Emese

Emese E gy csók az, melyet adnék most szívemből Neked szelíden. M iként érkeznék hozzátok ünnepélyesen. E pár sorom ám így távolból most mégis Téged köszönt. S e szavakban szólok hozzád, elküldve bennük csendesen szeretetem. E napon, kívánva vélük számodra: Boldog születésnapot kedvesem.  

Folytonossàgokban

Folytonossàgokban Folytonossàgokban, örök folytonossàgokban múlik, mit életnek nevezünk. S az arcunkba vàgott kesztyű az, amit mi végtelen, hogy felveszünk. Könnyek – Boldogan, szomorúan, folynak le arcunkon csendesen. És vígaszt nyújtó, vagy biztató szavak, ölelésekben születnek kedvesen. Hol csak az szàmít, ami a valósàg, s róla az édesen szövögetett àlmok. Hogy vagy nekem, hogy vagyok neked, … Olvass tovább

Puszi

Az utcán rengeteg ember tolongott. Zsúfoltak voltak a buszok, a trolik és a villamosok. Más járműveket nem szeretett. Csakis, amiből kilátott, és nézelődhetett. Néhány úton torlódások keletkeztek. Hétvégi nap volt, fáradt, álmos hangulattal, éttermek vendégekkel megpakolva. A város magaslatán lévő régi vár romjainál turistacsoportok. Mindenki utat tört, és keresett magának. Udvariaskodtak az ajtókban. „Csak tessék. … Olvass tovább

Az Idegen

Késő délután volt. Már lassan sötétedett, s a barátságtalan hideg szél, szinte teljesen kiürítette a folyó mellett húzódó szűk kis utcát. Közvetlen a házak előtt, a kisebb füves részeken, az elmúlt napokban hullott apróbb hópamacsok csillogtak a lámpáknak fényében. Már egészen csendessé kezdett válni ez az rész, amely egyébként a belvároshoz tartozott. Nappal azért volt … Olvass tovább

Szivárgás

A 48-as számot viselő kutatóbázis eléggé távol esett mindenféle lakott területtől. Mégis hosszú mérföldeken átívelő komplexus volt. Földalatti laboratóriumok, és néhány sor ház a kaktuszerdőben elszórtan itt is – ott is, a végtelennek tűnő sivatag homoktengerében. Szél fodrozta dombok ölében, bozótosok mélyén, pusztán ez az, ami jellemezte. Személyzete minimális, a belsejét és a körülötte lévő … Olvass tovább

Jelenség

Egy költözés során került rá sor, amely a munkája miatt vált szükségessé. Ott állt a még teljesen üres ház nappalijában, ahová nagy műanyag zsákok tucatjai lettek lepakolva, számos más egyébbel egyetemben. Jack furgonja jó nagy hátsó raktérrel rendelkezett, így mindössze csak kétszer fordultak. Pamela is sürgött-forgott fiatal lány létére, amikor felcipelték azokat a városszéli, lankás, … Olvass tovább

Találkozások

Kezdetben mindig nagyon sötét volt. Ott várt, egyedül, nem egy konkrét dologra, s nem történésekre. Csak az elkövetkező pillanatokra, melyeknek elmúltával, egyszer csak elkezdődhet minden. A csend szinte körülölelte, idegen, ismeretlen érzések és dolgok, kérdések milliói futottak át benne. Létének egy új szakaszához ért, ami szavakkal kifejezve mondható úgy is: – Feladat. Ám ez sokkal … Olvass tovább

Fincsi

A lakásban, csak az órák ütemes ketyegése hallatszott. A hűtőgép halk zúgása, és a lentről felhallatszó tompa utcai zaj. Ezektől eltekintve egységes, és békés csend uralkodott. A fürdőszoba ajtót nyitva felejtették. A tükör fölötti villany, több mint tíz órája égett, s ahogy lassan alkonyodni kezdett, az onnan kiszűrődő fény most egyre inkább erősödve bekúszott a … Olvass tovább

Az Éjféli utas

A késő délutáni homály lassan beterítve lágyan ereszkedett le a városra, s játszi könnyedséggel szinte elfoglalta a tereket, beült a szűk utcákba körbenézte a szobrokat, s lesétált a meredeken a töltés oldalán, a folyóhoz. Mígnem váratlanul, és visszafordíthatatlanul este lett, s teljesen besötétedett. Néhány járókelő jött-ment még e csöndes és kötetlen kései órában. Hazafelé tartottak, … Olvass tovább

Az Elixír

Korán kelt aznap, pedig előző este, jó későn érkezett haza. De valahogy mégis, kipihenten ébredt. Talán ez annak tudatában történhetett, hogy ma kezdődik majd szabadsága hosszú két hete, s elvégezve a régóta betervezett feladatokat, utána végre jutni fog idejéből kedvenc hobbijára is, ami az olvasás volt. Pár nappal ezelőtt hazafelé jövet, beugrott a könyvesboltba, mert … Olvass tovább

Ha még egyszer…

Ha még egyszer… Ha még egyszer születnék, madár szeretnék lenni. S ha valahol nem tetszene többé, meg volna rá az esély…tovaröppenni. Ülni néha napján lomhán, a faágaknak hűvös sűrűjében. Lágy szellőnek simogatásában, önmagamnak csendes békéjében. Apró magvakra tagolni, e furcsa, s változó világot. megélni benne pillanatokban, az összes, megálmodott álmot. Ha még egyszer születné, madár … Olvass tovább

Jönnek – Mennek

Jönnek – Mennek Jönnek – mennek a pillanatok. Mert hiszen mi magunk is, csupát átutazók vagyunk. Egy ideig maradunk, azután tovább haladunk. Mindig van mi múlik. S van ami megmarad. De sohasem örök, és sohasem végleges semmi. Jönnek – mennek az események. Emlékeink közt fennmaradva,, csupán a szándék, az akarat a fontos. Amiként várakozásokban, mosolyok … Olvass tovább

Csak daloljatok

Csak daloljatok Szeretni örökkön, s szüntelen. Ez az élet ragyogása. Tanulni másoktól, s élni bűntelen. Lobogjon a vétkek hamvasztó lángja. Mint finom ízek, úgy hassanak a szavak. S az érzelmek akár csodás illatok. Minden reggel egy új napban. Születnek: A bimbokból pattant virágok. Fent szálló égi madarak – Csak daloljatok. Kisizsák; 1996. Szeptember 17. Kedd.

Néha langyos szellőként

Néha langyos szellőként Néha langyos szellőként simogat, a júniusi alkony lehelet. Elcsábítgat minket, a régi álmoknak képzelete. Szerepeket oszthatnak ránk a hosszú évek. Eljőnek egymás után. Fényes nappalok, és éjszakai sötétek. Én megsimogatok egy kedves arcot; Nem tekint rám, de kéri a hódolatot. És ezer dologra várok még, s ha nem kapok, majd adok. Kisizsák; … Olvass tovább

Suttogók – 2. /Folytatás/

Suttogók – 2. /Folytatás/ Azután úgy, ahogy az már lenni szokott, a maga egyszerű békéjével, eljött a reggel. Az előzőleg hűvös hajnalból, egy nagyon szép, derűs napra ébredtek. Eszter már egyre többet forgolódott. Félig álomban, félig fent. Boldog csiki-csuki állapotnak részesévé válva. De ez nem tartott sokáig. Valami kellemes melegséget érzett kezein, majd az arcán. … Olvass tovább

Egyedül – Magányomban.

Egyedül – Magányomban. Egyedül – Magányomban. Senki nem ismeri álmaim. Hogy kevés a boldogságom mostanában, s szívem belé ezért gyakorta sajog. Néha hangos szavakban felszólalok. S Istenhez imádkozom. Ki aztán apró, boldog perceket ad cserébe nekem. S az élet ezért pontosan megkövetel mindent… Változók érzelmeim, mindenben a pontosságra törekszem. Megakarom tartani tisztaságom: S valós őszinteségem. … Olvass tovább

A völgy

A völgy A völgy: Melynek árnya fái alatt megismertelek, még mindig hívogat. Hol kézen fogva sétáltunk egykoron kettesben, most újra nyílnak a virágok, s megint a szél fütyül, egy újabb dallamot. A lombok, melyek ruhádhoz értek, s a fű is, simogatva téged – harmatom; melyen leültünk csendesen. Bársony zöldjükkel most újfent, születve csalogatnak. Elidőz velünk … Olvass tovább

Odalent

Odalent Odalent a mélyben, miként vulkánoknak fortyogó kürtőjében: Úgy égnek lelkünkből, s szívünkben a régi vágyak. És gyakran a felszínre törve, nem várnak: Hiszen; Már teljesülnie kellett volna, a sok kívánságnak… Odalent – Múltunknak feledett, sok ezernyi pillanatában. Dobban meg még a remény, a maga, egyszerű alázatában. Kezed szüntelen felém kinyújtva, elvarázsolnak bennőnket az álmodozások. … Olvass tovább

Névtelen vers

Névtelen vers Egy tónak sima tükrében: Nézem arcomat. Kiálltok el, hullámai felett, de nem hallom hangomat. Ez a tó idegen. Arcom nézve – oly más. S elhal a hangom. Valahol elnyeli a távol. Alkonyatban – már várva az éjszakát: Úgy teszek mint aki nem fél – hisz. A sötétben található – soha nem látott, csak … Olvass tovább

Emlék

Emlék Mint egy műalkotás, csendesen feltűnik itt-ott olykor. S szemünk előtt látjuk szinte, néha a pillanatokat. Akár egy festményt, melynek festője ismeretlen. Befogad varázsa, felvillannak emlékek… Emlék. Még most is látom magam előtt. Egyre közeledve, lassan jött felém, végig az úton. Nevetett – Énekelt. Szép arcát csodálták a napsugarak. S én is gyönyörködtem benne, mint … Olvass tovább