Kozák MariLettem… Néha úgy érzem – a semmi lánya lettem hátamon viszem keresztem ami másnak kék nekem már szürke megkopott sorsom fázik tenyerembe’… Isten is háttal áll nekem igaz csak néha kérdezem – hisz nem térdelek naponta elébe köveken léptem kopik nem térdem és a hazug szavak is zavarnak hát maradok csendben – magammal… Valaha hittem … Olvass tovább
Őrizlek …ahogy nagyanyám meséit az a csatos könyv mit hat évesen tett elém anyám még tévesztve a betűket – olvastam hosszú téli éjszakán …ahogy levéltenyér őriz esős őszi napon nyárról maradt langy sugarat s hunyt pillái alatt a tavaszt …ahogy eresz száraz torka az éltet adó vizet s irigyen rejteget kortyot hazudik – száraz szájú … Olvass tovább
Ha körém ölelem… „egyszer megírom azt a verset” mit akkor akartam azon a hajnalon – karomban tartottam szárnyaszegett angyalom… szél sírt ablak alatt fák hajtották fejük földig bennem némán reszketett a fáj anyám az ártatlan lélek egy vastag ágat keresett az almafán… „egyszer megírom azt a verset” olyan bús-kesergőt tán mégsem – hangosan nevetőt… az … Olvass tovább
Csak ősz… Ősz van megint, a vén folyó álmodik csendben, vetkeznek a fák sóhajuk levelet takar a vízen. Még megnézik maguk, ha a hajnal ébred, piszkos víztükörben látják: szépek. Fáradt karuk emelik égnek, siratják a nyarat, tört ágakért suttognak imát, pőre testükre terít takarót a szürke elmúlás. Ősz van megint, majd köd kérezkedik ölükbe, és … Olvass tovább
Árván Fagyos a reggel nem találom lépted elveszett avarba szédült levelek suttognak érted már nem félted a múlt ezernyi magára hagyott álmát madarak jönnek csőrükbe csípnek minden feledhető napot mondtam már nélküled olyan árva vagyok.
Idézett sor: Mészáros László -Homokvihar c. verséből „Fellellek álmaimban, s te mindig háttal állsz.” én meg ujjaim küldöm érted de nem érnek el – hát félek hogy az utolsó pillanat hazudott mikor elhitette – veled – sosem nélküled telnek a virágos évek tavaszok lágy lehe kísér majd az őszök csak hajam színezik fehérre és az … Olvass tovább
Kereslek A reggelnek szóltam keressen én nem találom lépted nyomát tán szél vitte el vagy takarta télhava rátelepedett ősz hazug szava… az estnek is üzentem – jönne találna rád mielőtt szól a harang mert éjszaka jő és sötét álmok rád így sosem találok… a hajnal mindig elkerül nem jöhet mióta magával vitte léptedet azóta reszket … Olvass tovább
Már semmi sem olyan mint volt, homlokom ablakon csupán folt, avaron tűnik lépted, falon ébred gyertyaláng, árnyak egymás kezét fogva sietnek tova, nem múlik az éjszaka. Valahol harangok hangja takarja fák fejét és fázós nagykabátok hívnak tavaszt, már semmi sem olyan mint volt, nem múlik az éjszaka. Sikoltozva ébred a hajnal, tócsákban arcod lesem, míg … Olvass tovább