László Orsi Játssz velem. Mondd nekem, hogy én kellek és ígérem, hogy ma még elhiszem. Mondd még egyszer, hogy szeretsz hadd legyek boldog befejezésképpen. Játssz velem. Hisz te tudod, ha kell én örökkön örökké fogok várni rád némán; S hang akkor se fogja az ajkamat elhagyni, hogyha örökre el is hagynál. Játssz velem. Mert azt te tudsz … Olvass tovább
Vagy Beszédes vagy szótlan Életben vagy holtan Tizennyolc vagy nyolcvan Kakaskodik vagy torpan Magányban vagy bolyban Levegőn vagy szmogban Elhalkul vagy dobban Mozdulatlan vagy moccan Nyitottan vagy táborban Virágzik vagy romokban Burkoltan vagy szezonban Oltott vagy oltatlan.
Delet ütött az óra az iskolában, a csengő már jelezte a gyerekeknek, hogy itt az iskola vége és megérkezett a várva várt hétvége. A tanító néni próbálta még féken tartani a gyerek sereget, de akárcsak engem, jobban érdekelt mindenkit az odakint elterülő hótakaró. A hazafelé úton mindig megálltam a nagyszüleimnél, hiszen az étel illata is … Olvass tovább
Olyan sok ember volt, aki régen mellettem állt. De hűek voltak hozzám? – azt nem igazán mondanám… Elkorcsosult ez a világ, és most írnék erre valami sértőt, hogy észre vegyék magukat ezek a barátnak nem nevezhető illetők És elkacagom magamat, miközben az ócska, hamis képeket nézem, hogy igen… megint itt tartunk ott, ahonnan még el … Olvass tovább
Fogadom! És én Istennek meg is fogadtam, hogy ott leszek áldásban és bajban. Az ördög hiába is kísértene meg, Esküm egy pecsét a lelkemen. Fogadom! Talán a legszebb, mit neked mondhatok Ebben nincsenek emberi gyarlóságok, Csak mi ketten Isten előtt tiszta szívvel; Szeretlek, őszinte és tiszta szerelemmel.
Fényképek sokan kérdik, hogy minek az a sok kép mindenkiről, mindenről, minek még? mégis olyan jó, mikor előkerül egy régi kép s rajta egy szívemnek kedves személy akit nem láttam már régóta vagy már csak a szívem fest egy képet róla de néha az emlékek megfakulnak az apróbb részletek elhalványulnak ezért ilyenkor előveszem az én … Olvass tovább
1991 január 19-én egy viharos napon megszületett Fanni, egy hónappal a kiírt időpont előtt. Nem sietett ő erre a világra, csak a szülei alkoholfogyasztása közben az apja belerúgott az anyja hasába. Döcögős volt már a születés is, kevés súllyal született, egy hónapot a kórházban töltött, mialatt a szülei alig voltak bent mellette. Javarészt a nagymamája … Olvass tovább
Csizma és kalap – László Orsii Ezelőtt sok-sok évvel volt egy fajta mesterség Csak nagy száj kellett hozzá semmi egyéb tehetség. S a fizetség sem volt olyan nagyon sok Egy kis pénz és egy pohár pálinka ,ami jutott.. Ezt a mesterséget űzte nagyapám is ,mikor még bírta Az országjáró csizmáját a nyakába húzta Így járta … Olvass tovább
Belenőttem az érzéseimbe, akár egy kabátba De itt nem kérdezte senki, hogy van-e neki nagyobb száma. Azt sem kérdezte senki, hogy tetszik-e a formája S akarom-e hordani, ameddig még nyílik életem virágja Csak belenőttem, s mondták, „Milyen szép nagy leány vagy” De nem érezték, amit én, hogy mennyire húzza a hátamat.. Fogták a fejüket az … Olvass tovább
Szomjas a szeptember nyarat készül inni Rozsdás színű szakálla hideget akar fújni. Takarót horgol a föld előkészíti a fészket. Az öregedő leveleknek a téli menedéket. Beköszönt a változás kalapját fölakassza Míg az ősz vendégeskedik a nyarat búcsúztatja.
Sötét volt. Egy lélek sem volt már az utcán csak a folyó törte meg az esti csöndet. Ilyenkor indult sétálni Irma néne, ahogy a falubeliek ismerték. Lányokorában gyönyörűséges lány volt, a szomszéd falvakból is hozzá jártak a legények udvarolni. Bár a házasságot a születése napján az édesapja „megköttette” a komájával, akinek a fia akkor már … Olvass tovább
Volt egyszer egy barátság Miben nem volt baj a másság. Szeretni is jó volt. Tisztán, igazán.. Mégis a szívemet tépi a magány Hoztunk pár rossz döntést együtt S a rothadó gyümölcsét szüreteljük Megégettük egymást, nem csak magunkat És bezártuk egymás előtt a kapuinkat. Én nem haragszom rád egyáltalán. Magamra, azt hiszem annál inkább. Minden széttörik, … Olvass tovább
Elfogyott a szó, elfogyott a szeretet Belőlem is eltűnt minden jó, ami létezett Nincsenek álmok, sem pedig holnap Bezárult az ajtó és vele minden ablak Nem találtam a helyemet, pedig kerestem Mindenhol elállták az utat előttem Erősnek kell lenni, mondták mindig a nagyok De én nem is értettem ezt még akkor Most már világos, összeállt … Olvass tovább
Már egy év el telt, hihetetlen még Már egy éve egy félből lettünk egy egész. Azóta kerek az én világom, Mióta szívemben kinyílt a virágom. Sokáig váratott rám ez a csoda De, ha rád nézek tudom, hogy volt oka S ha néha napján fejünk fölött be borul az ég Tudom, nem te vagy rossz, csak … Olvass tovább
valakiért én imádkoztam ki nekem oly fontos volt ki egy tavaszi napon a felhőkre fájdalmat horgolt azóta is szüntelen hiszem, hogy az imám eljut hozzá és ha kialszik az én fényem, a remény tesz magasztossá a remény, hogy ismét láthatom, s érinthetetlen kezeit újra, -hogy haza vigyen a mennybe- megfáradt kezeim felé nyújtja magamhoz szorítva … Olvass tovább
Valahol már egyszer találkoztam veled, Hogy hol na arra már nem is emlékszem Csak arra, hogy olyan rideg voltál És az érintésed is hosszasan fájt. Nem tudtam aznap hogy hova tegyelek Csak napról-napra mélyre temettelek Azt hittem, ha nem veszek rólad tudomást Akkor nem jössz és nélküled jön a nyár Aztán rá jöttem, hogy magamnak … Olvass tovább
minden reggel belenézek a tükörbe nézem néha csodálva vagy megfeszülve naponta végbe megy mindig a változás sokszor nem is tűnik fel, hogy ez új állomás megannyi ránc és szarkaláb,minek van története némelyet a szomorúság művészete festette párat, pedig a boldogság mérföldköve mázolt mikor a lelkem zabolátlanul az esőben táncolt mert azt hittem sosem fog számon … Olvass tovább
– Ki van rúgva! – szólt a háta mögött az igazgató ingerült hangon. Nem szólt egy szót sem. Letett mindent, ami a kezében volt, összeszedte a saját szerszámait, és azzal távozott a gyárból. Szeretett volna visszaszólni az igazgatónak, de a női büszkesége ezt nem hagyta. Mikor körbe nézett, a munkatársain egyfajta megkönnyebbülést látott az arcukon. … Olvass tovább
Sikeresen lejárt az új év első hete. Kinek jól és kinek jobban zárult a régi év. Jánosnak a szilveszteri buli után csak az első hét leteltével sikerült valamennyire kijózanodni. Csak ült a kanapén, félig mámoros állapotban még és az elmúlt hétre gondolt. Szilveszter éjjelén, mintha valaki kikapcsolta volna rajta az élet gombot és csak az … Olvass tovább
A Nap tüzében formált engem apám pompásra Forró lávából testet alakított s egy napsugár lett a lelkem forrása. Velem egy napon született még az ikertestvérem Test hiányában összeláncoltak, hogy utunk során a fájdalomtól én őt megvédjem. Mert tudta apám – már az elején -, hogy képmutató lesz az ember.. A ragyogásnak templomot állít, s az … Olvass tovább