Bakos Attila Péter 
MEGJELENT: Bakos Attila Péter: Átjárók c. Sci-fi-Fantasy novelláskötete! Oldalszám: 180 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/petru1970 A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! Kedves olvasó! Ha a kezedbe vetted ezt a könyvem, és nem ismersz engem, akkor már megérte, hogy megírtam, mert érdeklődsz iránta. Ám ha mégis tudod ki vagyok, … Olvass tovább
Szivárgás A 48-as számot viselő kutatóbázis, eléggé távol esett mindenféle lakott területtől. Mégis hosszú mérföldeken átívelő komplexus volt. Földalatti laboratóriumok, és néhány sor ház a kaktuszerdő-ben elszórtan itt is – ott is. A végtelennek tűnő si-vatag homoktengerében. Szél fodrozta domboknak ölében, bozótosnak mélyén, pusztán ez az, ami jellemezte. Személyzete minimális, a belsejét s a körülötte … Olvass tovább
Arra ébredt, hogy melege van. Kitakarózott, de csak pár pillanatra lett jobb, így fogta a plédet, és összehajtotta. Mellé rakta a kispárnáját, majd felállt, nagyot nyújtózkodva. Ásítozva lement a lépcsőn, a nappaliba. Kikeresett egy tiszta ruhát, lerakva az egyik szék karfájára, azzal elindult zuhanyozni… Bent a kabinban, csak langyosra állította a vízfolyamot, kicsit hosszabb ideig … Olvass tovább
Jelenség Egy költözés során került rá sor, amely a munkája miatt vált szükségessé. Ott állt, a még teljesen üres ház nappalijában, ahová nagy műanyag zsákok tucatjai lettek lepakolva, számos más egyébbel egyetemben. Jack furgonja jó nagy hátsó raktérrel rendelkezett, így mindössze a kétszer fordultak. És Pamela is sürgött-forgott, fiatal lány létére, amikor felcipelték azokat a … Olvass tovább
Fincsi A lakásban, csak az órák ütemes ketyegései hallatszottak. A hűtőgép halk zúgása, és a lentről felhallatszó tompa utcai zaj. Ezektől eltekintve egységes, s békés csend uralkodott. A fűrdőszoba ajtót nyitva felejtették. A tükör fölötti villany,több mint tíz órája égett. S ahogy lassan alkonyodni kezdett, az onnan kiszűrődő fény most egyre inkább erősödve bekúszott a … Olvass tovább
Gyilkosság a magasban ?! I. Joe Blex a kitűnő berepülő pilóta mint máskor, ma reggel is korán kelt. Örömmel gondolt arra, hogy ez az a nap érzése szerint, amely megváltoztathatja az életét. Erősítő tornája után lezuhanyozott, majd felöltözött, és megreggelizett. Miközben kávéját kortyolgatta egy kis széken ülve konyhájában, kitekintett most annak, a vele szemközt levő … Olvass tovább
Találkozások Kezdetben mindig nagyon sötét volt. Ott várt, egyedűl, nem egy konkrét dologra,s nem történésekre. Csak az elkövetkezendő pillanatokra, melyeknek elmúltával, egyszer csak elkezdődhet minden. A csend szinte körülölelte, idegen, ismeretlen érzések és dolgok, kérdéseknek milliói futottak át benne, hiszen még semmit sem tudott. Létének egy új szakaszához ért, ami szavakkal kifejezve mondható úgy is … Olvass tovább
Hosszú kávé, cukor nélkül Hosszú kávé, cukor nélkül. Nyomta meg egymás után a gombokat, miután sorra bedobta az érte járó érméket az autómatába a fiatal lány. Az előválasztás, csak egy új próbálkozás volt, az egészséges élet, étrend irányába. Mert mindent csak természetesen, eredeti ízekkel, mesterséges, vagy hozzáadott adalékok nélkül. Ezt hallgatta mostanában egyre több mindenkitől. … Olvass tovább
Hajómanó Lovak patáinak dobogásai hallattszottak egyre erőteljesebben. Majd teljesen váratlanúl kis idő múlva, szinte a semmiből, a fáknak takarásaiból jelentek meg egymás után, egy apró tistáson. A rajtuk ülő férfiak, marcona külsejükkel forgatták fejüket össze – vissza. Mindenkinél fegyver volt. /- Hé Bill ! – Kutassátok át ott, azt a bozótost is! – Csattant fel … Olvass tovább
Egy régi lámpa. / Novella. / Egy régi lámpa volt az,ami miatt tulajdonképpen most megállt a kanyar után, nemsokkal a legelső utca szélső kertesházai mellett.Elötte, az amúgy is csökkentett sebességet autójában ülve, e pillanatban erőteljes,de egyenletes fékezéssel váltotta fel. Majd az útpadkára parkolva, leállította a motort. Szeptember volt, kora délutáni, még kellemesen meleg napsütéssel. S … Olvass tovább
A Kihívás. /Novella./ Sötét volt még, bár már nem sok hiányzott ahhoz, hogy elérkezzen az új hajnal.S a Napnak első fénysugara, vörösre fesse az eget. Ott állt egyedűl, közvetlen az erőd elülső fala mellett. De most hÍrtelen megtorpant, várt még.szüksége volt pár percre, mielött a továbbiakban bármit is cselekedett voln Eddig eljutott, mert tudta merre … Olvass tovább
Egy sosem felejtett, règi pillanat. Egy perc, amelyben akkor meglàttalak. Egy boldog mosoly, egy szoros ölelès. Egy elsuttogott szó… Szeretlek. És a törtènet màris kèsz – egèsz. Egy értem dobbanó szív. S az èrted dobbanó szív. Egy integető kèz, amely búcsúzik, egy kérő szó, mely visszahív. S mèg egy símogatàs, arcod puha bàrsonyàn. S ujjaim … Olvass tovább
Hol volt – Hol nem Hol volt, hol nem. Réges régen, egy távoli emlékem. Hol volt egy pillanat, s Te megérintetted a szívemet. Hol kinyújtottad felém, és Én két kezembe fogtam, kezeidet. Hol nem volt többé magány, így lettél minden gondolatom. Hol ölelésedben édes gyengédség, s irántad rajongtam – lettél hódolatom. Réges régen, akár egy … Olvass tovább
Oly jó ez a csend, és oly jó benne, az emlékezés. Az elmúlt régi évekről, ahonnét elindultunk, s itt vagyunk még. Oly jó az egykori titkokat, kimondatlanul is magunkban tartva. S várni az elkövetkezendőkre, várni, egy új virradatra. Mert az csak a miénk, a tegnapoknak örökje kész. És csupán bízni kell a holnapokban, mindössze ennyi … Olvass tovább
Sorok között a jót, az igazi mondanivalót. Ha keresed – Megtalálod. Sorok között a szót, az örökkön vígasztalót Ott van benne valósàgod. Sorok között az àlmod, sorok között az àlmom: Csak gyengèd èrintèsek. Sorok között leírva vallomàsok. Sorok között èrzelmek – pillanatok. Melyekre emlèkezni oly csodàs. Sorok között valaha elringatva, boldog könnyek közt, boldogan kacagva: … Olvass tovább
Mèg mindig adva van, egy kèk èg, egy zöld fű. Melyben időnkènt újra hozzàm sìmúl, gyengêd pillanatban, oly egyszerű: Símogatàsod arcomon, vègtelen, őszinte, s annyira kifejező. Csak engem èltető, akkor, csak engem szerető. Tőled, ki èrtèke vagy – megannyi, sok elmúlt pillanatnak. S èrtèke vagy, minden èdes napnak. Ès csupàn megköszönni tudom, kiket kapok, miket … Olvass tovább
Addig Addig, amíg csendes hajnalokon terád várva. Addig, mikor érkezel hozzám oly sokára. Én ott vagyok Veled, végig, gondolatban. Addig, amíg felém intve. Addig, amíg meg nem érintve. Én boldog vagyok Veled, édes pillanatban. Addig, amíg múlnak a napok. Minden percében még – még kapok. Boldogságot, és szerelmet. Addig, amíg ragyogásodban. Megálmodott szép álmodban. Veled … Olvass tovább
Halk csobbanások jelezték a parton kuporgó menekültnek, hogy egy csónak közeledik a sziget felé. Összébb húzta vizes, rongyossá lett ruháját a nyakánál, s érezte amint jeges hidegséggel, apró vízcsíkok vonulnak át hirtelen gyorsasággal, végig a hátán. Nagyon fázott, és egyre hangosabban kezdtek kocogni a fogai szájában. Nyelvét kiöltve fogta fel azokat, mert félt, rettentően félt, … Olvass tovább
Magamból Most úgy érzem: Vádol az ég, a Föld, s a csillagok. Azért ami nem lehetek, s nem vagyok. Embernek születtem, múló pillanat. Mégis egésszé tesz, minden mi megmaradt. Megadatott régen sok boldogság, elfelejtett mozdulatok – s megannyi gyalázat. Hol a szív megdobban, s a lét, tudat, fellázad. És rongyokká tépett életem darabjait, most összerakosgatni … Olvass tovább
Egy ködös Februári éjszakán igyekezett hazafelé. Bár nem volt kedve megérkezni, hiszen senki sem várta, de a cél most mégis jólesett. A téren átvágva, gyötrő szomjúság tört rá. Bolondos ötlet a szervezettől, hogy gondolatban hideg, jeges vizet kíván, de e pillanatban éppen erre vágyakozott. S láss csodát, mivel nem volt annyira zord idő már, a … Olvass tovább