Cserép Imre A bodaszőlői erdőben Összeborulnak a fák, mint hűvös templomok boltozata, s derengő homályba vonják a fenti világot. Fölöttem, elhúz néhány madár, a lombok közén itt is, ott is utat talál a napsugár. S a keskeny fénypászmában felvillódzik tüzes szikraként egy-egy zöldhasú légy. Köröskörül avarszagú csend van, Csak néha-néha fütyül belé a rigó, Vagy kiállt messziről … Olvass tovább
Élek még Ezer elszenesedett csillag van a szememben, A tegnapok meg sorakoznak, Fáradságot, zenét hoznak, Pedig mindig a holnapot keresem. Naponta gyilkolom magam, Sallangokra szaggatva szavam. Szomjazó szemem ablakát kitárja, Kettétörik benne az álom. Ácsingózó szívem pedig várja, Hogy teljesüljön az álmom. Az álmom – béke, boldogság, jólét, Ezer elszenesedett csillag a szememben, De élek … Olvass tovább
Kérés és kiáltás Füstös színű ember arcok, ostorozott bőrű suhancok jöjjetek elénk, hogy e fehérségben megtaláljuk pince-ízű magunk. Groteszk-göndör, vagy sima hajunk gyaloghada görbe hátunkra omlik, meggyalázni gyermeki-hypo tisztaságunk. De mit ér fehérségünk, ha vérünk festi vörösre, s hiedelmünket gallér alá kell dugni, hogy majd előránthassuk az unokák tátott szája előtt. A kor acél-idegrendszere töltény … Olvass tovább
Apám emlékére Az országút ma este messze csillog, Arany szénát kaszált a Nap ma rajta. Az országúton szekerek haladnak, Hátukon eke, kasza, kapa, S a távolban fel-felsejlik egy-egy tanya. Az országúton arany széna csillog, És arany könnye hull az őszi lombnak, Odébb az úton, a temetőben fekszik Örök haptákban az én apám S kezében kapát … Olvass tovább
Köszöntő … „- a nők nevében” Nem csak Nőnapra, Nem csak egyetlen napra Legyen virág, ajándék, szeretet. Oszd be ezt365 napra, Így teljesedjen ki a szeretet. Minden nap törekedj gyöngédségre, Szeretetre, figyelmességre, Amennyire csak lehet. Mosni, takarítani vagy főzni, Dolgozni, vagy szerelmet adni Csak így lehet. Esőben Esik az eső, Megfázik a szénaszag, Ha nem … Olvass tovább
Remény Remélem reményem nem hagy el, mindig megújuló erővel kelek fel. Ébredő – észlelő elmém felfogja mi az öröm, mert minden mogorva-rosszat összetöröm. Nehéz napokat élünk most át, még mi sem sejtjük ennek fokát. Kilátástalan keresni ehhez melódiát, kutatva keresheted az ember gondolatát. Mégis mondom, kiáltom én! mindig marad egy kicsiny remény. Bármilyen borzasztó ez … Olvass tovább
Vallomás Szerelmes szívem szempillái szétrebbennek, Mikor mámoros-mosolygó mozdulataid melengetnek. Vadul-vijjogva, vergődve vitorlázom vizeiden, Pár percre partodon puhán-pihegő pillantásod pihentet. Szívemhez szorítva szerelmem SZERETLEK! 1977 Cserép Imre
Gondolatok a téli éjben Sötéten vonagló fellegek alatt alkonyul, s öklend a Világ, az éj élő tetemekbe botlik, és szétszórja szilárd harmatát. Állok valahol bűnösen a végtelen űrben, nézem messziről a vonagló Világot. A megkorbácsolt ember hátán nyíló vérvirágot. Toporzékol, szétrebben a semmibe, mert a lelkiismeret sárga kezű harcosai lyukat fúrnak ösztönöm szomorú peremén, mit … Olvass tovább
Szerelem Orra bukott országutak hátába véstem neved, a pályaudvarok köhögő vaslovai nyihogták szét nyomoromat, paszományos ördögök tenyerükön melengettek, a pesszimizmus igáját vonták a nyakamra, s késsel pengették testem ér-húrjait. Megtört varázsa már a meséknek, vadzsákmányom lett az unalom, suta fák állnak körbe, mindenütt, de neved még mindig tudom! Közénk kerekült a Hold Nem veszel észre, … Olvass tovább
Aki megjárta a poklok poklát… Aki megjárta a poklok poklát, az visszatérve a felszínre körültekint: hol fog most már csontjáig megtisztulva agyonra gyötörten lepihenni. Az alvilági kínok szögesdrótjai tépik lelkemet. Egyszer még lepattognak, hát itt van egyedül meghallója, értője a dalnak. Szó – tagok Szó – tagokból rakom össze a képet és a képet tűzbe … Olvass tovább
Gondolatok… Villanypóznán rángott acélsugarak távközgyűrűzése hallik, mostohán viharzik drótszálain az önvád. Indulatok által roskadt ketté az egyenesség. Hideg rángása az, ami fokozza az öntudat feslések kór tetteit. Miért nem lehet megkerülve elterülni a szétzúzott életen, megfagyva a kísértés új foglalatú pályadíján, meghalni eltemetett csendben? Tavaszi zsongások áram-felhői kígyózzák bérc-koszorús fejüket a látszatos Hold-aranynak. A sarkon … Olvass tovább
Szívemben érik… Hangod s mosolyod kedves nekem, még nem tudom, hogy egészen, vagy csak félig, de szívemben már tudom, érik a szerelem. Változatok Utcalámpák rozsdás foncsorán Megtörik, elvész a fény. Utcalánykák szűzi-vérfoltos múltján Megtörik, elvész az erény. Komádi. 1976 Részeg fekszik saját mocskában és sírva röhög. Kocsmába, ha betéved, hullafáradt a részeg. Ezért korán lefekszik, … Olvass tovább
Nosztalgia Vállamon pihenő nyugalma, s iszonyú súlya huszonnégy év alá görbítette keskeny hátam. S elfutott időm nem érti meg, hogy visszavágyom a susogó kamasz világ határain túlra. Szeretném, hogy gyermek legyek! Hogy nadrágom foltjára írhassam: Andersen ég veled! Bodaszőlő 1975 Cserép Imre
Búcsúzás Búcsúzni mindig fájó és nehéz, A fájdalmat elmondani a szó kevés. Ha valaki sistergő mennykőként tűnik el, A fájdalmat még nehezebben viselik el. Nincs vigasz, nincs irgalom, Csak fájdalom, csak fájdalom. Megrendülve állok a koporsód előtt. Istenem!- miért vetted el őt? A hitvest, az anyát és a gyönge nőt. A miértre csak te tudod … Olvass tovább
Villanások Villámok pengéje az ég sötét kékjébe hasítva zúz utat a mindenség sötét vitorlái alatt. Napraforgók merednek rám, s messze vidékek illatával simogatnak a szelek. Zörgéssé halkultak a távoli dörrenések az elhamvadt villanások után, s másodpercekre törtek a kilométerek. Játék A messzi utak hömpölygő végtelenjén szép jövőnk inog. Szomorú szemén remény csillan – hideg ragyogású … Olvass tovább
Elzúgnak vágyaink Vasúti síneken zúgnak vágyaink házsorok zuhannak, vonatunk dohogva lohol, csatázva levegő sűrűségével, kivénhedt kohók vas-méheiből szült kerekei dobolnak riadót a síneken. Kormos ablakon, tovazuhantak a házsorok, s nem látni mást, csak keresztek iszonyú, tudatlan ragaszkodását, kis hantok lábaihoz. Szürke gőz, fekete füst tapad szemünkre, s nem láthatjuk, ahogyan elzúgnak vágyaink, mellettünk pimaszul, és … Olvass tovább
Ember szeretnék lenni minden tekintetben Ott szeretnék lenni az emberi szívekben, érezni minden dobbanást. Ott szeretnék lenni minden tekintetben, érezni az első rácsodálkozást. Ember szeretnék lenni minden tekintetben, olyan ember, akit más is követ. Olyan ember, aki kiállja a próbát, s más nem köpi le és nem dob rá követ. Ott szeretnék lenni minden mosolygásban, … Olvass tovább
Lelkileg sérült, túlmozgékony gyerek mentálhigiénés segítése „Hibázni és meg nem javulni: – ez az igazi hiba.” /Konfucius/ A személyiség alakulását számtalan tényező befolyásolja. Minden életkor aktuális személyisége magában hordja az előző életszakasz személyiségének maradványait. A személyiségfejlődés az éréssel összekötött szocializálódás folyamata, s ez a folyamat minden egyénnél a konfliktusok sorozatát foglalja magában. Közhelyszerűen nem minden … Olvass tovább
Boldogság Van, akit otthon senki sem várja, Borzasztó is az, akinek nincsen családja. Boldog vagyok, hogy van egy szép családom, Nincs is nagyobb boldogság ezen a világon. Ebben a gyorsuló és rohanó világban, Jó megkapaszkodni gyermekeim mosolyában. Három fiam van és egy leányom, Mindegyiket szeretem és csodálom. Három fiú és egyetlen leány, Imre, Csaba, Tünde … Olvass tovább
Szívedet kitártad… Szívedet kitártad, mint kelyhét a virág, én hallgattalak, s feltárult előttem egy új világ, a te világod. Hallgattalak, s te meséltél, hangod betöltötte a kis szobát. – Éppúgy szívembe nyílalt, mint neked egykor, hogy meghalt édesapád. Láttam fölcsillanni szemedben azt az akaratot, mellyel győztesként vívtad a harcot, azért, hogy megmutathasd, hogy így is … Olvass tovább