Új világ

Új világ Minden reggel reménykedem, hogy talán ma egy új világba ébredem Az álmot, mit ezeregyszer olvastam A hangot, mit végtelenül hallgattam Minden reggel arra kelek, hogy Ma maradandó a közös megnyugvás, Mit magával hoz a szárnyaltató kegyelem S a tiszta, éltető levegőt belélegzem Addig is mozgató rugó az ígéret Mi a röpke pillanatok tengerében … Olvass tovább

Könyvajánló: Bajnóczi Piroska: Elvarázsolva (mesekönyv)

MEGJELENT: Bajnóczi Piroska: Elvarázsolva (mesekönyv) Oldalszám: 45 oldalon Borító: kemény táblás MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: Bajnóczi Piroska írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Piros „Van-e szebb dolog, mint amikor egy gyermek, mondókát, verset mond? Ugye nincs, mert elvarázsol! Úgy, mint BAJNÓCZI PIROSKA: ELVARÁZSOLVA című verseskötete is, Budai Orsolya és Szakács Nóra csodálatos illusztrációival. Gyönyörködteti azt … Olvass tovább

Ha találkoznánk…

Ha találkoznánk… Nem, nincs helyén a találkozás Felszínen kényelem kapargatás Kaméleonként változnak a színek Érdek szerint kapcsolódnak a kéjek Ha találkoznánk a föld és ég egybe nyílna A szakadékban gyümölcsös liget virágozna Illatoznának felhőkbe a gyökerek, Napsugarakon csúszdáznának róluk az esőcseppek Találkozáskor az utak egybe futnak Onnan szerte szét a javakra táncolnak Tükröződnek egymásra a … Olvass tovább

Igen. Igen. Igen.

Nem. Nem. Nem. Nem leszek magam árnyéka. Nem. Nem. Nem. Nem leszek a látszat játszma martaléka. Azonnal szép műanyag kirakat A lángokban bűzösen mérgezve szétolvad. Igen. Igen. Igen. Az igaz fény tisztán erős. Igen. Igen. Igen. A természet velős s mindig győz. Virágokat hajt, öntöző kannával karöltve színez Indák ölelésében illatfelhő varázsa selyemmel körülvesz – … Olvass tovább

Új év napján

Új év napján Cikázik előttem egy vékony fénysugár Néha árnyék vetül rá, s mintha lassan eltűnne foszlánnyá Olykor szilánkossá zúzzák, morzsáira marcangolják Máskor sebesen, célirányosan fénye teljében vágtat De mindig, mindenhol feltöltődés reménnyel gyóntat. Cikázik előttem egy vékony fénysugár Gyötrik, gyömöszölik, lökik, fedik Ő egyre csak ragyogva erősödik Kalandos izgalommal belülről épít Fel-fel villan, állandóságban … Olvass tovább

Hópehelytánc

Hópehelytánc Varázspálca suhintására Hópelyhek szállingóztak az éjben Megvilágítva mi szem-, szájnak ingere Belső fényt fújtak az áttetsző sötétségre Waltzer hangja erősödött szólammá Egymás kezét fogva keringő tánccá Forogtak, libbentek a lágy kristályok Míg be nem töltötték, át nem lépték az univerzumot

Tollak

Tollak A tollpihék lassan lengedezve lehullnak Fenn nagyokat csapdosva szárnyak repdesnek Csőr alakban száguldva felhők közt gyorsulnak Fák lombjain napfény csúcsán megpihennek Mi ez a kis tollpihe? Dinamikus mozgalom ér ide Dobban a szív, Isten szent szava megszólít Együtt ritmusban haladnak, az égen fény rózsák nyílnak Csőrükben a boldogság Ez itt nem más, mint a … Olvass tovább

Olvadni lágyan egybe

Olvadni lágyan egybe Arcotok domb felszíne tárja fel Szép zenét a szívetek átölel Néma szóval fúj a lágy szellő s emel Érzem híd ível köztünk s élet teker Rész bennünk összecsillan és keres Simít, feléd nyúl kezem, távot olvasztva Szükség s hiány száll hozva teljességet Tűz lelkem érzi érted dobbanna Ó maradj velünk itt és … Olvass tovább

Andalogva

Andalogva Üvöltő orkánok közt fut az idő Remegő levelek száguldanak a villámló sötétben Süvítve mennydörgések cikáznak füleimben S csak zuhog, zokog, ömlik az eső… Mint vihar, kit hajt a veszedelem Úgy tisztít hidat lelkek közt az őszinte vita Felfogja és megízleli partjait az értelem A végtelent egymáshoz közelebb hozza Várom, hogy hirtelen megállva Elköszönjön s … Olvass tovább

Éjszaka

Éjszaka Sötét, borzasztóan sötét Innen csak menekülnék Belekapaszkodom a csillagokba S ráülök hintázni a Holdra Hajnallal se látjátok a fényt Csak rámutattok az égre, hogy kék A fej azért lenne, hogy gondolkodj A szív, hogy érezz Helyette kongnak a vállveregetős Közöny méreg kérgek Tombol az önnön önzés érdektelen sötétje S miközben undorodva álomba szenderülök Reménykedem, … Olvass tovább

Milyen szép…

Milyen szép… Milyen szép, ha az égszínkék égen süt a nap Beragyogja arcodat Milyen szép, ha magból zöld rügyezik Bimbóból virág nyílik Milyen szép, ha ketten összetalálkoznak S egymást szeretve együtt haladnak Milyen csodás, ha Isten sorban adja a gyermekeket Úgy, s olyan sűrűn, ahogyan Ő akarja adni őket Milyen szép, amikor a picurok együtt … Olvass tovább

William Butler Yeats: A maszk

William Butler Yeats: A maszk “Vedd le azt az égő arany maszkot Smaragd zöld szemekkel.” “Ó, nem kedves, megtalálhatod A vad és bölcs szíveket Mi mégsem megfagyott.” “Azt lelném, mi ott található Szeretet vagy csalás.” “A maszk kötelezte el, mi gondolható Nem ami mögötte megbúvás, S utána mi szív dobogtató.” “Kíváncsi vagyok, érdekelne Nehogy az … Olvass tovább

Kegyelem

Kegyelem A résen szórva szűrődött a fény Majd kinyílt az ajtó, s megcsapott a szele Bementünk s egyre erősödött, Áthatott, felemelt, megvilágított, Beleremegtünk, majd közepünkön áthasítva Elnyelt a ragyogás a végtelenségbe Letaglózva feltöltött a mindenségbe Könnyű lebegő lét vette kezdetét Egymásban megcsillantunk összeadva lényegeinket S nyugodt érdeklődés izgalmával Indultunk az örök maradásba.

A pillanat

A pillanat Itt a pillanat Benne ezer év múltjának gyötrelme, öröme Kínja, boldogsága, sokszínű gazdagsága, áldása A pillanat Reményteljesen következményekkel, célokkal Álmokban Istenre hagyatkozó motivációkkal A pillanat hófehéren tisztává mosva A jövő felé derűsen virágozva Egy pillanat Születés és halál Fertőzés és gyógyulás Döntés és választás Ima és fohász Pillanat A volt és lesz örök … Olvass tovább

Új nap

Új nap Takarítás után tiszta az ablak Világos, ránk virradt az új nap Az új nap eséllyel, élettel Mosollyal, derűvel A nehézség minden erejével Hívnak a fák, hegyek-völgyek, Oltalmazó menedékek Vért izzasztó menetelések Összetűző szemszögök sokaságának Olvadásai transzcendenshez szállnak Ragyog az új nap A hívó szón szívünkben haladva Az úton szilárdan maradva Alább nem hagy.

Két fa

Két fa Mint két fa, kiknek gyökerei mélyen összegubóznak S kiknek lombjai a magasban összeérve találkoznak Úgy állunk egymás mellett kéz a kézben Hózivatarban, orkánban Mindent elsöprő szélfútta viharban Esőben, napsütésben, Évszakok szeszélyében, Nyugalmas szellő ölelésében. S még ha kivágnák is törzseinket Lombjaink karöltve szállnának az égbe Messze a földtől fel a magasba Te és … Olvass tovább

Kegyelem

Kegyelem A résen szórva szűrődött a fény Majd kinyílt az ajtó, s megcsapott a szele Bementünk s egyre erősödött, Áthatott, felemelt, megvilágított, Beleremegtünk, majd közepünkön áthasítva Elnyelt a ragyogás a végtelenségbe Letaglózva feltöltött a mindenségbe Könnyű lebegő lét vette kezdetét Egymásban megcsillantunk összeadva lényegeinket S nyugodt érdeklődés izgalmával Indultunk az örök maradásba.

Változó állandó

Változó állandó Dértől fehérek az ágak A lombokra zúzmarák vigyáznak Dideregve reccsenek a jégcsapok Sötétben rejtőznek a hajnalok Mélyen megbújva sarjadnak a rügyek Napról napra reményteljesen növekednek A fakó sivárságban tavasz bontakozik Halál után újjászületés kívánkozik Az élet ma még láthatatlanul tör fel Tavaszra kinyilatkoztatik az örömmel – S az évszakok közt változó, fejlődő Állandóság … Olvass tovább