Titok

Titok Szerelmem ő Hasadt szívem Vesztett birtoka Mert te Más lelkeknek Vagy az írnoka Többet nem ihatok Mert így Csak igazat írhatok Ez itt pedig Egy nyílt titok Pecsuvácz Dávid

Óda

Óda Félsz hogy eltörsz Ha senki nem ölel át De ne félj, mert nekem a szél Hangodat fülembe hímezte Tinta rezdül a vénában Tollam hozzád költ Bársony bőrödön Jelem rajtad hagyom Dombjaid dallamát zörgetem És nem értem miért Viszont érzem Szíved szerelme végtelen A legnagyobb díva Vonásaidat a szépség írta Szeretlek Kriszta Pecsuvácz Dávid

Kocsma zajra írva

Kocsma zajra írva Beköszönt újfent a tavasz De itt hagyta kabátját a tél A fogasra fel akasztotta Ne feledjem mit vesztettem Egykor puhatestű fészek Igen az volt ölelésed A pohár mélyén keresgélek Jéggel hűsített méreg A lelkét bízza rám a gitár A kocsma zaj tompít Zokog a kotta a húron át Valami engem is csábít … Olvass tovább

A természet hölgye

A természet hölgye Sikolt a gyönge vágy Mert ellenállni nem bír Mint a rügyet bontó ág Ha az a nap hozzá ér Amitől pezseg a lárva A kéjjel dúsított véredben Hívogat az avaros párna A gyönyörrel sűrített életbe Az ösztönnek zihált hangja s forró harmat cseppje Csak szüntelen bizonyítja A télnek örök a veszte A … Olvass tovább

Kutyául

Kutyául Egyszer mentem le kutyába Azóta se vettek ember számba De csak magam okolhatom Hogy póráz van nyakamon Kezeid közt megszelídültem És hűséges veszett állatod lettem És mégis megharaptam kezed Mert értetlen volt minden tetted Mert még idegen volt tőlem Hogy szeretetre hallgat a nevem De ilyen az én korcs vérem Hogy kitépem a jó … Olvass tovább

Hűtlen

Hűtlen Könnycseppek bújnak Eső áztatta arcodon Szemedben összegyűlt Ami szívedben összetört A szeretet hiába vár Ha szolit a vágy Az ördög folyton bírál Mert nem vagy gonosz Csupán a véred szorgos Süket fülekbe gyónnál Hogy senki meg ne hallja Csak hogy az igazat vallja Vörös ajkad egy percre Lelked tán nem szenvedne De itt a … Olvass tovább

Igazgyöngy

Igazgyöngy Táncunk az éjjelt érleli Termékeny árnyak Szűz vágyak tengerén Bársony bőröd verítékének Izzadt cseppjeiben fürdök Személyünk a hullámban tovatűnik Puhatestű szobrod Karom ölelése formálja Nyomás alatt párnák mélyén Az élet szépségét vallod Alsó ajkaid közt Igazgyöngy üvölt Pecsuvácz Dávid

Éva

Éva A minta alapja a kísértésnek kígyója Szenvedélyesen sziszegve szemléli a nőt Hogy a teremtő szemében mivé lett ő De ő se tudja, hogy ez tréfálja vagy bókja Alkotásában a mindenség beleszűkül Ágykerettel határolja a végtelen édent És szétszakít mindent, ami szent Testbeszédével örvényt szül Mert a férfi tekintett rajta megremeg Gyönyört keltő befejezetlen műremek … Olvass tovább

Új ígéretek

ÚJ ÍGÉRETEK Halott múzsa csókja ébreszt Hervadt rózsa szirma ölel át Emléked fájó rügyet fakaszt A jövőt nélküled vészelem át A nap fénye hidegen érint Inkább hódolok a holdnak Gyilkos gondolat fut megint 8 mm es képben az agynak Új ígéretek csőre töltve Neved árnyéka fedi tettem A ravaszt fogom reszketve Csak veled együtt éltem … Olvass tovább

Az éji vászon

Az éji vászon Mikor az éj leplét Vászonná feszítik És két szerelmes test Közös arcképet fest Rímekbe megírt gének Átölelve bennünk élnek Dajka nélkül öröklődő Örökön benned lüktető A tiszta szeretet Ami hozzád vezet Pecsuvácz Dávid

Simulékony szörnyeteg

Simulékony szörnyeteg Meztelen szavaid Vággyal ruháznak fel Az ágykerettel határolt Végtelen édenben Közös álmainkat Ébresztjük fel Hozzám bújva Tested melege A szerelem nyelve Szíved szirmait súgja Simulékony szörnyeteg Forralt vérrel Ront ránk a sereg S szakítja fel A Mennyek kapuját Te vagy a szárnysegéd De a tiltott almát Is hordozza ölelésed Pecsuvácz Dávid

Angyalok keringője

Angyalok keringője Felettünk virrasztó csillagok Alatta szabadon mint a vakok A vágyak botladozva járnak Míg végül szerelembe esnek A hajnal vérével átitatott napok A sebzett élet szülte álmok Ad parázsparkettet a táncnak A mámortól sebezhetetlen testnek Keringőt járnak velük az angyalok Égig szállnak szárnyatlan halandók Búcsút intve az örök halálnak Mert míg ők ölelnek éltetnek … Olvass tovább

Saját keresztem

Saját keresztem Ábránd Mit kivéstél parancs kő Erő Neked Templomod papok őrizte fegyház Tanaid buzgó, vak rabok Az én szeretteim szabadok Nekem kerttel kell egy ház Koponyám kohójában keresztet kovácsolok Inkább hiszek egy esendő emberben Mint egy tévedhetetlenek hit istenben Az eget nem köpöm le csak magammal ordítok Napnak sugara rám zuhant Kezemet széttárom Saját … Olvass tovább

KIS halál

KIS halál (Emlékül egy meg nem kezdett jövőnek) Az elmúlásnak újszülöttje felsír A pólya mint halotti lepel beterít Egy édesanya savanyú teje Egy szerelemnek fagyott gyümölcse Még emléked sincs mit visszasírjunk Csak köldök – zsinórodat szakítjuk Térdünk alatt kikopott az ima ereje Így némult el az angyalok igéje Szeretetre váró szobád félkészen áll Nem lesz … Olvass tovább

Boldogságot!

Boldogságot! Egy nő fordult most utcasarkon itt Árnyéka még árva reszkető növendék Ő már réges rég elveszett pont ott A bölcsőben, mert őt soha nem ölelték Elszakadt hasztalannak hit verssor Igazgyöngybe gyűrt gyötrelem pereg. A kegyetlen játék csak sodor Tudod jól itt nincsen kegyelem Emlékek taszítanak tövis szúrt útra A vágy megtört öröm perceket dajkál … Olvass tovább

Bridal Night

Bridal Night Szív kacaj dallamára ring az éj Ámor tiszta nyilaitól áztunk Bennem örökre meggyűrűzve élj Hisz egymás szemébe sosem fáztunk Fülledt félelemmel az ismeretlent ágyazom Fehér szűzi szalagokat szaggatok Izzó kottám beléd forrón oltom Ha nem rezdülsz itt pusztulok Egyszer nevessen ki a nő Aztán nem kell sírkő Szilárd emlék a létről Kopott számok … Olvass tovább

Szeresd magad

Szeresd magad Gyönyörű kényszer másnak lenni ékszer Neked léte átok nekik ajándék Szeretkezz a vággyal saját kezed által Zuhanyrózsa bódító illata simítanak lágy szirmai Tövis nélküli éden nem pedig méreg Sérült íriszed érthetetlen a szép miért érinthetetlen Te éjnélküli örök hajnal vakon ragyogó angyal Nyisd fel szemed s szeresd magad 2009. május 20. Pecsuvácz Dávid

Covert last

COVERT LAST Megerőszakolt égitesten hagytam a múltam Hulló csillagként érkeztem s benned felragyogtam Kívánhatsz most bármit hogy te ne légy akárki őrizd nyílt titkomat mit rád bízott az ég csillagképekbe iktatva homályos az éj Jövendölj meg Tarts éjjel ébren izzó eleven testtel Jövő jöjj el! 2010 03. 21. London Pecsuvácz Dávid