Pataki Katalin Holeviczki Tibor emlékének ajánlom Évek óta forgolódik bennem egy gondolat, meg kellene írni… Tudatosan keresem az első szót, amivel el tudom indítani a történet áramlását. Türelmesen visszaidézem a múlt eseményeit, hol a legmegfelelőbb pillanat, ahová be tudok lépni és elmesélni a szívet szorongató tragédiát. Van-e az életnek igazsága? Tettem föl magamnak a kérdést, amikor a … Olvass tovább
A bejárati ajtómon, határozott kopogás hallatszik. Vajon ki lehet az? Kíváncsiságomra, hamar választ kapok… – Szervusz, Kornélia. Szedd össze magad, megyünk szarvasbőgést hallgatni! – – Szia, Nándor „bácsi!” Mikor jöttél Magyarországra? – kérdezem örömteli hangon az előttem álló kedves barátomat, miközben illendőn arcon puszilom, és otthonomba invitálom. – Tegnap este. De látod, már itt is … Olvass tovább
Szeretettel ajánlom: Antal Szofinak Az életem során két alkalommal találkoztam a tündérekkel: Elsőként Írországban pillantottam meg Őket, amikor táncot lejtettek a megalitok tövében. Tizenkét szürke követ keltettek életre a varázslat alól. Tizenkét kislány táncolt, forgott a középen álló, tizenharmadik kő tündér körül, akit Patrick Katának hívnak. A termékenység ősi táncát járták, közben a hárfák lágy … Olvass tovább
Egy egészen különleges nap, varázslatos emlékét szeretném szavakba, mondatokba foglalni… Történetem 1955. május. 26-án születésem napján kezdődik. A gondviselés egy négy gyermekes családban helyezte el kiságyam, ahol nekem kellett eldönteni, melyik útra teszem, tornacipős apró lábaim. Madeleine néni fogta a kezem, és a hegyekbe bekanyarodó hosszú úton elértünk Fajzatpusztára. Gyöngyöstarjántól 5 km-re, egy olyan kúria … Olvass tovább
Az első önálló lélegzetem, május 24-én vettem a Bugát Pál kórház szülészeti osztályán 1955-ben. Tavasz volt, (úgy, mint most) és nyílt az orgonavirág, s az akácfák pillangós virágának udvaroltak a méhek. Születésem pillanatában az Őrangyalom vett szerető karjai közé, és szeme pillantása, arca mosolya azt sugározta felém, hogy ne félj, vigyázok Reád… A tovaillanó hatvan … Olvass tovább
(napelemek az erdőn) Egy egészen új hóbort van kialakulóban… Amikor a városrendezés miatt, eltakarították az öreg városrészt, abban reménykedtem, hogy a közeli hegyek velem maradnak, mint a gyermekkorom eleven szemtanúi. Ma már tudom, tévedtem! Fiatal voltam, naív és hiszékeny. A Millennium évében, bekapcsolták a fűrészgépeket, és azóta is szünet nélkül vágják az erdőt! Fűrészporszagú Halál … Olvass tovább
Az első önálló lélegzetem, május 24-én vettem a Bugát Pál kórház szülészeti osztályán 1955-ben. Tavasz volt, (úgy, mint most) és nyílt az orgonavirág, s az akácfák pillangós virágának udvaroltak a méhek. Születésem pillanatában az Őrangyalom vett szerető karjai közé, és szeme pillantása, arca mosolya azt sugározta felém, hogy ne félj, vigyázok Reád… A tovaillanó hatvan … Olvass tovább
– Halló, halló, van itthon valaki? Tivadar merre talállak? Pannika, szép asszony, hol bujkál?- kérdi egy határozott férfi hang. Sorra nyitogatja az ajtókat, bedugja a fejét és tovább megy. Ismerősen járja végig az egész házat, nem először van a tanyán. Az utóbbi tíz esztendőben minden ősszel megjelenik a vadőrnél. A tehénistálló felé irányítja lépteit. Meleg … Olvass tovább
Drága jó mámeczókám! Ezeket a gondolatokat soron kívül írom, nem tudom eljut-e valaha is hozzád. Most pillanatnyilag csend és nyugalom van körülöttem, ami nagy ajándéknak számít a háborús időkben. Hideg, nyirkos köd takar be mindent, még az emberek lelkét is. Üres, semmitmondó tekintet a csont-bőrre fogyott férfiak és nők szemében. Odáig jutottunk, hogy napi 12-14 … Olvass tovább
Kicsi lányként is szerettem ezt az öreg bútordarabot. Négy nagy fiókja, sok-sok titkot rejtett előttem. Csak az öregúr rendezkedhetett a fiók mélyén… majd az özvegye. A nénikém, halála után én örököltem a berakásokkal ékesített öreg asztalt, amely oroszlánlábakon áll. „- Legyen a tiéd, Nálad jobban senki nem becsüli meg!” (a Végrendeletében is „elhangzik!”) Most már … Olvass tovább
– Nézd Joachim, szállingóznak a hópihék. Kiszakadt az égi dunyha, mégiscsak fehérbe öltözik a Karácsony. – Szerintem is úgy az igazi…szeretem a barátságos telet.- válaszol a fiatalabb férfi, és közben megigazítja a tüzet a masinában. A sütőben már hangoskodik a kolbász és a hurka. Finom illat telíti a szoba-konyhás vadászházat. – Tudod, – veszi át … Olvass tovább
– Remélem, sikerült elrendezkedni a szállodai szobájukban?- az alig huszonéves hölgy, elégedetten néz körül a nagyteremben. Öt kerek asztal körül 10-10 különböző korú nő és férfi ül. Uniós beszélgetésre invitálták őket. Tudományos módszereket bevetve folyik a beszélgetés. Az előttünk lévő fekete táblán, gyakran cserélődnek a szavak, és a mondatok. Életbe vágóan fontos kérdésekre keresi a … Olvass tovább
A vén gesztenyefa ráncos derekára, levélmintákat festett az ébredő Nap fényessége. A láthatatlan, kószaszellő noszogatja a feketelevél árnyakat a szürkén hámló, vastag kérgeken. Őszi hangját hallatja az Anna-Liget. Egy gyűszűnyi méretű, kis cinke mórikálja magát előttem. Hamarosan játszó cimborája is érkezik. Még az is megeshet, hogy testvérek. A barnán kunkorodó gesztenyelevelekről, pókokat reggeliznek! Újra és … Olvass tovább
A Szurdokpüspöki Anna-Ligetben ismét benépesedett az „Alkotók-háza.” Csapó Lajos és Kontra Marika vezetésével meg nyitotta kapuit 2012. július 22.-én. Pásztón tevékenykedő Athéné Alkotó Kör és a Szigethalmon működő AMME egyesület közös alkotótábort szervezett. Marika és Lajos védő szárnyai alatt hét, tehetséges gyermek érkezett a faház falai közé. A gyerkőcök hamar fölismerték a nagy „udvar” előnyeit… … Olvass tovább
„Búcsú a fenyvesektől” Boldogan helyezkedtem el az autóbuszon a cókli-mókli csomagjaimmal. Nagyon vártam már ezt a különleges napot! A szurdokpüspöki Anna- ligetbe szól a háromnapos meghívásom, a 9. Poéta Piknikre. Immáron a negyedik alkalommal. A táborvezető: Kontra Marika Szvita és Csapó Lajos, a párja. Alig múlt, reggel hét óra, és a Mátra-Volán járat a kicsinyke … Olvass tovább
Régi leveleket olvasgatok, forgatom a kezemben…mikor is jött az utolsó levél? – Wolfrathausen- Gyászjelentés: Havas Katalin 2003 év dezember hó 26-án, életének 88-ik évében, visszaadta jóságos és nagy lelkét Teremtőjének Számomra soha nem halt meg. Biztosan tudom, hogy őrzi lépteim… A halálos ágyán is hazagondolt, a szülőföldjéről várt üzenetet… „ Drága Glicám! Még eltudtam olvasni … Olvass tovább
Vadászok nyelvén: – „…élővadbefogás révén többféle tájékoztatást nyújthat a vadgazdának. Tudományos célt szolgál világszerte a madárgyűrűzés is, s a meggyűrűzött madarakból többször kerül vadászkézre egy-egy példány, amit mindenki köteles illetékes helyre, a Magyar Madártani Intézetbe eljuttatni.-” Ám akad az emberek életében is egy jelentős pillanat, amikor Isten Szent színe előtt, a kedvesük újára húzzák föl … Olvass tovább
Végre magam mögött tudhatom a falut a póznáival együtt. Pár évvel ez előtt, úgy nézett ki a település, mint a vakondtúrás. Vezetékek tömege a föld alatt, és föld felett. Gyalogos embert alig látni, nincs kitől megkérdezni:- „Tessék mondani, merre visz az út…?” Játszó gyerekek sem verik fel a falu csendjét. Maguknak valók lettek a kutyák … Olvass tovább
– Mond anya, létezik olyan, hogy a fák is a házakba laknak? – Igen létezik. – Láttad is, vagy csak mondod? – Nemcsak mondom, a saját két szememmel láttam: igen is a fák házakban laknak! – Mesélj nekem róluk, hogyan kerültek oda. Egyetlen fának sincs lába, hogy bemenjen az ajtón. – Ha készen vagy a … Olvass tovább
– Anya, mesélj nekem a Kőtündérről – Kiről? – Hát a kőtündérről, akit Patrick Katának hívnak. – És mit tud ez a Kata? – Reggelente csillogó gyöngyöket hint a rétre… – Hol él ez a csodatévő tündéred? – De anya ezt mindenki tudja, csak te nem tudod?! – A smaragdzöld szigeten. – Mit tud még … Olvass tovább