Pecsuvácz Dávid

Ananlépár Egymásba menekülő emberek Önzésből összegyúrt szerelem Belefáradt a lelkem Hogy a csillagok felé evezzen Poros utakon veled utazom hagyd a parazsát kialudni Nem kell szítani azt ami álomra vágyik Mert a valóságban nem akar vacogni Ez a hajó nem bont vitorlát A szél az utat nem látogatja Lendület nélkül sodródunk tovább Csakhogy ne őröljön … Olvass tovább

A torinói ló Van aki erkölcsön túl keress ostor sebzett hátamon volt ki diadallal vágtatott elvetélt a három hetes mert tudta jól az öröklét akasztófáján hintázni nem érdemes a fiadra vert koszorút én mint elveszett gyermek olyan nagyon áhítom Mert a torinói ló záport hozott Isten halott Pont. (Tarr Béla inspirálta filmhez)

Múzsa nélkül Volt egy mese szerű fény Úgy mint rég Bár tudom ez már nem érint Én meg hiába hazudtam Hogy a csillagokat lehozzam Munka nélküli múzsa Állást kínál Minden részeg csókja Füzet szélén szédelgő Olvashatatlan lábjegyzet Ott lenne a helyed Lámpafénynél megperzselt hópehely Az éterben remeg a képtelen Hevesebben izzik emléked És végül rímekbe … Olvass tovább

Karcolatok Szívekbe karcolgatok Hogy legyen nekünk tetsző ékszer Ez nem gyémánt vedd már észre ez csak ócska fekete szén papira való grafit 2009. 04. 08. Pecsuvácz Dávid

A vízköpő Vízcseppből fonja kötelét Magához köt vagy megfojt Keményre faragott kéj Hány verset siratsz még el? Nyakszirteden kopott illatok Hullámzó tükörben remegnek A szobrásznő minden titka Arcát folyvást szembe köpö Egyszer egy madár megitta Egy fehér galamb az éjben A sötétben ő is fekete madár Bársony szárnyán félelem A vízköpő ajkáról csobog tovább az … Olvass tovább

Kirakat bábu Kirakat bábu Ki némán átkozz Az arcodon a ránc Vágyakozás csupán Csak nézelődjél Szerte széjjel Itt semmi sem a tiéd Mindegy honnan nézzed Kirakat bábu Ki némán átkozz Az arcodon a ránc Vágyakozás csupán Fényes dísznövendék Semmi sem elég Hiába a nagy leárazás Ha nincs feltámadás Kirakat bábuk Marionett tánca Törött arcképek keringője … Olvass tovább

My passport Anyanyelv én ma megtörlek téged Határon túl kaptam meg tőled Azt ami minket az égig emel Ahogy ki mondja a nevemet Keretbe foglal mint képeslap Izzó bélyeg rajta szét árad Zöldeskék szempárod a vágy Én érkezzek nem érdekkel a vám Bőröd egy megpecsételt útlevél Bábeli káosz öledben csendre tér Csókokkal kézbesítve felpörög az … Olvass tovább

Isten-korcsa Angyalok közt ernyőt bontok A felhők alatt nincs több dolgom Zuhanva a szívetekből lopok Utolsó percig a fényfele hajlok Én vagyok a könyörtelen költő Észre se vettem a sebem fertőző A lidércem folyvást visszaköszön Ami nem más mint a rímtelen őzön Ha az a nedves pina rád nem talál Ez az élet csak jól … Olvass tovább

Megjelent Pecsuvácz Dávid: Meztelen költészet c. kötete! Megrendelhető a Holnap Magazinnál, a Líránál és hamarosan a Bookline-nál is. A kötet ára a magazinnál rendelve: 1.000.-Ft. Tépett szirmok Kihízelegte szerelmünket a hold de mit érnek az álmok élet nélkül piros ajkadat tükörre így nyomd emelj fel engem akár gyűlölettel Tűz mossa meztelen kebledet Angyal porral hintett … Olvass tovább

Nyomorban Tekintetedet vonzza a nyomor De szíved lakhelye egy torony Egy reklámtáska a kézben A szegénységet hirdeti: éljen! Csak azt éred el Aki tőled kér Így adjál nekem aprót Vagy irigyled tőlem az alkoholt? Ez csak egy darab papír fecni De mégse tudsz nélküle enni Szíved felett a pénz Együtt nem érez A receptet mondja … Olvass tovább

Vidám kereszt Ez vidám kereszt Mert, hölgy gondozza a sírt És rajta nevem Csonka-csepp Mostoha tenger Csonka-csepp vagy márványon Mit vártál ember? Pecsuvácz Dávid http://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku

Földi múzsa (utolsó versem) Az idő rajtunk átzúdul Közben szerelmes percért koldul Hogy örökre éjen szíve És mámortól részegüljön vére Csak vágyakozik szeme Hogy éjjeleket virrasszon át vele Mély tintájával a szerző Fehér lapon fehér lepedőn Álma ebből ki nem gyógyul De már nem káromkodik vadul Hisz rájött mit se ér az erő Ami egykor … Olvass tovább

Mallorcai boszorkány Szépnevedet Senorita Számokkal tenyerembe rejted És ha izzad a vágy, felhívja Az ösztönnek lakhelyét a testedet Az alkohollal átitatott éjszakák Vetették meg tengerpartján fekhelyünk Bőrödön a gyönyört aratták A mozdulatok, egybeolvadva lélegeztünk Néma meztelen testbeszéd Homok őrizte lábnyomod követem Világtalanul merülök az ölelésbe Mézzel teli kelyhed fesztelen Széjjelárad benne a szerelem Egyszeri pillanatnyi … Olvass tovább

Elkoptatott szavak Újat alkotni mi már nem tudunk Minden szűz gondolatot megírtak A szavaknak súlya lassan elvész Mondani valóját elviszi a szél Kreatívan rímekre bújócska De minek mond meg te ostoba Itt az összes magyar kortárs Nagy elődeink árnyékában sírt ás Grafittal gyémánt sort alkotunk De pénzt felmutatni nem tudunk A kritikusok néha nem mérvadók … Olvass tovább

Papírrepülőn Szerelmes leveleidből Vágyakat hajtogatok Papírszárnyakon Suhanok át Felszabadult lelkeden Ami az égen Szivárványt tereget Csak nekem Nem zavarhatja meg Varjak serege Vagy bánat cseppek Szívem alatt Te vagy az áramlat Emelj fel Egyre feljebb Csak hívj Az égbe temetni Pecsuvácz Dávid

Ne siesd el El ne eresz még Csak ringass tovább Bőröm szabad birtok Hullik a csók Minden felé Ne siesd el A vágy mozdulatát Ne tisztítsd ki A párnánk illatát El ne aludj még Az álmunk ránk talált Nézd tündöklő rés Benne csillagközi tér Most minden szép Pecsuvácz Dávid

Az elveszett Paradicsomtól délre Mondhatnám hogy a menny a földön De az ördög kerget belülről És az angyal a vállamon szédeleg Már rég nem igazít az ítélete Színes tollakkal díszített koszfészek Kitaszított egykor a vérem A káoszból építek, ments várat Ha senki nem nyújt támaszt Szenvedélyre izzó ajkam lángja Cigarettavégre csókol Szépséges földi múzsák gyűrűjében … Olvass tovább

Amíg úton vagyok Addig otthon vagyok De félek, ha megállok Akkor elveszek én Talpam nyomán Elcsavarog a fény A hajnal rám Ugyanúgy köszön Úgyhogy viszlát Mérföldkövek mögöttem Volt ki marasztalt Tőle szemét örököltem De hívott az aszfalt Ez a keserédes út Mit nekünk adni tud Érzelmekkel szántott földre Tévedtem emberek Választ keresve mindörökre Szívemben kérdések … Olvass tovább