Plesovszki Hajnalka

Plesovszki Hajnalka: TEGNAPI KÖSZÖNÖM …Én Istenem, jó Istenem… Köszöntelek. Köszönöm, hogy vagy – ha vagy – S hogy van, mit megköszönhetek. Köszönöm az árnyékot, a fényt, az életet. Köszönöm anyát és apát, az ősöket, Köszönöm az első lépteket. Köszönöm a színt, az illatot, az ízeket, Hogy akad mit meginnom, és azt, hogy ehetek. Köszönöm nyáron … Olvass tovább

Plesovszki Hajnalka: EGYÜTTLÉT Szememben szemed, Íriszünk együtt rajzol Végtelenbe nyúló Köröket. Fénnyé lett anyag, Kezem szívünkön át Simít gondolatból Sorokat. Körül és belül, Múltunk kitölti majd’ Múló éltemet, Érzem önmagunk, És örvendem bennem Örök énedet. /2024. febr. 7./

Plesovszki Hajnalka: MAJDNEM SEMMI Már majdnem semmi vagy, Mint hóolvadáskor a sár, Mit felszárít a napsugár, Hogy porrá hullva A szellő szertefújja.

Plesovszki Hajnalka: NOVEMBER LEGVÉGÉN Fekete örvény a Palaszürke égen, Havat kiált a Varjak serege; A természet Dideregve gombolkozna Összébb, De a fagy keze rég Levetkőztette. (2023.11.30.)  

Plesovszki Hajnalka ANGYALSZÁRNYAK Angyalszárnyaim Kölcsönszárnyak. Te adod át nekem. Én meglendítem – és beterítem vele az életem.

RIGÓMEMENTÓ Egy feketerigó Lefejelte az üvegfalat. Belekábult, és míg Szárnyra nem kapott, Azt álmodta, ott ül Egy fán a Jóisten Sámlija alatt. 2023.10.08.

3x3x3 „…halalnec halaláál holʒ…” /Cs-nek/ Három madár keringélt Égbe három lélekért, Mind a három földbe tért. Háromszor harsant a hang, Háromszor halt el alant, Mint háromszor tört harang. Három vérből vétetett Leélt három életet, Mind a három porrá lett. /’23.’27.’10./

REKVIEM M237 Magad vagy? „Csak menj előre, menj!” A szíved így dobolt, Amikor megszülettél farkas Ott, hol minden hegy zord, És bölcsőd szikla volt. „Csak menj előre, menj!” Fajtád az ösztönöd, Egy veszett álom hajszolt folyton, Beléd mart, lökdösött, Falkához nincs közöd! „Csak menj előre, menj!” Úttalan utadon Félelem, éhség, kín gyötör, de Hív téged … Olvass tovább

Húsvét vasárnap 2023 Csapongó húsvét vasárnap Fények, képek, emberek, emlékek között – Szárnytól szabadult madártoll leng Szélcibált lélekként az égen, Nesztelen köröz A föld fölött.

MI MINDEN Tied vagyok már, S általad minden enyém, Két kék-madár hintál Isten tenyerén: Te meg én.

I. Tagadó Elmúlt a múlt jöttment jövő jelenben nincs semmi sincs Ő. II. Vártán Kőből a dísz földben remény fölötte dőlt magányos őr emléket áll akárcsak én. III. Versem Csonttá csupaszult gondolat Szikár szó dalom nincsen fölötte hatalom. IV. Lét Mint csont a kő mi élet ha nő felhő föld gondolat csillag ég Tenmagad. V. … Olvass tovább

NÉLKÜLED Barátnémnak, Sz. Szilviának Azt mondták, elmentél. Kiléptem a házból, a tető alól, Mert nem akartalak bezárva siratni. Sírtam a naptalan, csillagtalan, Felhőkkel takart ég alatt. Közben egy gyümölcsfa Fehér virágot bontott. Közben egy feketerigó Száraz gyomot gyűjtött fészeknek. Közben egy cinege énekelt a tavaszról. Rügyeket láttam, zöld füvet, Közben könny csorgott a szememből, És … Olvass tovább