Irma

Sötét volt. Egy lélek sem volt már az utcán csak a folyó törte meg az esti csöndet. Ilyenkor indult sétálni Irma néne, ahogy a falubeliek ismerték. Lányokorában gyönyörűséges lány volt, a szomszéd falvakból is hozzá jártak a legények udvarolni. Bár a házasságot a születése napján az édesapja “megköttette” a komájával, akinek a fia akkor már … Olvass tovább

Volt egyszer…

Volt egyszer egy barátság Miben nem volt baj a másság. Szeretni is jó volt. Tisztán, igazán.. Mégis a szívemet tépi a magány Hoztunk pár rossz döntést együtt S a rothadó gyümölcsét szüreteljük Megégettük egymást, nem csak magunkat És bezártuk egymás előtt a kapuinkat. Én nem haragszom rád egyáltalán. Magamra, azt hiszem annál inkább. Minden széttörik, … Olvass tovább

Székek

Elfogyott a szó, elfogyott a szeretet Belőlem is eltűnt minden jó, ami létezett Nincsenek álmok, sem pedig holnap Bezárult az ajtó és vele minden ablak Nem találtam a helyemet, pedig kerestem Mindenhol elállták az utat előttem Erősnek kell lenni, mondták mindig a nagyok De én nem is értettem ezt még akkor Most már világos, összeállt … Olvass tovább

Valakiért imádkoztam

valakiért én imádkoztam ki nekem oly fontos volt ki egy tavaszi napon a felhőkre fájdalmat horgolt azóta is szüntelen hiszem, hogy az imám eljut hozzá és ha kialszik az én fényem, a remény tesz magasztossá a remény, hogy ismét láthatom, s érinthetetlen kezeit újra, -hogy haza vigyen a mennybe- megfáradt kezeim felé nyújtja magamhoz szorítva … Olvass tovább

Véletlen találkozás

Valahol már egyszer találkoztam veled, Hogy hol na arra már nem is emlékszem Csak arra, hogy olyan rideg voltál És az érintésed is hosszasan fájt. Nem tudtam aznap hogy hova tegyelek Csak napról-napra mélyre temettelek Azt hittem, ha nem veszek rólad tudomást Akkor nem jössz és nélküled jön a nyár Aztán rá jöttem, hogy magamnak … Olvass tovább

Tükörben

minden reggel belenézek a tükörbe nézem néha csodálva vagy megfeszülve naponta végbe megy mindig a változás sokszor nem is tűnik fel, hogy ez új állomás megannyi ránc és szarkaláb,minek van története némelyet a szomorúság művészete festette párat, pedig a boldogság mérföldköve mázolt mikor a lelkem zabolátlanul az esőben táncolt mert azt hittem sosem fog számon … Olvass tovább

Angéla

– Ki van rúgva! – szólt a háta mögött az igazgató ingerült hangon. Nem szólt egy szót sem. Letett mindent, ami a kezében volt, összeszedte a saját szerszámait, és azzal távozott a gyárból. Szeretett volna visszaszólni az igazgatónak, de a női büszkesége ezt nem hagyta. Mikor körbe nézett, a munkatársain egyfajta megkönnyebbülést látott az arcukon. … Olvass tovább

Fény és árnyék: Hatodik történet (Egy új kezdet)

Sikeresen lejárt az új év első hete. Kinek jól és kinek jobban zárult a régi év. Jánosnak a szilveszteri buli után csak az első hét leteltével sikerült valamennyire kijózanodni. Csak ült a kanapén, félig mámoros állapotban még és az elmúlt hétre gondolt. Szilveszter éjjelén, mintha valaki kikapcsolta volna rajta az élet gombot és csak az … Olvass tovább

Megvilágosodás

A Nap tüzében formált engem apám pompásra Forró lávából testet alakított s egy napsugár lett a lelkem forrása. Velem egy napon született még az ikertestvérem Test hiányában összeláncoltak, hogy utunk során a fájdalomtól én őt megvédjem. Mert tudta apám – már az elején -, hogy képmutató lesz az ember.. A ragyogásnak templomot állít, s az … Olvass tovább

Hóesés

December 24-ike volt. Odakint apró pelyhekben szitált a hó. Mindenki díszítette a karácsonyfát és ajándékokat csomagolt. Cecília is. Meleg ruhát pakolt, mert délután indulnak a nagyihoz. Tulajdonképpen szeretett a nagyinál lenni, minden szünidőt ott töltött, de most érezte, hogy ez más.. Teljesen más… Az utolsó vakáció alatt már nem mehetett egyedül a nagyihoz, pedig az … Olvass tovább

Kavicsok a Dunánál

Megbeszéljük majd egyszer , hogy mi történt velünk Hogy ahová vesszőt kellett volna mi miért pontot tettünk ? Miért szegtük meg azt a szent fogadalmat S miért nem dobtuk a Dunába a maréknyi haragunkat ? Megbeszéljük majd,hogyha te elmentél én miért ragadtam ott? Nem maradt más belőled csak a fénylő csillagok . Elvitted magaddal a … Olvass tovább

Gerzson

Sötétedett már, de a decemberi első hóeséstől még mindig világosság volt. Egyedül sétált, mit sem törődve a hideggel. Nem fázott, hiszen a szíve negyven évvel ezelőtt jéggé dermedt. Azelőtt falta az életét,a szerelmet és a boldogságot. Jóképű, gáláns fiatalember volt, aki félóra alatt levette a nőket a lábukról, egészen addig ameddig egy csinos kislány egy … Olvass tovább

Új év jön

Batyut cipeltem, nehezet Beletettem a terheimet Háromszázhatvanöt napja várom, hogy kiürüljön zsákom. Végre eljött az új év eleje S én újra pakolni kezdtem : Reménnyel, hittel és szeretettel Csordultig van most tele. Néha az utamon, ha szükséges Megosztom azzal, akinek már véges. Így érdemes mindig az új évet várni Jót tenni mással és mindig szeretni.

Hópelyhek

Kifakult már odafent az ég csak a felhők tetején játszik a napsütés. Mégis, oly meghitt az éjszaka látni, ahogy táncra kél a hópelyhek hada. Morajlik a fák között a szél megadva a keringőre az égi zenét. Azt hiszem, hogy elvesztem a tájban úgy táncolnak,ahogy nagymamám ringatott a karjában. Azóta is minden télen várom, a hópelyhek … Olvass tovább

Tollpihe

Olyan vagyok, mint egy tollpihe Oda érek, ahová csak a szél jut el Mégis megtalálhatsz,ha jól figyelsz, De óvatos légy, ha megérintesz. Néha játszom áldozatot, Ha egy macska kerget az ágyon Máskor csak csiklandozlak kicsit De ez sosem tarthat sokáig Szólít az idő, és elfúj a szél Majd újra megtalállak, te ne félj! Addig csak … Olvass tovább