nincs egyebem

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  egy halk dal zeng át a csenden nincs egyebem vonó nélkül vonszolom a hegedűt terített asztal mellett elmerengve éhesen rejtegetem a fanyar nedűt lopott a morzsa oly kicsiny nem ízlik a hamuba sült pogácsa sóhaj szitál rám dől részegen a csend hiénát etetek a bú egy lusta szörnyeteg egy halk dal zeng sírni … Olvass tovább

Próbálkozom a reménnyel

Összes megtekintés: 12 

Összes megtekintés: 12  Fekszem az erdő ködös sóhaján. Felettem könnyű felhőkönnyek párolognak, egy felriadt madár pirosan izzó bokrokon csicsereg. Lágyan imbolygó fellegen csend, az ég csak egyetlen nagy lélegzés. Lassan, méltósággal telik az idő. Észak felől tornyosulnak a felhők, sötéten, morcosan baktat a köd. Láthatáron már október didereg. Őzek vágtái zavarják fel a csendet, elbűvöl, lefegyverez … Olvass tovább

Varjak

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  Őszi esőben távoli őrszem, fekete díszbe öltözötten nem egy, egy egész hadsereg. Visszatérnek, várnak, remélnek, felettünk kárognak, köröznek sötétre ázott tolvajidőben. Könnyeivel mintha üzenne a fekete hang, fekete csendben. Őszi hidegben a tavasz a nyár ázott avarban didereg. Egymás mellett elfut az idő, arca nincs, csak mozdulat, feketén virágzó felleg. Ismerős, valaha volt … Olvass tovább

Rezgőnyárfa levele

Összes megtekintés: 27 

Összes megtekintés: 27  Évek óta áll a parkban a rezgőnyárfa, dacol a széllel, emlékszem, remegett amikor hajladozva átrajzolta leveleit langy széllel a fény, a képzőművész. Kiköpte rég tüdejét a nyár, és csendes, csak a lényeget írta dalba a halk este. Repülni kellene, szólt a sok apró levél, a bátrabbak hitték is, hogy ők győznek, a deres … Olvass tovább

Kék pillanat

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Kék pillanat Ezüstruhába öltözött fákon és bokrokon a virrasztó éji homály. Mézzel eteti a csendet derengő fényben a Hold. Hull a harmat, az égbolt kékjén sóhajt a zsenge hajnal, mosolyt fakaszt a pillanat, a kék elaltat békés, puha takaró alatt.

Hol van a tavaszi ruhám

Összes megtekintés: 21 

Összes megtekintés: 21  Hol van a tavaszi ruhám Derengő hajnal árnya izzad a párnámon. Messze húzódott a csend, a súlytalan álom, maradt a visszhang, mely kimondhatatlan. Már csak álmomban csapnak fel a lángok, izzó rózsákban égnek, és folytonos vágyban. Lehámozta rólam az idő a tavaszi ruhámat, annyi időm sem marad, hogy elszámoljak százig, csak ringok, mint … Olvass tovább

Magamtól óvlak

Összes megtekintés: 39 

Összes megtekintés: 39  Magamtól óvlak Magamtól óvlak, magamra vigyázok. Telnek a hónapok, hát ne csodálkozz, ha könnyedén elillan a nyárillat, a csoda. Én mégis kereslek megolvadt hőségben, színekben, suhanó árnyakban, a kékben. Az őszben, ha rommá omlanak a levelek, idegen a vacogó szélben a régi szerelem. Valaha örömben jártam, csodát dobáltam, néha zavarban voltam, mégis lángoltam. … Olvass tovább

Őszi kép

Összes megtekintés: 189 

Összes megtekintés: 189  Őszi kép Megbabonáz a tarkaság a fülledt meleg, locsog a tócsa, mintha nagy árvíz volna. Távoli nevetés hallik, verebek csipognak. Nyüzsög az élet, őszi égen különös játék. a fellegek fedélzetén kapaszkodik a Nap. Elfáradt a fény, halkan hull a Nap aranya. Feltűnik az éjszaka, rideg, hideg magánya. Szétterülnek a sötétben meglapuló árnyak, holnap … Olvass tovább

Mégsem velem

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Mégsem velem Lassan elballag az éjsötét. Fakuló árnyakkal játszik a hajnal, mint bukott angyal, vagy álmot kergető vándor, mint az idő, mely túlcsorog az unalmas hétköznapokon. Túl a mámoros szerelmeken hangolnak a fények – csendes szikrái gyúlnak, kihunynak. Nincs vasárnap, amit annyira vártam a csodára, hisz itt vagy, mégsem velem.

Vörös alkony

Összes megtekintés: 81 

Összes megtekintés: 81  Vörös alkony Hallom a rét hűvös sóhaját, elhagyta rég, tücsök és bogár. Káposztalepke repdes a széllel, átsüt a szárnyán a vörös alkony. Vörös alkony lett mezőnek őre, felette a szürkeség megfeszül, mely elűzi a csend szuszogását. A szertefoszlott csend, üres lepel, feltámad benne a dér, a tél, a fagy, ellopják a rétről a … Olvass tovább

Szeptember

Összes megtekintés: 457 

Összes megtekintés: 457  Szeptember Keserédes a szeptember. Sietve leszállt az este. Áradt egy csellengő fuvallat az avar ízű csendben. Alszik a házfalán a napsugár. Halványkék nyoszolyáján leheveredett a mézsárga Hold, lomhán csurog mézsugara. Alig volt nyár, hervadnak már az őszirózsák, mellém ült morc éjszakán a ködös homály. Emlékhalom az asztalon, szerteszét szórt levelek, mit itt hagyott … Olvass tovább

Nyári emlék

Összes megtekintés: 92 

Összes megtekintés: 92  Nyári emlék Egy nyári emlék szárnyára vesz, körém fonja fonalát, ez attól szép hogy szerettem a selymes fű illatát, a felhők bodros fátylait, a lepkéket, a langy esőt, mikor bőrig áztatott, mikor számoltam az órának perceit kezemben a katicabogár pettyeit, vártam, hova száll, merre a kis hamis. Ki tudja most hol, merre kószál … Olvass tovább

Kórházi gondolataim

Összes megtekintés: 86 

Összes megtekintés: 86  Kórházi gondolataim Végtelent ígérő szomorú csend kereke nyikorog a folyosókon. Az ágyon, ébren kuporog az álom, halovány fény vibrál a redőnyön. Érzem, vállamra nehezül a csend. Elvágyódom, ki a kórházi kertbe. A fák levele nehéz, rezzenéstelen a vágy, még ott matat, mint a nyár az úton, fűcsomó között kanyarog. Idebenn a falakon panaszos … Olvass tovább

Ma még titok

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Ma még titok Úszik a szürke füst a ködben, rendetlen ütemben zajong még a város, küzd egy kicsit. Amíg pislákol az utcai lámpa árnyékba csendesül az utca. Tehetetlen a feketében az éj. Görbe faágon susog egy levél. Csendet szeretne hallani már a lágyan imbolygó sötétség. Kérdőjelként várakozik a szél, hogy csend legyen,csak szándék. … Olvass tovább

Ai én virágom a pipitér

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Ai én virágom a pipitér Sugárzó fényt küldött az ég, virul a pipitér – természet eleven alkotása bimbót fakaszt, földi mása fűben szunnyadó szivárványnak. Szeretem fehér tisztaságát, szerénységét, nincs illata, csak bódulat, amit érzek iránta. Lüktetve kigyúl a rét, a láthatár, a távokság, mint gazdag szőttes teríti szét a reményt: tudja meg a … Olvass tovább

Álom volt, illúzió

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Álom volt, illúzió Ma álmodtam veled fiam. Éji palástra csillagot varrt kék cérnával a Holdsugár. Zsongott az est hegedűse, a tücsök volt csak ébren, de vagy talán még ő sem. Tarka kis lepkék repkedtek gyomrom, lelkem tájékán. Angyal szárnya suhogását hallgattam, vagy egy bagoly huhogott, így ijesztgetett, siess, mindjárt reggel lesz. Jöttél, lenge … Olvass tovább

Induljon jól

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Induljon jól Fekete frakkban még a hajnal csordul a harmat, visszafeküdne álmába az álmos város. Rebbenő zaj, levelet hullat, sietni kell, reggeli sehol, kávé is kihűlt, mi a fontos, pontos ideje van a busznak. Mától megindul az élet, a léptek, az utcakövére loccsan víg ének: induljon jól a nap szívverése.

Egy öreg élet vége

Összes megtekintés: 37 

Összes megtekintés: 37  Egy öreg élet vége A nappalokkal most aztán mi legyen, a csillagokat a Holddal is összekeveri. Szenvedésének keresztfát maga ácsolt, most kinn ül egy szélütött görbe faágon. Összeomlott a ház, öreg gerenda nyög, a szívébe szögeket is csak ő kalapácsol, ha nem jön fel a Nap, titkon sem remél, elszórja hamvait egy orkánerejű … Olvass tovább

Nyugalmat lehelnék

Összes megtekintés: 61 

Összes megtekintés: 61  Nyugalmat lehelnék Nem kell kazlakba rakni a felleget, hagyni kell, ússzon északra, délre, akár merre, csak el innen messze. Ha leszakad az ég, ne sirasd, ne félj, koppanás nincs a csendes cseppben, nincs zene a kristályragyogásban. A réteken átfut fellegeknek árnya, csendre tanítja kék lángját az este. a nyugalom lesz majd a játszótársa, … Olvass tovább