Nincs retúr
Lassan csordulnak le a falra hányt szavak, tegnapok emlékét fésülöm nesztelen, furcsán hajnalodik, tükröm már rég vacak, a fél-emberöltőm reszket most meztelen, levetett tegnapból növesztettem kérget, szépiám rozsdáján majd szemem megpihen, előre van menet, nem retúr a bérlet, talán nem is bánom, lassan már elhiszem, annyira csintalan – lelkem apró gyermek, elvesztettem selymét, csupa kóc … Olvass tovább