Hiteltelen kérelem

Hiteltelen kérelem Kínhalált ne adj nekem Teremtőm, ne átkozz már! Megbántam mit tettem, látod, barátom e magány. Sötét felhők lepik el testem, mint hideg zivatar idején, ki mondja meg nekem az igazat, s lelkem nyughelyét? Régóta pihennék már, cipelni nem bírom elveszett hitem súlyát, mi dermesztő bitóm. Fülem bezárom, nem kell a hang, jó eme … Olvass tovább

Csak épp hogy…

Csak épp hogy… csak épp hogy vagyok… alszik már a távoli napsugár, elmúlt a vihar csend honol s kitart a nyugalom arca. mint dühös égbolt ragyog, színemet játszom s néha nem látszom, milyen torz vagyok. kérdezd meg tőlem mit akarok oly nagyon, s választ nem adok csak épp, hogy vagyok. 2008. 12. 20. Beri Éva

Órán

Órán Figyelmem lanyha lassan elkábulok, tanárom mondja… miért is bámulok? Rémes szociológia monoton mormogok, kényes a szimpátia s teát kortyolok… Tanárom Kabai kézzel magyaráz, innám szavait, de a hideg kiráz. Jó lenne érteni agyamba tágulat, minden mértani releváns gondolat. Szigorlat szigorú Szól: “Így van diák?” a vásznon homorú kattogó lila diák… 2009. 10. 27. Beri … Olvass tovább

Tavasz váró.

Tavasz váró Lehullott már a tavasznak megannyi boldogsága, zöldellő smaragdja sápadt, tündöklő virága mind elhervadt. A távoli hegyoldal sötétbe burkolódzik, mert készül a télre. S ha majd tavaszodik csillogó szikrákat ont a fénybe. Madárdal ritkán szól már a fülemüle elutazott sík, kopár a mezőhatár nyáron csak mulatott. A domboldal kiitta mézédes hűs borát, az út … Olvass tovább

Hangot hallgatsz.

Hangot hallgatsz… Hangot hallgatsz halkan szíved színültig szeret, barlangban ballagsz balga kinek szívügye lehetsz. Árkon által álmodsz színes szájú szeretőt, átokkal árral átjutsz vágyaddal vezéreled Őt. Kókadt kincsed keresed sáros sarakban sikolt, bűnös bilincsed leveszed mámoros múltad mi volt. Fakó fényed fájdalom hervadt homlok hullató, ártó árnyad ártalom kábult korom koptató. Léted lassan leéled szitok … Olvass tovább

Keserű szó.

Keserű szó Keserű szó mi lelkembe tipor Végigfut libabőrős testemen, Szárnyaszegetten fejem lelóg S nyelni a rosszat nem merem. Ki vagyok én ki tollat fogok Bánatomat versbe szedni meg? Talán ha fényem kihuny Jegyzik meg örökre nevemet? Az élet kemény, dacos, rideg! Ne hagyd hogy mindenek felett Ő irányítsa majd hited, Mert kimondani nem mered. … Olvass tovább

Ha volna még időm…

Ha volna még időm… Ha volna még időm elsuttognám Neked, ami igazán bánt a sohasem volt szerelem. Ha volna még időm repülnék Veled, mit sohasem tettünk magas fellegen. Ha volna még időm szádat csókolnám, hogy örökre érezzem mámoros mivoltát. Ha volna még időm mindent Néked adnék, gondolatom, vágyam és Veled halnék. (2009. március 24.) Beri … Olvass tovább

Üzenet

Üzenet Hajnali látomások rétek, s vadvirágok szelíd galambok hada kiáltott. Pendült egy dallam és némán, oly halkan elsuttogta nekem pulzusod dobbanása mit rejteget mosolyod lobbanása. Mint morzejelek csókkal üzenek mit hoz neked a jelen bőrödnek illata jelez nekem. S lassan szárnyalva de hozzád megyek lelkem kosarában üzenetet viszek: Szeretlek, csak szeretlek TÉGED! 2009. február 10. … Olvass tovább

Gyötrő szerelem.

Gyötrő szerelem Soha többé gyötrő szerelem az érzés nem kell nekem! mámorosan kínzó hajnalok többé ilyet nem akarok! Lelkem több sebből vérzik csak a bánat vezérli. szívem lüktetése is fáj minden dobbanás kiált. Mert nem látok tisztán gondolatom kusza, amit testemmel tesz egy elvesztett tusa. Miért telepszel rám te minden probléma forrása? Nem vagy más, … Olvass tovább

Múzsám. – Értelem és szív.

Múzsám Elért az a perc melyben arra gondolok Múzsám, itt heversz tompa homlokomon. Homlokon csókoltál s szó nélkül vagyok, de hozzám szóltál leírom gondolatom. Megérintett szád selymes csillogása, szemeid tükre szíved dobbanása. Csengő baritonod elhagyja ajkad, s elhamvadok úgy csüngök Rajtad. Titkon ragyogsz fényed nem adod vágyad hagyod, hogy elhervadjon. S mit tehetek én, ki … Olvass tovább

Üresség

Üresség Megfakult a fényem Állok, s várok A napot nem érzem Árnyékban látok. Fejemben nem hallom A hangot sem, mely Irányítja sorsom Amíg enyém e hely. Nincs azaz érzés, A boldog pillanat Nincs a mélység Mi magával ragad. Lelkem kihűlt Szívem sincs már. Mint sivatagi űr Kietlen és sivár. 2008. 10. 22. Beri Éva

Ősz vagyok.

Ősz vagyok Levetettem szép tarka ruhám, pőrén itt állok a hidegben. Még rám kacsint a napsugár, s nézem a táj mily kietlen. Lehullott a szeptemberi frizurám, mely trikolórként ragyogott. Megjósolta ezt Öregapám, S fejemen semmit sem hagyott. Arcomat komor eső áztatja szét, lelkemet búgó szél tépi. Szívem már új tavaszt remél, ami a megújulást ígéri. … Olvass tovább

Éhezem világ!

Éhezem világ! Szomjam nem olthatom langyos harmat cseppel, Éhségem nem csillapítom már csak néma verssel. Koldussá lett életem apró örömökben keresem, Minden mitől féltem szélviharként tépi életem. Amit mondanék, elnyomja szívem érthetetlen dobogása, Szám szólna, de nem mondja s az érzéseim tovaszállnak. Árnyékok láncán élek röpke pillanatok nyomán, A jövőmtől tartok s félek csak boldogságom … Olvass tovább

Te meg Én. – Hol a holnap.

Te meg Én Karodba zársz teljesen Szívem s lelkem megremeg. Az érzés kell nekem! Csókod ízét élvezem Simogató vágy nekem. Csókolj, mert szeretem! Tiéd vagyok kedvesem Amit kérsz, meg teszem. Egyé válok most Veled! Mámor s kéj most a miénk Lebegünk az érzés tengerén. Senki sincs, csak Te meg Én… Hol a holnap? Mintha nem … Olvass tovább

Illúzió. – Magamnak.

Illúzió Érzem a nap meleg leheletét Szememmel látom az ég kékjét, Testemet lágyan érinti szellő S nem takar el holmi bárányfelhő. Talpam bedugom a forró homokba Elernyedek, testem olyan lomha. Szemem becsukom, élvezem a habot Mely simogat, betakar, és én hagyom. Így maradok hosszú-hosszú órákig S azt veszem észre mindenem fázik. Nincs már meleg homok … Olvass tovább

Álmodom.

Álmodom Álmomban, tündérrózsa kertben Sárgarózsák között pihen testem Gyönyörrel tölt el a létezés. Vadvirágokkal teli Pillangó gondolatommal Aléltan csodálom e kertet. Boldogság az, amit érzek. Az álomból sosem elég. És én tovább álmodom, S benne téged szépnek látlak. Nem csitítom érzésemet Átadom magam a mának. Az érzés miatt talán bolond lennék? Ó, én nem hiszem! … Olvass tovább

Távolság.

Távolság Távolodsz, mint jelzőfény, mely mutatja az utat. Messze vagy már rég, szíved áldó vigaszt kutat. Lelked nem érinti lelkemet, a távolság kézzel fogható. Kezed nem érinti kezemet, tested melege már hervadó. Mondd, miért mentél utadra, hisz még maradhattál volna? Ha nem leltél ma vigaszra, neked kegyetlen a holnap? Nem hallod gyermeked sajgó szívét? érted … Olvass tovább

Elmentél. – Ha…

Elmentél Elmentél most örökre, szemed nem néz vissza rám. Szívemet ezzel összetörted, lelkem szomorú, Édesanyám. Nem szól már madár, csilingelő ajkadon. Napjaim fedi homály, csönd van a szavakon. Bánatommal elbujdosva nézem fényképedet. Szívemet a bú mardossa, elvesztettem létemet. Bp. 2008. 06. 27. Ha… Ha azt gondolom nincs kiút, Ha előttem van egy alagút. Ha nem … Olvass tovább

Születésnapodon. – Szenvedély. – Remény rabja.

Születésnapodon Vártad ezt a napot s eljött, Mint nyári napon a felhőt A születésnapodon. S vártad a szeretet édes csókját, Sóvárgó lelked megnyugvását A születésnapodon. Ki szeret Téged veled van, Jóban-rosszban, a bajban A születésnapodon. S itt vagyunk melletted mind, Szívünket kitárva feléd, vidd! A születésnapodon. Igen, ennyi idő eltelt, De gondolj rá jó kedvel … Olvass tovább