Balázsi Pál Etel

Megkésve Megkésve, de elfelejtve nem a Nők napja – március nyolcadika. Köszöntünk: kislányt – jövendő lányt, Érett asszonyokat, anyákat, Mindig mellénk álló nagyikat, Azokat a nőket, akiket, Férfiakhoz viszonyítanak, De, nélkülük nincsenek “Ők”, Mert a nők bátrak, cselekvők, Gyöngédek, alázatosak, Okosak, butusok, és ők, Azok a Nők, akik mellett A férfi – férfi maradhat, S … Olvass tovább

Nem tudom Életemben órák, napok, Hónapok sietve múltak, Az esztendők nem vártak, Még nem tudom, ha ma vagyok, A holnap felém néz-e még? Balázsi-Pál Etel

Szösszenések Ez nem vers, nem írás, Inkább egy nagy sírás, Szemem karikás, Hiába szólsz pajtás! * Lábam alól ma már, Kicsúszik a talaj, Behunyom szemem, És hallom a csendem. * Mind többször fog karon A kilincs, Még jó, csuklómon nincs A bilincs, Ha lenne rajta bilincs, Nem fogna karon a Kilincs. Inkább fogjon karon A … Olvass tovább

Éjjel, A kenetlen ajtósarka nyikorog, Hallom órám unalmas ketyegését, Ezért elkerül az álom, Persze mindez csak azért, Mert nyugtalanság ül belém. Holnap majd én vigyázok a csendre Akkor nem nyikorog az ajtó sarka, Nincs unalmas ketyegés, Nyugodtság száll majd belém S rám talál az álom. Vajon?

Ármány Ó, az ármány, alávaló, Gyalázatos, irigy mirigy, Ha örömet lát, megleli Útját, gondolatodra száll Csűri, csavarja, kavarja, Áskálódik, fondorkodik, Míg behálózza lelkedet. S mily érdekes, ő is tud örülni! Végre, lelkedet be tudta sározni. Balázsi-Pál Etel

Miért tetted? Ó barátom, miért tetted, Hogy a földet itt hagytad? Tudom, lelked nem volt képes Végignézni Földünk pusztulását. Most is hallom a magad Biztatására szóló szavaid: A víz átölel, barát, Erőt ad és reményt, hogy Jobban higgyek magamban. Magamba nézek, rád gondolok, Próbálok veled lenni, S kérdezlek barátom: Te is látod az ég tengerén … Olvass tovább

Ébresztőm Arcomra mosolyt csal A szobát belengő Sötét kávéillat, A reggeli ébresztő. Mint lusta macskának Nyújtóznak tagjaim, S halkan köszöntöm A kedves ébresztőm. Balázsi-Pál Etel 2018-01-05

Nem is vesz Lassanként vagy túl korán, Mindent elfelejtek, Céltalan teszek-veszek. Naptáramon kijelölt Napok kire is várnak? Éjszakák nappá vállnak, S így a holnapokat Nyitott szemmel álmodom. A mit is? – már nem tudom. Hiába egyeztetés, Este bocsánatkérés, Mégis van egy kis remény, Mert ezeket sorolva, Csak kilóg a lólába! Nem veszett minden kárba, Nem … Olvass tovább

Ilyenkor Visszatérő álmom zavar, Melyben régi idők váránál, Foszló felhők félárnyékában A romos falakat kutatom. Fokhiányos lépcsőkön, Sejtelemes fényekben Bagoly huhogása kísér, Kísér, álmaim útjain. Álmodik a haldokló vár, Holtnak érzem én is magam. Lombok, közé szórja fényét A sápadt, fáradt Hold, Ilyenkor jó az ébredés. Balázsi-Pál Etel 2018-01-04

Én is Űzött sorsok útjainak porát Évek szele, hordta szanaszét, Gyengülő szemünk ködös múltba néz, Halvánnyá vállnak régi emlékek, Eres kezünk imára kulcsolódik. Űri séták gondolata zavar, Gyűrött papírlapon szalad a toll, Ha majd lesz, aki olvassa, rájön Hogy a Föld milliárd éveiből, Pár évtizedet, én is töltöttem itt. Balázsi-Pál Etel 2017-12-15

Az ablak Az ablak nyitottság, És maga a határ. A világ jön feléd, A titokzatosság. Áttöri a magányt, Időben és térben, Az idegen időt, A táguló határt, A sejtelmes létet. Beárad és elég Neked, ragyogása, Hiába fúj a szél. Balázsi-Pál Etel 2017

Ami átölel Az ég mozdulatlan, Csak felhők kúsznak, Takarnak világot, Alattuk, gondolat Mintázza a csendet, A futó végtelent, A rajtam átkúszó, Véges életemet. Így, életem átmenet, Ami átölel, Minden felleget. Balázsi-Pál Etel

Albumok idézik Elmaradoztak a tájak, Álmok sem maradtak, Albumok idézik a múltat, Az eltűnt időt, mint egy regényt, Az életet melyhez nem volt időnk, Soha nem voltunk ott, Időben, térben, ahol vártak, A szerelemnek nem volt ára, Bolyongtunk az éjszakában, Mégis álmodtuk a jövőt.

Hiába A Suta patak mellett, Fűzfabokrok nőttek, Rügyfakadás előtt Hiába kerestem, Csak csonkokra leltem, Barkáimtól megfosztottak. Hazatérő kismadár, Sírva kereste fáját Rája már nem talált, Búsan tovább repült. Arcomon egy könnycsepp, Lassan legördült. Balázsi-Pál Etel

Titkon Rajta kaptam magam, Mind többet mosolygom, S azt is tudom már, Így emlékeznek majd rám. Balázsi-Pál Etel 2017-11-25

A barnamedve Hegyoldalak kopaszodnak, Zöld aranyunk elhordatnak, Külföldiek gazdagodnak. Az Őshonos hazánkban Embernek, állatnak Hamarosan nincs helyünk. Így aztán a medve koma, Rászokott a csavargásra, Könnyebb a faluba menni, Minden élőt ijeszteni, A jószágot marcangolni, A juhnyájat tizedelni, A juhászt csontra ölelni. Mert arra való éles foga. Megemészt mindent gyomra, S, amit nem, egészbe kitolja. … Olvass tovább