Reyna története 2. rész

2. Bő másfél hétig senki nem foglalkozott érdemben a fogollyal. Enni-inni kapott, de azon túl senki nem kereste, így volt ideje gondolkodni a sorsán. Bár mindig is a saját ura akart lenni, nem értette, hogy volt lehetséges, hogy mindig másoktól függött a sorsa. Nem önként került Juan Carlos Correa Perez mellé sem, és most sem … Olvass tovább

Reyna története 1. rész

1. Reyna feltartott kezekkel közelített San Juan de Pasto katonai támaszpontjához. Fegyvere nem volt, de esélye sem lett volna. A hátában érezte a Nuestro Mundo-kartell katonáinak fegyvereit: tudta, hogy minden lépését követik a fák mögül, valószínűleg nem kevés kárörömmel. Ő viszont kihúzott derékkal, felszegett fejjel közelített a nagy ellenség támaszpontjához. A többiek kötelezték rá. Pedig … Olvass tovább

Leszállás Libanonban

1. Az utastérben A repülőgépen az \”Öveket becsatolni\” felirat már percek óta világított, hiszen a gép éppen leszálláshoz készülődött. Az utasok többsége nem a kilátással volt elfoglalva – hiszen kint amúgy is sötét volt már, – hanem azzal, hogy felkészüljön a gépről való leszállásra. Könyv táskába vissza, még egy utolsó szem rágnivaló vagy rágó a … Olvass tovább

Téli világ: Első történet

Fehér hópihék Az ablaknál állt és nézte a kint kavargó hóesést. Az utcai lámpafényben kavargó táncát járó megannyi hópehely tánca elvarázsolta és messzire repítette. Nem akarta tudni, hogy mi lesz a hópelyhek sorsa, csak élvezni akarta a látványt. Hiszen másnap reggel úgyis latyakká válik az egész, ha ugyan még nem az éjszaka folyamán, köszönhetően az … Olvass tovább

Mia és Rudolf – IV.

IV. – Egy embert hoztál ide? Egy embert? – kérdezte a Vének tanácsának vezetője mérgesen Rudolftól. A meghallgatás nem sokkal azután kezdődött, hogy Rudolf visszatért Miával. A lány ott állt a férfi mellett, remegve és idegesen rebbent a tekintete a vitázó felek egyikéről másikára. – Igen, egy embert! Egy lányt, aki annak idején segített nekünk … Olvass tovább

Mia és Rudolf – III.

III. Mia nyugtalanná vált, ezt mindenki észrevette, hiába próbálta rejtegetni. Azon az éjjelen már egy szemhunyásnyit sem aludt, mert gondolkodott. A hajnal pedig egy ifjú hölgyet talált a szobában, aki immáron biztos volt benne, hogy szereti Rudolfot. Tudatosodott benne, hogy ezért hasonlította minden kérőjét Rudolfhoz, és ezért nem akart soha férjhez menni. Vagy Rudolf, vagy … Olvass tovább

Mia és Rudolf – II.

II. Eltelt néhány év, és már szinte különlegesség-számba ment, ha bárhol is találtak még csodás lényeket. Eltűntek, nyomuk veszett. Átengedték a földi létet az emberek számára, akik hamarosan rájöttek, hogy a csodák nélkül eléggé sivár lehet az élet. Sivár, de nem áll meg. Esküvők, születések jöttek, ahogy az öregek el is mentek, az élet rendje … Olvass tovább

Mia és Rudolf – I.

I. Egyszer volt, hol nem volt, a régmúltban volt idő, amikor még az angyalok, a szellemek, a dzsinnek, a törpék, az alakváltók, és az egyéb csodás teremtmények még békében éltek a földön az emberekkel. Egymás mellett, békében egymással. De ez a béke egyszer csak odalett, és az emberek ki akarták maguknak sajátítani a Földet. Vadásztak … Olvass tovább

Zúzmarás faágon…

Zúzmarás faágon kismadár didereg. Messze a kikelet! Zúzmarás faágon hófehér kristályok; porcukor, kalácson. Zúzmarás faágon cinkegolyót himbál fagyos téli szellő. Zúzmarás faágra reménykedve reppen madárka, vagy negyven. Zúzmarás faágra madáretetőket tegyél ki, légy kedves, Zúzmarás faágon magokkal etessed a tollas vendéget! Zúzmarás faágon jóllakott kismadár fagy után tavaszt vár…

Karácsonyi történet: Tizennegyedik történet: Cassy

 I.  Cassy a repülőtér várótermének üvegablakánál állt, a repülőket nézte. Nem tudta nem nézni, mintha valami földöntúli erő kényszerítette volna, hogy a le- és felszálló gépeket nézze. Pedig nem akarta. Nagyon nem. De ahogy a tekintetének, úgy a gondolatainak sem tudott most parancsolni. Mike-ra gondolt. Megint. December eleje volt. Odakint sütött a nap, … Olvass tovább

Bakancslista: Tizedik történet

Bakancslistás történet Manapság divatos lett bakancslistát írni. Bárki bármit, ha meg szeretne megcsinálni: bakancslistára veszi. Ha megtesz valamit, amire régen vágyott: kipipálja a bakancslistáján. Olyan ez a szó, mint a slágerek: a fülünkön megy be, és a könyökünkön jön ki. Én meg sosem voltam az a tipikus „megyünk a tömeg után”. De amikor már sokadjára … Olvass tovább

Láncok: Első történet

– Kapitány! Találtunk valamit! – Had lássam! A két férfi percekig csendben figyelte a monitoron futkározó vonalakat, majd a kapitány bólintott. A telefonkagylóért nyúlt és leszólt a gépházba, hogy állítsák meg a hajót. Eközben a másik férfi a monitoron is megjelölte a pozíciójukat, és a hajónaplóba is feljegyezte a pontos koordinátákat. Buchanan kapitány és legénysége … Olvass tovább

Isten könnyei

Isten könnyei Beborult és halkan csepeg, felhők ejtenek könnyeket. Erősödik már a zápor, elveri már a port, látom. Fedezéket keres sietve cica, kutya, veréb, fecske. Színes esernyők serege indul, hogy az utcát bevegye. De csak bőrig hatol az eső, a szíveket nem éri el semmi erő. Eső mossa el út porát, de szívekbe csak Isten … Olvass tovább

Kosárlabda

– Anyu, holnap később jövök haza a suliból! A hetedik órában bent maradunk kosarazni egy kicsit páran! – Te, kosarazni? Nem is szeretsz sportolni! – A tornaórát nem szeretem! De mozogni néha jól esik, és a Kriszti meg az Ivett is maradnak! – Na de a Kriszti mennyivel magasabb nálad, Ivettről nem is beszélve! – … Olvass tovább

A pilótafülkében

– Sziasztok! Ti vagytok a Szabó-fiúk, ugye? György és Flórián? – Igen. – válaszolt Flórián, az idősebb, a légiutas-kísérő kérdésére az ablak mellől, miközben bal kézzel fogta a testvére kezét. Már majdnem egy órája a levegőben voltak. Mióta a felszolgált ételt elvitték, az öccse folyamatosan fogta a kezét. Már kezdett zsibbadni. – Akkor szeretettel várnak … Olvass tovább

Eső

Esőfelhők gyülekeztek az égen, szedtem a lábaimat hazafelé. Nem volt nálam esernyő, nem akartam elázni. De nem volt szerencsém: néhány villámlás és dörgés után mintha hirtelen kinyitották volna az ég csapjait, úgy kezdett ömleni a nyári zápor. ;Jót tesz a növényeknek!; – gondoltam, miközben beálltam egy telefonfülkébe. Bár, mire odaértem, azért eléggé eláztam. Onnan viszont … Olvass tovább

Egy áruló (?) gondolatai

– Uram Jézus! Milyen nehéz feladatot adtál te nekem! A férfi magába roskadva ült egy kisebb, csenevész bokor tövében, és az elmúlt napok eseményei jártak a gondolataiban. Fejét kissé hátrabillentette, és az eget nézte, a tekintete valahol a végtelenben fúródott az ég kékjébe. Annyira kék volt, olyan valószerűtlenül kék, és mégis olyan valóságos… Tudta, hogy … Olvass tovább

Ellopták a kinti világot

Ellopták a kinti világot Sötét van odakint, a függöny libben lágyan, puhán kitakarja a kinti láthatatlan tájat. Kint nem ég a lámpa, sötét lep minden virágot. Felkiált egy gyermek: ellopták a kinti világot! Leszállott az este, későre jár, a kisgyermek is aluszik már. Szüléje míg óvatosan betakarja és homlokára az álmot csókolja, az ablakon kitekintve … Olvass tovább

Évszakok: Kilencedik történet

„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el…” Guszti énekelve pucolta az ablakot. Nem Balázs Fecó volt a kedvence, de ezt a dalát mégis nagyon szerette. A mostani hangulatában pont jól is esett neki. A tavasz első napsugarai előcsalogatták a fészekrakó-fészekrendező ösztönét. Odakint vígan sütött … Olvass tovább

A szél virágai

– A szél! A szél! – Nézzétek, elállt a szél! – Figyeljetek, emberek! elállt a szél! A kiáltás felverte a szürke tetős, világos kövekből épült falu nyugalmát. Az emberek kitódultak a házakból a kora reggeli gyenge napfénybe. És valóban: a szárítókötélre teregetett ruhák a házak mögött ernyedten lógtak, megadással várva, hogy leszedjék őket, s nem … Olvass tovább