ül a fán. Füttyszóval párját hívogatja, fürgén érkezik a mátkája. Jöttödre várok, kedvesem, mint a fütyörésző madárpár. Már látom arcodat, ölelésre tárt karjaidat. A két szempár mosolyog, teljes a boldogság. Szívünk az … Olvass tovább
Játszik velem a képzelet Egy mesés látomás: Fejem pihen Anyám ölében, és Ő csak dalol, mint egykoron… E pár perc rabul ejt. Szabadka, 2021. április 27. -Jurisin Szőke Margit
Anya csak egy van… Anyáink lelke a legszebb virágoskert. Szeretetvirág. Hófehér, mint a liliom, – erkölcs, erény… Anyáink lelke. A szeretetük végtelen és önzetlen. Féltő szeretet. Gyermekeikért az életüket adnák. Óvón szeretnek. Családjuk minden kincsük, céljuk együttlét. Összetartozás. Anyák nélkül az emberiség kihalna. Tiszteld hát őket. Szeresd és becsüld, légy a támasza, míg él! “Anya … Olvass tovább
Erdőnek csendje, Fáknak zúgó moraja. Levélzizegés. ~ Hold álmokat hint Nyár-éji… ölelésben. Égbolt, csend-tető. ~ Szivárványból font Pártát tettél fejemre. Földi mennyország. ~ Fájdalom gyötör, Csatát vív szív s értelem. Vesztes mindkettő… ~ Nem bírom tovább! Feladom! Nincs miért már… Megfáradt remény. ~ Könnyeim nyelem, Fordulnék széllel szembe… Van-e értelme? ~ Van néhány dolog, Melyből … Olvass tovább
Ha az emberiség így működne… Soha senkinek rosszat nem tenni, Annak tudatában cselekedni, Öröm lenne Földön járni-kelni. Szegény embereket nem megvetni, Embernek nézni és segíteni, Öröm lenne a Földön létezni. Mosolyra mosollyal reagálni, A fejet nem gúnyosan csóválni, Öröm lenne víg arcokat látni. Ha egyetlen fegyver sem zengene, Árva gyerek szeme nem könnyezne, Öröm lenne … Olvass tovább
Felejthetetlen nőnap Nem hoztam virágot, gyere, ölembe veszlek, Őrizd szerelmem akkor is, ha már nem leszek. Nekem adtad szíved, lelked, azért szeretlek, Amíg élek, támaszod és hű társad leszek. Pillanat az élet, sok szépség rejlik benne… Indulj! Add a kezed! – nem vár a naplemente. Kedvesem, én egyetlenem, Öröm veled az életem. Szeretek veled kettesben… … Olvass tovább
Hallgasd meg eme legendát: Valaha, igazán régen… A Szerelem s az Őrület Szerették egymást szertelen. Az Őrület a Szerelmet Egy szál rózsával meglepte, S véletlen szemét sértette. Azóta vak a szerelem, S őt vezérli az őrület. Szabadka, 2020. május 29. -Jurisin Szőke Margit
Van egy csodás világ, a szerelem világa. Abban egy tenger, az érzések tengere. A felhőket mámorként ismerik, a szelet pedig vágynak nevezik. Enyhe szellő fújdogál, kicsiny hullámokat formál. Vihar készül, a szél élénkül. Tombol féktelenül! Tör-zúz, csavar, cibál, óriási hullámokat, felhőkig dobál. A felhő, mint a selyemfátyol, a legmagasabb hullám hegyén landol. Elvonul a vihar, … Olvass tovább
Hull csepp, zord táj, Szív még úgy fáj. Bú öl, húz sár, Rég nem vagy már. Szív kong, űr nagy, Hull könny, hol vagy? Van hely ott fenn… Nem jó itt lenn, Még fáj ott benn! Szabadka, 2020. július 3. – Jurisin Szőke Margit Tömör mondanivaló, pulzáló- hang- és képvilág. A vers szigorúan anyanyelvünk által … Olvass tovább
Vőlegényemnek a Don-kanyarba Egyetlenem, drága Szerelmem! Szeretettel írom levelem: Tudtam, hogy a háború viharos szele elvisz tőlem, De az elválás pillanatát soha el nem feledem. Fájó emlék az a nap, midőn érted jöttek, Karjaim forró öleléséből kitéptek. Egy darabot kiszakítottak lelkemből, Vörös kristályok hulltak vérző szívemből. Ma csitult kicsit fájdalmam s a félelmem, Levél tőled … Olvass tovább
Légy velem Nem ezerszer… Bár még egyszer. Legyél velem, Fogjad kezem, Öröm nekem, Ragyog lelkem. Sok ezerszer… Nem csak egyszer, Lennék veled. Fognám kezed, Még szeretlek, Nem feledlek. Nem ezerszer… Bár még egyszer… Ölelj kedves, Míg szám cserfes. Ha űz szemed, Érzem heved, Testem eped, Érzed? – remeg. Tüzed érzem, Csókod kérem… Ez az éden, … Olvass tovább
Köszöntő Ma éjjel, ha majd tizenkettőt mutat az óra, Megkondul a harang s üt a templom-toronyóra. Kinyitom az ablakom, arcom égnek fordítom, Leheletemmel az égre… köszöntőmet írom: Hit, remény és szeretet Töltse fel szíveteket! Erőt, jó egészséget, Nagyon boldog Újévet Kívánok szeretettel! Most koccintsunk pezsgővel! Szabadka, 2019. december 31. –Jurisin Szőke Margit
Csodás ez a fehér alkony, Lassan haladok a havon. Bámulom a naplementét, Alkony nyeli föld peremét. Eltűnik a látóhatár, Ég és a föld eggyé lesz már. Vég nélküli a fehérség, Beláthatatlan messzeség. Esti szürkeség nem ural, Hold fénye virít ezúttal. Ezüst fény szikrázik havon, Szél röppen álomszárnyakon. Meghitt csend honol a tájon, Hagyom lelkem, had … Olvass tovább
A mesét a két dobozról ismered-e? A feketét nyisd ki, ha szíved sajog a fájdalomtól, A fehéret, ha szíved, lelked repes a boldogságtól. Vajon mi van írva, melyikbe, tudod-e? Ha majd szükségét érzed feltörni a dobozokon a pecsétet, Hogy miért is van ugyanaz írva mind a két dobozban, megérted. A titkos szó, amit a két … Olvass tovább
A négy gyertyaszál Gyújtjuk az első gyertyát, Kitárjuk szív-kapuját. Hallgatjuk az óhaját… Várva advent csillagát. Mikor két gyertyát gyújtunk, Asztalnál imát mondunk. Gyertyák fénye világít, Lelkünk nyugalmat áhít. Három gyertya lángja ég, Szeretettel telik lég. Meghittség a lelkünkben, Hit, remény a szívünkben. Ha ég a négy gyertyaszál, A Földre majd angyal száll. Fényt áraszt négy … Olvass tovább
Gondolattöredékek …foszlányok Mért A jók mennek el? Mondd, mért, Istenem!? Fogadjam el? Mért? Nem Bírom, hitem vesztettem, Reményt is. Romba dőlt létem. Nem Hull könnyem – ám fáj szívem – Elapadt… Hiány s űr bennem. Vér…? Szülők, testvér – mind – egy vér. Nélkülük Létem oly pucér… Már Fakul hiányuk… Sivár Szívem, mint Kietlen határ. … Olvass tovább
Lassan múlnak Lassan múlnak – monoton őszi napok, Hullnak, peregnek hideg esőcseppek. Szürke az ég mezeje; – üres padok… Földre hullnak sárgásbarna levelek. Elmúlásról regélnek hűvös szelek, Szívembe költözik ősz hangulata. Mélán révedek, emlékek élednek: Épp akkor virágzott a mandulafa. Eszünk vette a szerelem mámora, Aranygyűrű lett szerelmünk záloga, Szivárványból pártát fontál énnékem. Múltak az … Olvass tovább
Várni örökké (Bapeva) Várni Örökké Valamire, Várni, csak várni, Mily haszontalan tett. Túl rövid a földi lét, Élni kellene nap mint nap! Keressed a szépet mindenben, Magadba` keresd a boldogságot, Bensődben rejlik, nem rajtad kívül van. (Tükör bapeva) Várni Örökké Valamire, Várni, csak várni, Mily haszontalan tett. Túl rövid a földi lét, Élni kellene nap … Olvass tovább