Makayla 3. – Élesben

Három nappal később már élesbe is állt a terv. Makayla szépen sminkelve, nőies ruhában jelent meg a KBE központjánál, ahonnan nem egészen egy éve érzése szerint alig menekült meg. Még mindig szégyellte, hogy akkor mennyire remegett belül és mennyire meg volt ijedve. Magának is be akarta bizonyítani, hogy erősebb annál, mint ahogy akkor viselkedett a … Olvass tovább

Makayla 2. – Haditerv

Hónapokkal később. Makayla az elmúlt hónapok katonai kiképzése során tanult némi fegyelmet, és már az sem okozott neki gondot az esetek többségében, hogy befogja a száját. De mindezek közben a saját életéből még nem lépett ki teljesen, a lakását sem számolta fel, csak a körülötte lakók felé a hosszas távolléteit edzőtáborozással magyarázta. Dzsúdó-versenyekre viszont nem … Olvass tovább

Makayla 1. – Elkezdődik

Makayla örült, hogy ép bőrrel kijutott a KBE irodájából. Azt hitte, nem fogják elengedni, de végül egész könnyen megúszta. Mármint, ha a háromórányi ott-tartózkodást és az az alatt történt három különböző ember általi kihallatást könnyűnek nevezzük. Ő végig ugyanazt ismételgette, hogy nem tud semmit, csak arra járt és megsajnálta azt a koldust. Valószínűleg belátták, hogy … Olvass tovább

Audie Murphy: Keresztek nőnek Anzión

Audie Murphy: Keresztek nőnek Anzión Ó, jöjjetek bajtársak, Halljátok, míg versem sír A háborúról, harcról… Hol a pokol – mély sír. A parton ágyúk dörögnek. Ó, hogy alhat katona így? Anziónál lassan haladunk És a pokol – mély sír. Áldassék az Úr a megszállt gyepért Amely dús, vérünktől vörös-szín; Te véred, enyém, mint leölt disznóé; … Olvass tovább

Vihar: Tizennegyedik történet: Vivien vihara

Vihar készülődött, Vivien a zsigereiben érezte. Ehhez ki sem kellett volna mennie a tengerpartra. De ott szerette igazán megtapasztalni a vihart: érezni az arcába csapódó vízcseppeket, a kavargó vízpárát, a lecsapó, fényes villámokat. Szerette az egyedüllétet, ami soha nem volt egyenlő számára a magányossággal. És tudta nagyon jól, mire gondol. – Vivien vagyok! – kiáltotta … Olvass tovább

Utolsó őrség

Utolsó őrség – Fegyver, fegyver van nála! – ugrott az öltönyös férfi odébb. De nem a fegyver elől, hanem elé. A fegyver abban a pillanatban el is dördült, háromszor egymás után. A fiatal, 25 év körüli férfi megingott, és egy kollégája kapta el, aki szintén, mint ő, a Szentatya elé lépett be. A Svájci Gárda … Olvass tovább

Hullámvasút: Tizedik történet: Hullámvasút a levegőben

Katka mereven előre nézett az AN-2 típusú 4 személyes kisgép ablakán át előre. Nem ő vezette a gépet, csak a pilóta mellett ült a „jobb egyesben”. Édesapjával mentek ki a vitorlázóversenyt megtekinteni a Budapest környéki sportrepülőtérre, és az édesapa – korábbi vitorlázó majd hőlégballonos – kapcsolatai révén szinte percek alatt találta magát hirtelen a kisgépben, … Olvass tovább

Félelmek

Meglepő tapasztalatot szereztem ma. Egy régi kedves filmemben hangzik el a mondat: „Félek, de nem hagyom, hogy a félelmem legyűrjön!”. És azt szoktam mondani, hogy három dologtól félek igazán: a pókoktól, a tűtől és a fogászati kezeléstől. Nos, a tűfóbiámról annyit, hogy többé-kevésbé már rendszeres véradónak mondhatom magam, és a pókok esetében is csak a … Olvass tovább

Nyári reggel

Reggel rémes ricsajra keltem. A kút kávájára helyezett madáritató felől jött az éktelen csipogás. Ha már úgyis felébresztettek a kis tollasok, gondoltam megnézem, mit művelnek. És meg kellett, hogy állapítsam, hogy a madarak sem egyformák, hanem olyanok, mint mi, emberek. Van közöttük irigyebb és van jószívűbb, van kis gyáva és van domináns „alfahím” is. De … Olvass tovább

Lelkiismereti döntés 3/3.

Újra csend telepedett a szobára, majd a tábornok felállt, az ablakhoz lépett, nekünk félig háttal, és inkább mintha magának mondta volna hangosan, semmint nekünk, amikor megszólalt: – Mielőtt felszálltunk a gépre, fenyegetést kaptam, hogy haza már nem jutok élve. De már annyi fenyegetést kaptam életem során, hogy ez is csak egy újabbnak tűnt a fenyegetések … Olvass tovább

Lelkiismereti döntés 3/2.

Azt senki ne kérje, hogy leírjam, milyen érzésekkel tettük meg az utat és léptünk be a Katonai Főparancsnokság épületébe. Nem a szavak embere vagyok, hanem a tetteké, de szerintem ez az előzmények alapján már világos lehet… Vas-Horváth tábornok már jóval előttünk visszaért az irodájába. Mire minket felkísértek, már ott állt, pihenőállásban az asztala mögött. A … Olvass tovább

Lelkiismereti döntés 3/1.

Mindenki úgy gondolta, hogy a legrosszabbon túl vagyunk. Ők lehet, mi Patrikkal biztos nem. A gép földet érése után az utasokat még az apronon evakuálták, a gépet nem is engedték a terminál közelébe. Akik nem tudtak saját lábon távozni, azokat mind a mentősök vitték el. Mindet. Addig, míg az utasok a fedélzeten voltak, Patrik is … Olvass tovább

A tábla

– Miért nem veszed le ezt a táblát? – mordult fel Barrington nyomozó, már kifelé menet, mikor szembe találta magát az ajtó mellé kifüggesztett, amúgy nagyon is feltűnőre szerkesztett tábla feliratával. Sally Black mosolyogva rázta meg szőke sörényét, amelyet a bonctermen kívül szeretett kiengedve hordani. – De Pete, direkt tettem ki oda, motivációnak…! – Ez … Olvass tovább

Stoppolás

A férfi lekanyarodott az autópályáról a pihenőbe. Lassítás közben a szeme sarkából szúrta ki, hogy a kimenő ágnál egy lány stoppol. Fiatalnak nézte, de támadt egy ötlete. Nem parkolta le az autót, hanem áthajtott a pihenőn, és megállt a lány mellett. – Mennyi idős vagy, szépségem? – Nem strichelek, nagyfiú, hanem stoppolok, kopj le! – … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Tizenkettedik történet: Emlék-morzsa

Andrea nem sűrűn készített császármorzsát. Nem mintha nem szerette volna, sőt! Már kisgyermekként is ez volt a kedvence, de a családnak ünnepi alkalmak kellettek ahhoz, hogy az édesanyja készítsen nekik. Nem is maga a császármorzsa miatt – bár abba is kellett tojás –, hanem a hozzá illő lekvár és cukor – és azok ára – … Olvass tovább

Ejtőernyős a Habszigeten

– Ejtőernyős érkezik a Habszigetek legnagyobbikára! Vigyázat! – Ez nem ejtőernyős volt! Ez zuhanórepülésben közelítette meg a szigetet! – És? Vízbe esett, nem lett semmi baja! – De akkor sem ejtőernyős volt… – Jó. Akkor nem ejtőernyős volt, most jobb? – Igen. De vigyázz, mert ott egy egyszemű szörny les a hajósokra! – Hol? – … Olvass tovább

A fényképész

Pedro Alvarez egy kisebb dombon állt, és onnan fényképezett. A szíve eltelt szomorúsággal, de egyben csodálattal adózott a természet hatalmának. A nap lemenőben volt, a háta mögül már csak a vörös sugarak festették meg a tájat laposan. És vele szemben, a vulkánkitörés is vörösre festette az eget és a tájat. Kísérteties csend borult a tájra, … Olvass tovább

Amerikai interjú… 2/2. rész

A harmadik interjú – 17. játékhét – Kedves nézőink! Ezzel a mérkőzéssel lezárult az alapszakasz utolsó fordulója is. És így, hogy az utolsó meccsüket megnyerték a Hódítók, be is kerültek a rájátszásba, ahol egy hét pihenő után majd a Martalócok csapata ellen fognak pályára lépni. Alexa pedig megint elcsípte a Hódítók irányítóját, jól mondom, Alexa? … Olvass tovább

Amerikai interjú… 2/1. rész

Az első interjú – második játékhét – Kedves nézőink! Alexa kint van a pálya mellett, és sikerült elcsípnie a Jacksonville Conquerors csapatának irányítóját! Alexa, tied a szó! – Köszönöm, Peter! – vette át a szót a barna hajú nő a pálya mellett állva. – Itt áll mellettem Rod White, a hazai csapat újonc irányítója, akik … Olvass tovább