Jurisin Szőke Margit

Az Isten ajándéka a szerelem s az élet, ő adta az embereknek. A teremtés lényege, szeretetre szeretettel válaszoljon az ember. Mondják – a szerelemben mindent szabad!? Igen, a szerelemért élnek, halnak, ha kell, nők s férfiak vért is ontanak. Talán, mégsem úgy van, hogy mindent szabad? Szerelem s a szeretet végtelen, önzetlen, nem kér, csak … Olvass tovább

Szívem dalra kel Langymelegét ontja az őszi napsugár, Útjára készül sok-sok költözőmadár. Nyáját terelgeti a kis juhászbojtár, Szomorú a dal, `mit furulyázik immár, Magával vitte szerelmét a forró nyár. Lovak húzzák az ekét, ugart szántják, Sok kis bogár felszáll, madarak várják. Búzaszemek októberben földbe kerülnek, Az őszi esőtől dagadnak, majd kikelnek. Lugasok a fürtök súlya … Olvass tovább

Gyermekkori emlékeim szívemnek drága kincsei, filmkockákként sorakoznak, míg lassan sétálok, szótlan. Szemem előtt énem vélem – ottan, mikor gondtalan kis gyermek voltam, útporában mezítláb futottam, eső után meg sárban táncoltam. Iskolás éveimből a csodás telek, a hógolyózás élménye, oly eleven. Karácsony éjjelén hópelyhek hullottak, apró csillagként, villanyfényben ragyogtak. Kis falumban, volt iskolám mellett haladva, Ilus … Olvass tovább

Ami rajtunk múlik… Sír a szívem, majd megszakad, ha ébreszt láncfűrész zaja. Sok kismadár riad s elszáll, fészkük földre hull – nincsen már. Folyócska vize alig folydogál, műanyag flakonok útját zárják. Távolabb szennyvíz ömlik medrébe, benne élet nincs, csak a halál hál. A színes mező szemgyönyörködtető, pipacstábla látvány szívmelengető, vegyszer, gyomirtók – nekik halálos veszély, … Olvass tovább

Becsapott a vég… Március volt, a Nap ragyogott, Sugara minket simogatott. Aranyeső hullt ránk, Néma maradt a szánk. Légben bűvös varázs kavargott. Sok aranyló szirom csak hullott, Ujjainkon arany csillogott. Sziromból lett ágyunk, Égbe szökött vágyunk. Boldogság szemünkben villogott. Hittük, hogy örökre így marad, Boldogság, szeretet csak dagad. Sorsunk másképp írták, Őt elszólították. Azóta a … Olvass tovább

A költő lelke szabad madár, odaszáll, hol rá múzsája vár. A költő lelke enyhe szellő, suttogja, vár illatos mező. A költő lelke, mint a szivacs, mások búját magába szívja. Szívéből szeretete árad, tőle messze illan a bánat. A költő verse, ha kell, buzdít, összefogásra késztet, szólít. Ha háború dúl, ő is harcol, a fegyvere a … Olvass tovább

Óvjuk Földanyát, etet, itat bennünket, ne hagyjuk veszni! Védjük állatvilágát s a sokfajta madarát! Óvjuk Földanyát, tartsuk tisztán vizeit, s ne pazaroljuk! Patakok csobogása szíveknek dobogása. Óvjuk Földanyát! A kivágott fák helyett ültessünk újat. Szebben semmi sem zenél, mint fenyők között a szél. Óvjuk Földanyát, termőföldjeit, mezőit! Táplálékforrás… Pipacstáblák szépsége szerelmet gyújt szívekbe. Védjük Földanyát, … Olvass tovább

Márciusi ifjak márciusi szél duruzsol – bátor ifjak csoportosulnak Petőfi szava cselekvésre invitál Nemzeti dallal rabok bilincse földre hull – Táncsics Mihályt kiszabadítsák a nép jelszava egyenlőség szabadság és testvériség az értelmiség forradalma Pest-Budán vér nélkül győzött szívünk fölé ma háromszínű kokárdát tűzünk – szív repes emlékük szívünk mélyén büszkén őrizzük soha nem vész el … Olvass tovább

Nem felejtettelek el! Hogy is tehettem volna? Csak elhatároztam, nem beszélek rólad. Meg sem említelek, szívemben rejtve őrizlek, akár a legdrágább kincset. Oda a feledés nem juthat, csak én tudom az odautat. Ha reád vágyok, ott rád találok… Szabadka, 2023. január 25. – Jurisin Szőke Margit