Ejtőernyős a Habszigeten

– Ejtőernyős érkezik a Habszigetek legnagyobbikára! Vigyázat! – Ez nem ejtőernyős volt! Ez zuhanórepülésben közelítette meg a szigetet! – És? Vízbe esett, nem lett semmi baja! – De akkor sem ejtőernyős volt… – Jó. Akkor nem ejtőernyős volt, most jobb? – Igen. De vigyázz, mert ott egy egyszemű szörny les a hajósokra! – Hol? – … Olvass tovább

A fényképész

Pedro Alvarez egy kisebb dombon állt, és onnan fényképezett. A szíve eltelt szomorúsággal, de egyben csodálattal adózott a természet hatalmának. A nap lemenőben volt, a háta mögül már csak a vörös sugarak festették meg a tájat laposan. És vele szemben, a vulkánkitörés is vörösre festette az eget és a tájat. Kísérteties csend borult a tájra, … Olvass tovább

“Unokatestvérek”

– Te még itt vagy? Nem elküldtelek az előbb? – De igen. De akkor is meg kellett várnom, hogy mint alakul a helyzet. – Tessék. Megtudtad. Kidobtak. Mehetek a híd alá, vagy ahová akarok. Levették rólam a kezüket, nem érdeklem őket… – törölte meg a lány dacosan a szemét. A férfi igyekezett, hogy lépést tudjon … Olvass tovább

Amerikai interjú… 2/2. rész

A harmadik interjú – 17. játékhét – Kedves nézőink! Ezzel a mérkőzéssel lezárult az alapszakasz utolsó fordulója is. És így, hogy az utolsó meccsüket megnyerték a Hódítók, be is kerültek a rájátszásba, ahol egy hét pihenő után majd a Martalócok csapata ellen fognak pályára lépni. Alexa pedig megint elcsípte a Hódítók irányítóját, jól mondom, Alexa? … Olvass tovább

Amerikai interjú… 2/1. rész

Az első interjú – második játékhét – Kedves nézőink! Alexa kint van a pálya mellett, és sikerült elcsípnie a Jacksonville Conquerors csapatának irányítóját! Alexa, tied a szó! – Köszönöm, Peter! – vette át a szót a barna hajú nő a pálya mellett állva. – Itt áll mellettem Rod White, a hazai csapat újonc irányítója, akik … Olvass tovább

Fény és árnyék: Tizenkilencedik történet: Az utolsó szó jogán

Semmilyen emlékem nem volt a húszas éveim előttről. Igazából a koromat is csak úgy mondták nekem, arra sem emlékeztem, csak elfogadtam igaznak, amit mondtak nekem. Egy fehér kórterem az első emlékem, ahol kórházi ágyban fekszem, gépekkel és orvosokkal körbevéve. Az orvosok emberek voltak, de az ellátó személyzetnek a tagjai között voltak robotok is. Kicsik, köpcösek, … Olvass tovább

Macskaszőr

– Anyu, a cicák is a Mennyországba jutnak, ugye? Ugyanaz a kérdés. Századszorra, ezredszerre? Már rég nem számolja. Mióta 3 hónapja végelgyengülésben jobblétre szenderült a család macskája, a nyolc éves kislány napjában többször is elővette ezt a kérdését, mikor kinek címezve. – Nem tudom, kincsem. – Miért nem tudod? – Mert nem tudom, mi lett … Olvass tovább

Anita, a sas 5/5.

– Tévedés! Nem kell a La Picotá-ba menned. Próbatétel volt, mert a viselkedése alapján akartam megítélni, hogy a velem szemben ülő hölgy vajon még mindig az a Susanita Rita Vazquez-e, aki annak idején annyira elhivatott katonám volt? – És hogy vizsgáztam? – Maximális pontszám! Szóval kéretik a La Picotá-t elfelejteni, de nagyon sürgősen! És egyben … Olvass tovább

Anita, a sas 5/4.

III. fejezet Susanita számára az éjszaka hosszú volt, és mégis rövid. Sokáig forgolódott a priccsen, mire el tudott aludni, de akkor meg össze-vissza mindenféle zavaros dolgokat álmodott, aminek nem volt értelme, de kipihenni sem tudta így magát igazán. Csak hajnal felé jött álom a szemére, bár akkor is álmodott, de végre itt legalább jól érezte … Olvass tovább

Anita, a sas 5/3.

II. fejezet Mendoza tábornok eközben az ökleire támasztott fejjel ült az íróasztalánál, és gondolkodott. „Most hogy legyek okos? Susanita Rita Vazquez ártatlan volt az ellene 3 éve felhozott vádakban. Viszont ez úgy derült ki, hogy a Nuestro Mundo-ba beépülve leplezte le az igazi árulót, még ha ő egyelőre nem is tud róla. Egyelőre? Vagy meg … Olvass tovább

Anita, a sas 5/2.

– Rendben, Susanita Vazquez. Tudta, mivel jár, ha még egyszer visszajön ide. – Tudtam. – Akkor most letartóztatom. – állt fel Mendoza tábornok, és nyúlt a bilincsért. – Egy pillanat, tábornok úr! Csak egyvalamit engedjen még meg nekem… – kérte Susanita, és vigyázzállásba lépett, majd tisztelgésre emelte a jobb kezét a tábornok felé. A tábornok … Olvass tovább

Anita, a sas 5/1.

I. fejezet A fiatal nő, bár bejelentés nélkül érkezett, de mégis megkapta az engedélyt, hogy beszélhessen Mendoza tábornokkal, a kolumbiai hadsereg egyik legismertebb vezetőjével. Érdeklődve nézelődött, miközben egy közlegény kísérte fel az elöljáróhoz. A katonák nem igazán foglalkoztak a nővel azon túl, hogy megnézték maguknak. Ha az arcát nézték volna, talán érdekes felfedezéseket tettek volna, … Olvass tovább

Őszi levelek: Első történet: Most élsz…

Ráérősen ballagott ki a gangra. A kinti szél egyből belekapott a rövidre hagyott és a régmúlt divat alapján ondolált fürtökbe. A lakásban szólt a rádió, éppen Máté Péter Hull az elsárgult levél című dalát játszották. Ez adta az ötletet az idős hölgynek, hogy a főzés és rádióhallgatás közben kilépjen a gangra. Az udvarközepén ugyanis egy … Olvass tovább

Timmy 2/2. rész

A rendőrök körbefogták az épületet. A drogkartell tagjai látták őket, de ugyanakkor sejtették, hogy lesznek még itt többen is, láthatatlanul. Aztán megérkezett a felszólítás, hogy adják meg magukat, és akkor életben maradnak. – Életben, persze! Na fiúk, kinek kell egy kétszer kettes hűvös cella a barátnőtök forró ölelései helyett? – nevetett fel a Big P, … Olvass tovább

Timmy 2/1. rész

– Foglaljon helyet, asszonyom! – a rendőrparancsnok díszegyenruhában fogadta a már fiatalnak semmiképpen nem mondható asszonyt, akin látszott a tanácstalanság. A nő fekete ruhája éles ellentétben állt a hófehér díszegyenruhával. – Parancsnok úr, szólíthatom így? Azt sem tudom, miért kellett bejönnöm… A fiam miatt, ugye? – amikor a kérdésére egy bólintással megkapta a választ, már … Olvass tovább

Együtt: Első történet: Összetart az osztály

A gimi alatt az osztály mindig is összetartott. Na jó, nem mindig, mert itt is, mint minden újonnan, különböző általános iskolákból egybe kerülő gyerekek esetében, össze kellett kovácsolódnia a csapatnak. Zoli és Jona osztályában sem volt ez másképp. Induláskor volt 35 fő az osztálylétszám, és ebből összesen 7 lány volt. Igen, akkor még meglátszott az … Olvass tovább

Sárkány a csészében

Napjainkban, egy magyar egyetemen – Olyan kíváncsi vagyok, ki lesz a meglepetés-felszólaló, nem tudod? – De, véletlenül tudom. Egy különleges asszony. Melek Ceviz a neve. Török, de folyékonyan beszél magyarul, hiszen az édesanyja magyar volt, bár ő Törökországban nőtt fel. – Ez már önmagában is érdekes. De hogy került vajon ide? Vállalkozó? – Nem tudom. … Olvass tovább

Önértékelés másképp

Johanna megigazította a miniszoknyáját, amely mindenáron fel akart csúszni a harisnya mentén. Megigazította, de nem rángatta az indokoltnál lejjebb, hiszen randevúra igyekezett, és csinos akart lenni. Az sem zavarta, hogy kilátszik a heg a combján. Mióta az eszét tudta, ott volt az a heg a bal combja oldalán. Úgy érezte, mindig tudta a keletkezését is: … Olvass tovább

Éjszaka: Első történet

– Mama, ne hagyj itt egyedül, mert félek egyedül! – Tündérbogár, mitől félsz hát? Fent vagyunk a hatodik emeleten, az ajtót pedig bezártuk! – A szörnyek mindig a szekrények alá bújnak… – jegyezte meg a kislány, félénken sandítva a szekrénysorra, és még az sem zavarta, hogy telitalpas szekrény volt, nem pedig lábakon álló. – Kincsem, … Olvass tovább

Manuela

A lány ijedten állt a járdán, miközben körülötte a járókelők mind fedezékbe vonultak: ki egy autó mögé bújt el, ki egy kapualjba menekült be. Még az ablakok is nagy durranással csapódtak be itt-ott, miközben a beszélgetések és úgy általában a mindennapi élet hangjai egyik pillanatról a másikra elültek. Mindenki a biztonságot kereste, annak a két, … Olvass tovább