Dobai Dávidné Új világ Minden reggel reménykedem, hogy talán ma egy új világba ébredem Az álmot, mit ezeregyszer olvastam A hangot, mit végtelenül hallgattam Minden reggel arra kelek, hogy Ma maradandó a közös megnyugvás, Mit magával hoz a szárnyaltató kegyelem S a tiszta, éltető levegőt belélegzem Addig is mozgató rugó az ígéret Mi a röpke pillanatok tengerében … Olvass tovább
MEGJELENT: Bajnóczi Piroska: Elvarázsolva (mesekönyv) Oldalszám: 45 oldalon Borító: kemény táblás MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: Bajnóczi Piroska írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Piros „Van-e szebb dolog, mint amikor egy gyermek, mondókát, verset mond? Ugye nincs, mert elvarázsol! Úgy, mint BAJNÓCZI PIROSKA: ELVARÁZSOLVA című verseskötete is, Budai Orsolya és Szakács Nóra csodálatos illusztrációival. Gyönyörködteti azt … Olvass tovább
Ha találkoznánk… Nem, nincs helyén a találkozás Felszínen kényelem kapargatás Kaméleonként változnak a színek Érdek szerint kapcsolódnak a kéjek Ha találkoznánk a föld és ég egybe nyílna A szakadékban gyümölcsös liget virágozna Illatoznának felhőkbe a gyökerek, Napsugarakon csúszdáznának róluk az esőcseppek Találkozáskor az utak egybe futnak Onnan szerte szét a javakra táncolnak Tükröződnek egymásra a … Olvass tovább
Nem. Nem. Nem. Nem leszek magam árnyéka. Nem. Nem. Nem. Nem leszek a látszat játszma martaléka. Azonnal szép műanyag kirakat A lángokban bűzösen mérgezve szétolvad. Igen. Igen. Igen. Az igaz fény tisztán erős. Igen. Igen. Igen. A természet velős s mindig győz. Virágokat hajt, öntöző kannával karöltve színez Indák ölelésében illatfelhő varázsa selyemmel körülvesz – … Olvass tovább
Új év napján Cikázik előttem egy vékony fénysugár Néha árnyék vetül rá, s mintha lassan eltűnne foszlánnyá Olykor szilánkossá zúzzák, morzsáira marcangolják Máskor sebesen, célirányosan fénye teljében vágtat De mindig, mindenhol feltöltődés reménnyel gyóntat. Cikázik előttem egy vékony fénysugár Gyötrik, gyömöszölik, lökik, fedik Ő egyre csak ragyogva erősödik Kalandos izgalommal belülről épít Fel-fel villan, állandóságban … Olvass tovább
Hópehelytánc Varázspálca suhintására Hópelyhek szállingóztak az éjben Megvilágítva mi szem-, szájnak ingere Belső fényt fújtak az áttetsző sötétségre Waltzer hangja erősödött szólammá Egymás kezét fogva keringő tánccá Forogtak, libbentek a lágy kristályok Míg be nem töltötték, át nem lépték az univerzumot
Őrangyal Hisz őrangyal vigyáz mindenhol ránk Napoztasson, szárnya védelmével óvjon Hisz őrangyal figyelt megértve rád Melegben tartva lelke bizalmat tár Vigyáz, simít, a fájdalmad gyógyul s lát Tollakkal tágas szív szelíden sózzon A végtelen fényben öleljen át Tenger teljében földig folytatódjon.
Tollak A tollpihék lassan lengedezve lehullnak Fenn nagyokat csapdosva szárnyak repdesnek Csőr alakban száguldva felhők közt gyorsulnak Fák lombjain napfény csúcsán megpihennek Mi ez a kis tollpihe? Dinamikus mozgalom ér ide Dobban a szív, Isten szent szava megszólít Együtt ritmusban haladnak, az égen fény rózsák nyílnak Csőrükben a boldogság Ez itt nem más, mint a … Olvass tovább
Olvadni lágyan egybe Arcotok domb felszíne tárja fel Szép zenét a szívetek átölel Néma szóval fúj a lágy szellő s emel Érzem híd ível köztünk s élet teker Rész bennünk összecsillan és keres Simít, feléd nyúl kezem, távot olvasztva Szükség s hiány száll hozva teljességet Tűz lelkem érzi érted dobbanna Ó maradj velünk itt és … Olvass tovább
Andalogva Üvöltő orkánok közt fut az idő Remegő levelek száguldanak a villámló sötétben Süvítve mennydörgések cikáznak füleimben S csak zuhog, zokog, ömlik az eső… Mint vihar, kit hajt a veszedelem Úgy tisztít hidat lelkek közt az őszinte vita Felfogja és megízleli partjait az értelem A végtelent egymáshoz közelebb hozza Várom, hogy hirtelen megállva Elköszönjön s … Olvass tovább
Miért Süppedek puhába, mélyen az álomba Húz a nyugalomba, kedves kis hangokba Most becsukom szemem, olyan jó engedni A hosszú alvásban békében heverni Megszűnt a fájdalom, könnyeddé lett a lét S hagyom a párnákban öleljen a miért.
Éjszaka Sötét, borzasztóan sötét Innen csak menekülnék Belekapaszkodom a csillagokba S ráülök hintázni a Holdra Hajnallal se látjátok a fényt Csak rámutattok az égre, hogy kék A fej azért lenne, hogy gondolkodj A szív, hogy érezz Helyette kongnak a vállveregetős Közöny méreg kérgek Tombol az önnön önzés érdektelen sötétje S miközben undorodva álomba szenderülök Reménykedem, … Olvass tovább
Milyen szép… Milyen szép, ha az égszínkék égen süt a nap Beragyogja arcodat Milyen szép, ha magból zöld rügyezik Bimbóból virág nyílik Milyen szép, ha ketten összetalálkoznak S egymást szeretve együtt haladnak Milyen csodás, ha Isten sorban adja a gyermekeket Úgy, s olyan sűrűn, ahogyan Ő akarja adni őket Milyen szép, amikor a picurok együtt … Olvass tovább
William Butler Yeats: A maszk „Vedd le azt az égő arany maszkot Smaragd zöld szemekkel.” „Ó, nem kedves, megtalálhatod A vad és bölcs szíveket Mi mégsem megfagyott.” „Azt lelném, mi ott található Szeretet vagy csalás.” „A maszk kötelezte el, mi gondolható Nem ami mögötte megbúvás, S utána mi szív dobogtató.” „Kíváncsi vagyok, érdekelne Nehogy az … Olvass tovább
Kegyelem A résen szórva szűrődött a fény Majd kinyílt az ajtó, s megcsapott a szele Bementünk s egyre erősödött, Áthatott, felemelt, megvilágított, Beleremegtünk, majd közepünkön áthasítva Elnyelt a ragyogás a végtelenségbe Letaglózva feltöltött a mindenségbe Könnyű lebegő lét vette kezdetét Egymásban megcsillantunk összeadva lényegeinket S nyugodt érdeklődés izgalmával Indultunk az örök maradásba.
A pillanat Itt a pillanat Benne ezer év múltjának gyötrelme, öröme Kínja, boldogsága, sokszínű gazdagsága, áldása A pillanat Reményteljesen következményekkel, célokkal Álmokban Istenre hagyatkozó motivációkkal A pillanat hófehéren tisztává mosva A jövő felé derűsen virágozva Egy pillanat Születés és halál Fertőzés és gyógyulás Döntés és választás Ima és fohász Pillanat A volt és lesz örök … Olvass tovább
Új nap Takarítás után tiszta az ablak Világos, ránk virradt az új nap Az új nap eséllyel, élettel Mosollyal, derűvel A nehézség minden erejével Hívnak a fák, hegyek-völgyek, Oltalmazó menedékek Vért izzasztó menetelések Összetűző szemszögök sokaságának Olvadásai transzcendenshez szállnak Ragyog az új nap A hívó szón szívünkben haladva Az úton szilárdan maradva Alább nem hagy.
Két fa Mint két fa, kiknek gyökerei mélyen összegubóznak S kiknek lombjai a magasban összeérve találkoznak Úgy állunk egymás mellett kéz a kézben Hózivatarban, orkánban Mindent elsöprő szélfútta viharban Esőben, napsütésben, Évszakok szeszélyében, Nyugalmas szellő ölelésében. S még ha kivágnák is törzseinket Lombjaink karöltve szállnának az égbe Messze a földtől fel a magasba Te és … Olvass tovább
Kegyelem A résen szórva szűrődött a fény Majd kinyílt az ajtó, s megcsapott a szele Bementünk s egyre erősödött, Áthatott, felemelt, megvilágított, Beleremegtünk, majd közepünkön áthasítva Elnyelt a ragyogás a végtelenségbe Letaglózva feltöltött a mindenségbe Könnyű lebegő lét vette kezdetét Egymásban megcsillantunk összeadva lényegeinket S nyugodt érdeklődés izgalmával Indultunk az örök maradásba.
Változó állandó Dértől fehérek az ágak A lombokra zúzmarák vigyáznak Dideregve reccsenek a jégcsapok Sötétben rejtőznek a hajnalok Mélyen megbújva sarjadnak a rügyek Napról napra reményteljesen növekednek A fakó sivárságban tavasz bontakozik Halál után újjászületés kívánkozik Az élet ma még láthatatlanul tör fel Tavaszra kinyilatkoztatik az örömmel – S az évszakok közt változó, fejlődő Állandóság … Olvass tovább