Lázálom.

Lázálom Az árnyak és a vak fények: most varázsló pálcájukkal, forróságot teremtenek körénk. Az árnyak, s a képzelt lények, most némán hajolnak fölénk. Te ott lapulsz mint egy menekülő, a sötétség lépcsőzete alatt. S nem tudod ki simogat, s oly idegenek a szavak. A lázas éjszakában a vérrel fröcskölt falak most sikongatni kezdtek, s köveknek … Olvass tovább

Már alig. – Nem feledem…

Már alig Már alig álmodom, csak álmodozok. A múltban kóborló magányos szellem vagyok. Csendes ismeretlen, szárnyaszegett madár ki reményekkel szívében itt – örökkön vár. Kisizsák. 1988. június 7. Nem feledem… …fényben fürdő aranyló szőke haját édes kacagását csodás mosolyát kedves arcát szelíd tekintetét. Az élet csendjében megszületett örökre bennem maradt emlékét. Kisizsák. 1988 február 12. … Olvass tovább

Béke, láng, meleg.

BÉKE, LÁNG, MELEG Melegben… Boldog szikrákban, pattogaz életem. Csend van… Távolról tör elő, élénk néma szellő. Jeges, mint a szívek, vagy lélegző jellemek. Születik nyugalom, halk suttogás, béke. Pattog, sír a fa. Vizétől faggatja: Csend van… Néma mosolyban bánat él. Sötétségben régi hit. Melegben… Kisizsák. 1994. január 24. Bakos Attila Péter

Mit egykor hittünk. – Lelkünk suttog…

Mit egykor hittünk A sóhaj, csendesen elkísér. A szív tőled, már semmit sem kér. A szem fájón, még könnyezik utánad Majd a titkok kertjébe, nincs többé bejárat. Mit egykor hittünk, hisszük örökkön. Légy boldog, a csodás pillatatokban e Földön. 1996. december 12. Kisizsák. Lelkünk suttog… Megélni hajnalokat, alkonyokat: Álmokat. Kűzdeni, szeretni, remélni szüntelen. Mondák a … Olvass tovább

Olyan csendesnek tűnsz…

Olyan csendesnek tűnsz… Olyan csendesnek tűnsz, elvesznek szemed tükrében a régi lángok. Tudod: Egyszer eljő minden, s azt neked ki kell várnod. Most fátyolos a szemed, úgy, hogy könnyekben ragyog. Ami történik – meg kell történnie. Jobb hát, ha hagyod… Olyan csendesnek tűnsz: S így, boldogan – szomorúan… létezel. S lám tiéd egy maréknyi boldogság, … Olvass tovább

Lelkünk suttog…

Lelkünk suttog… Megélni hajnalokat, alkonyokat: Álmokat. Küzdeni, szeretni, remélni szüntelen. Mondák a szavak: Úgy legyen. Lelkünk suttog fülünkbe. Jónak lenni, adni magunkból darabot végtelen: Amíg nem egész az egész. S visszanézni boldog könnyek közt; Születő némaságban, dobbanó szívvel. Lelkünk suttog fülünkbe. Hang nélkül hinni, tekinteteknek tükreiben megcsodálva magunk. Két kezünk vonalakkal átszőtt valóját látni tenyerünk … Olvass tovább

MINDIG. – SÓVÁRGÁS.

MINDIG Az érzelmeinket: Csak mi magunk érezhetjük. Könnyünkkel siratva, mosolyunkkal mulatva a múltunkon. Az érzelmeinket: Csak mi magunk érezhetjük. Néha még remegő, bizonytalan mozdulattal kezünkben. Megsimogatva egy kedves arcot, s csókot hinteni forró ajakra. Az érzelmeinket: Osszuk meg másokkal. Mindig érezzük s tudjuk, miért – mivel tartozunk. Kisizsák, 1988. Június 30. SÓVÁRGÁS Mindig csak más … Olvass tovább

Anyám ölében. – Mert a gyermek. – Egy anya.

ANYÁM ÖLÉBEN Anyám ölében, ott ült egy álom. Én voltam az, a másik élete. Egy másság: Egy új érzelemvilágnak, a lassan felnövő emlékezete. Megszülettem, mint valami új dallam. Melyet messziről hozott magával a szél. Elfogyasztható étke, a mohó időnek. Szívemben lángolt a tűz, szemem fényében zsongott a tenger. Anyám ölében, ott ült egy álom. Lépteim … Olvass tovább

Semmi sem. – És végül reádhagyom. – Én őrizem. – Nincs.

Semmi sem… Semmi sem végtelen. Ősz, Tél, s tavaszra Nyár. Az élet tengere, apró cseppekből áll… Semmi sem múló, csak a könnyek omlanak. Még kutatnak utánad, emlékeimben a szavak… Semmi sem örök. Csak a csend mi eltemet. Nyugodni küldi a szívet, s fogadják távozó lelkedet. 1997. Február 6. És végül reádhagyom És végül reádhagyom, összes … Olvass tovább

Még mindig – Értünk. – Révész – A hallgatag. – Valaki…

MÉG MINDIG – ÉRTÜNK Az öröm szirmai újra kinyíltak. Mint egy rózsafa, virágba borultak. Körüldongják a sárga ruhás apró méhek, hogy leszakíthassák róluk azt a sok szépséget. A kert melyben kapálták e termő ágyat: Isten adománya volt – Egy szolgálat. Amit értünk tett még a mi Urunk. S mi néki – Mondá: Mégsem tartozunk. Csak … Olvass tovább

Csak egy. – Tükrök kertje. – Feltámadom. – Csak Te vagy. – Színes ceruzákkal álmodom.

CSAK EGY… Csak egy vízcsepp királya vagy, Mely mosott kezedről arcodra fröccsent. Végigfut rajta, És lemossa az éveknek porát. Csak egy szellő királya vagy, Mely a rónákról érkezett. Lázongó arcod pirosra törli, Összehúzott tekintettel farkasszemet néztek. Csak egy hópihe királya vagy. Hódolatként ráég tenyeredre. A fák csak hajladoznak, Összesúgnak fejed felett. Csak egy útnak királya … Olvass tovább

Egy-meg egy. – Azután. – Miközben. – Után. -Éjféli álom.

EGY – –MEG EGY Egy meg egy. S még egy ráadásnak. Engesztelésül, Egy régi jó barátnak. Egy kézszorítás, S egy vállveregetés. Tekintetekben sugárzó, Kölcsönös megbecsülés. Egy – meg egy. Csók mindkét arcra, A Nőnek: Ki szerelmét néked adta. Egy simogatás, Mellyel gyermeked dicséred. S egy esti Ima. Melyben mindezeket kéred. Egy – meg egy. Hála … Olvass tovább