Hajnal-anzix

Rigó trilláz – égi koncert, éj bepakolt, húz egy koffert, egy időre csendesedik, alkonyatig szenderedik, feslik éjnek kormos vászna, mindig siet – minek várna, nyargal mezőn, völgyön, hegyen, gyöngysort gurít a kerteken – csilló gömböt szerteszéjjel, igazgyöngyöt – nagy füzérrel, kalászpillák hegyén piheg angyal-hajszál – ezüst zsineg, elragadja kósza szellő, egy csintalan, egy szökellő, borul, … Olvass tovább

Magányos, csorba bögre…

Polcon árválkodó rózsás, csorba bögre, most már gazdátlan lett, magányos – örökre, selymes, habos kávé nem járja át csendben – nem hörpint belőle, nem kortyol a Szentem, már nem szürcsölgeti tegnapok talányát, nem enyhíti ajka csorbaság magányát, gyenge ujjai közt bögre-fül sem piheg, kávétlan lélekkel oly üres és hideg, ma-kortya keserű, a gőze sem táncol, … Olvass tovább

Virágot ültettem…

Virágot ültettem én ma, édesanyám, hogy gyönyörködhess a Jóisten teraszán, ülj le, pillants rám, hozd az égi sámlit, nézd a petúniát, bíbor-szín muskátlit, pille reppent rájuk, aztán a hajamra, éreztem – te küldted, ne legyek magamba, zsenge szirmaikat könnycseppel fürdettem, én ma, édesanyám, virágot ültettem…

Mandulavirág

Ott volt a félelmem bágyadt két szemében, gyorsan szertefoszlott majd minden reményem, szemgödrében a múlt – tegnap-óceánja, sarkon túl várta az angyalok világa, lassan megszabadult földi gúnyájától, elhulltak a szirmok mandula ágáról, szótlanul ment el, egy árva szót sem mondott – amíg az én lelkem hangtalan sikoltott, ujjait kulcsolta, szeme messze révedt, áprilisnak szele szívrojtokat … Olvass tovább

Csalogató

Lelkedben rejtsd el a telet, hideg szelet, havat, jeget, tedd el mélyre, be a sutba, nem kell sapka, sem a bunda, remény-kelmét ölts magadra, pille reppen majd hajadra, reccsen bordád – húzd ki magad, engedd be a napsugarat, bontsd ki szíved – nyílj meg bátran, legyél pajkos, rakoncátlan, barka-hajad selymes, bársony, reppenj, suhanj csipkeszárnyon, ajkad … Olvass tovább

Patrióták gyümölcse

Magyarország – szőttes, szépen hímzett kelme, sólyomszem-sarkából világnak közepe, Isten meghímezte völgyekkel, hegyekkel, bodrozta, formálta viharral, szelekkel, minden fűszál hegyén, minden bokron, ágon csoda csüng – magyarság – legszebb a világon, beérik a gyümölcs almakertek ölén, piros, fehér, zöldtől megtelik a kötény… …Piros a magyar szív, kerek, mint egy alma, Kárpát bordái közt – ott … Olvass tovább

Virágzunk…

Tarka masnit kötött hajunkba a hajnal kamaszkorunk delén szerelmes sóhajjal, szívünkben pillangót, megkövült könnycseppet, a fültépő sírást, legbölcsebb, mély csendet – kislányként, bakfisként semmit sem sejtettünk… …virágzó méhünkből csöpp angyalt reptettünk, egyszer rossz, aztán jó, néha ez-az, amaz, vérünk is megpezsdül, duruzsol a tavasz, nők vagyunk, érzékeny, hisztis teremtmények, izgága csodája istenteremtésnek, rózsafa a lelkünk, … Olvass tovább

Gyöngyöző

Gyöngyözik a húslevesünk, édesanyám szürcsölgeti – meghitt percek – elcsevegünk – szalvétáját gyűrögeti… …rég-tehertől háta hajlott, levesgőzben kanalazgat… …fiatalság eliramlott – lassan kortyol, némán jajgat, selyem-haja hajdan gyérült – három-szálnyi – sokszor mondja, gondolkozik – messze révült, fül-hallomást roppan csontja, lelke zenél, szívén hegek, múltkor-menü – tele tálca… …arany-leves tükrén lebeg arca gödre, régvolt ránca, … Olvass tovább

Az evolúció csúcsán…

I. Hangzavar volt, káosz, ricsaj, förtelmesen harsány zsivaj, énekelt egy vészjós szirén poshadt tenger bűzös vizén, elvész nejlon-vitorlákon, olajfolton, flakonháton, cet gyomrában gyilkos zálog, vízben, földön véres tályog, lúgos habot hány a tenger, – nézd, mit tettél – bűnhődj, ember! Láng-kardjával sújt a végzet, bíbor-nyelvvel mindent éget, örök-béklyó sirály szárnyán, nincs több hely a híres … Olvass tovább

Az utolsó csókanóta…

Csonka ágon csapzott csóka toll-fosztottan, amióta felkergette őt a róka, ott szürcsölget már régóta, fejébe szállt az itóka – vásott csőrből szól a nóta, zsibbadt gégén a mondóka – vagány csóka nem piskóta – földre reppen, már nem fióka, szárny-szegett, de bátor csóka, jól megártott a szipóka – róka fogta – a csalóka, inkább jobb … Olvass tovább

Hazaszerelem

Piros, fehér, zöld szerelem, fennkölt sóhaj – rád lehelem, rácsókolom az ajkadra szenvedélyes sugallatra, elgyengülök illatodtól, megborzongok szép szavadtól, minden, mit szólsz – dalköltemény, ízes szó a nyelvem hegyén… …nélküled én mivé válnék, elhagyatva elkószálnék, hontalanul, fedél nélkül… …máshol nekem ég nem kékül, – ó, csöpp hazám, szép, szerelmes, utókornak reményteljes – elszunnyadok két karodban, … Olvass tovább

Gyöngyvadász

Gyöngyök ülnek ághegyén, messzeségben szél zenél, huzat hasít élesen, cikázik a jéghegyen, borzolja a szélfogót, kristályt lehel – ragyogót, jeges burok közepén, dér-tűk hűvös szőttesén gyémántfényű gyöngyszemek dermedt ágon csengenek – megpendítik a fagyok… …ón-sebezte angyalok könnycseppjében félvilág, merre szem lát – jégvirág, tél-sebektől ég a láz – kincsre lelt a gyöngyvadász.

Ha Isten újra megteremt…

Kócot túrt fürtömbe – megteremtett Isten, lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem… …fésülöm a borzas tegnapot hajamból, mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból, szilárdra kötöttem – habarcsom az évek, dunsztba eltettem már minden szép emléket, sorba elspájzoltam szívem szép kincseit, mert omlasztja a dér ezüstös tincseit, kettyen szívemben az éveim vekkere, színültig megtelt már régmúltam cekkere, … Olvass tovább

Hajnal-lidérc

Tegnap bezárt, ott a plomba, szél bújik a galléromba, Hold még pöffent, pipál ködöt, majd továbbáll – elfüstölög, hideg a fagy, dér-csók csipked, fülcimpámra nyom egy klipszet, túr egy tupírt ősz kócomba, hűl a helyem pokrócomba, egy vagyok csak a vidéken, éj-pihéjét nyűvöm, tépem, hajnal oson falu-csendben, ólálkodik néma lesben, eltűnik majd, mint a kámfor, … Olvass tovább

Rendhagyó szilveszter

Ott a BÚÉK – itt a lencse, nyomomban jön a szerencse, eső locsog, nincsen hólé, csíp a hagyma, üt a bólé, like-hegyek a világhálón, kifolyik a nagyszobából, fulladok a konfettiben, meglepetés a tepsiben, kismalacunk irul-pirul, hogyha lesül, fejem lilul, mascarponés tiramisum, a pálinka hungarikum, kisestélyim nekem nincsen, elkenődött maszek sminkem, frizkóm is egy kissé lompos … Olvass tovább

Ördögi kör

Nyár-rabjaira zárják a cellát, göröngyön ülnek, merre a szem lát, harmatot sírnak, parazsat köpnek, csipke-vér buggyan – utolsót nyögnek, monoton ritmust káráló varjak, fegyelmezetten szállnak a darvak… …letüdőztem a fullasztó ködöt, fejbe csaptam a kócos ördögöt, mert már nem verte a feleségét – durcás az asszony, ő üti férjét, haja ökörnyál, félrongyos gönce, sunnyogva lép … Olvass tovább

Téli anzix

Jeges szél akkordja zengeti az erdőt, rezesek harsognak fájó szimfóniát, ihletre buzdítja a mennyei festőt, karácsony havából fakaszt harmóniát, Istenünk alkotott, káprázatot festett, valami szokatlant, kissé giccses csodát, majd, hogy ne fogják rá – Picassót teremtett, vásznára pingálta december mítoszát, réz-színbe mártotta porlepte ecsetjét, aztán meg bársonyos, smaragd moha-zöldbe, nem tékozolta el az utolsó cseppjét … Olvass tovább

Retró kamasz voltam…

Én még ízig-vérig retró tini voltam, nekem négy-színt fogott fényes, varázs-tollam, sógyurmát formáltam, színes radírt rágtam, minden tiszta helyre szíveket firkáltam, ízes néger-csóktól habos lett az arcom, Duna-kavicsokkal volt tele a markom, jó volt a papsajt is meg a földi eper, maszatos farmerom kopott volt és lezser, Skype, messenger nem volt – én még nem … Olvass tovább

Hóember(i) dal

Nyüzsgő lurkók sziporkáztak, piciny praclik megformáztak, helyén van már hideg-fejem, illeszkedik hó-testemen, rőzse-ujjam – roppan porcom, egészséges répa-orrom, üdítő a lélegzetem, csodálkozik szén-szám, szemem, mint egy labda – fejem kerek, nekem jó, ha más didereg, rozsdás lábas lett tökfedőm, zimankó a védelmezőm, szél zenél az üveghegyen, dér szőtte meg köpönyegem, pislákoló nap-parázsban vigyorgok a jégvarázsban, … Olvass tovább

Nov(ember) margójára…

Nov(ember) margójára… Ó, november, jaj, november – depressziós minden ember, ködrongyodban perdülsz, fordulsz, kurta fényben reményt koldulsz, ólomkönnyes, csontos arcod, vés a körmöd, üres markod, minden levél rozsdás stigma, könnymorzsád egy csöpp enigma, gyászruhádat kányák tépik, zúzmara-tűk megcsipkézik, leheleted nyirkos, hideg, sebeznek az óntövisek, korhadt tönkre telepedtél, szemlátomást öregedtél, felcsendült egy hűvös sanzon – december … Olvass tovább