Amikor elszív egy cigi…

Mikor lógsz a semmi ágán, a függőség legtetején, sötét dobozkába zárva, abban alul – a fenekén, amikor terád gyújtanak, egy slukkot kérnek belőled, letüdőznek gyorsan, mélyre – kiszívják minden erődet, majd jól rád pöffent a végzet, aztán égsz – felettébb ciki – végtelen füstjévé leszel – hamuvá elszív egy cigi…

Pöndörödő

Smaragdhártyák pöndörödnek, bibe-fátylak göndörödnek, habok között ezüstszálak harmatkönnyed gyönggyé válnak, ékes bross egy pehely pille, mint gombostű, oly picinyke, szitakötő – megvigasztal – földre pottyant apró angyal, zúgó, búgó borsszem lények, fittyet hánynak kajla szélnek, nem csinos szám hat se, öt se, szép katicánk hét csöpp pöttye, varázspálca minden faág, esők cseppje tarka pacák, napkorong … Olvass tovább

Szörny

Esőlétől csorgó, már üszkös falakon csordul le csendesen féktelen haragod, sziklatömb tövében múlt leve szivárog, te csak vársz nyugtalan, de azért kivárod, nyáladzó tegnapok nyirkos gyötrelmein keserved, szitkaid átfolynak termein, csatakos ablakok megszűrik a napfényt, alatta kucorogsz egy gombócban – rabként, pókszarnyi betűkön sárga csekk-tengerben bomlik szét a jövő nem szűnő teherben, kallódik a jólét … Olvass tovább

Művilág

Horváth Piroska Művilág Sürgősen műkörmöst keresek, legyenek hosszúak, hegyesek, pillát is szeretnék – rebbenőt – imádják, na, ezt a hetyke nőt, fejemre műhajat akarok, hatalmas loknikat csavarok, műcicim kiteszem, kitolom, műanyag porcikám kidobom, ringatom párnázott fenekem, – nem bámultak meg még elegen, műszájam csücsörít bájosan, nyervogok mézesen-mázosan, orrom is piszére vágatom, szipogok kőporos vállakon, jön … Olvass tovább

Ál(arcok)

Álarcok és maszkok – sírók és nevetők, eldugott zugokban bölcsők és temetők, foncsoros tükörben a hófehér arcok, hiábavalók és a céltalan harcok, száz lábon mászik a sokarcú létezés, szükséges rossz lett az iram, majd fékezés, félresikló remény sikolyjelmez alatt, bordám börtönében jégszívem meghasadt, csapódnak, szállnak már az éjszínű varjak, gyöngyvirágkoszorúk vagy szimplán csak szarvak, sodrony … Olvass tovább

Gyémántkoporsó

Köldökig ér már neki a mocsok, foszlott és szürke rongy lett az élet, lelkében gyűlő megvetéslomok, hegeket cipel, naplementéket, a Jóistennel beszéde lenne – elsírná minden nyűgét, keservét, betakarta a puszta lét szennye, nejlonba gyűrte tegnapok terhét, magány az ágya, keserv otthona, csak álmában volt gőzölgő leves, nem csitul soha lelke ostroma, szája cserepes, szeme … Olvass tovább

Őszsirató

Némán sorakoznak, rendezetten, szépen, majd piruetteznek a bohókás szélben, díszes kavalkádban – cinóber, a kármin, sárgulni is bírnak, vörösödni – bármin, rozsdás enyészetben aztán aláhullnak, kacsint a dagadt hold, a csillagok hunynak, szikrájuk kialszik, majd hamuként végzik, csipke skarlát húsát ón-szilánkok vérzik, köd-lidérc sompolyog, ráhajol a tájra, ón-súly pecsétet nyom rezgő fénypillákra, pipájával pöffent, minden … Olvass tovább

Fekete pillangó

Egy röpke pillanat, szerte foszlott álmok, utolsó sóhajjal égbe tűnt vonások, hirtelen csonkká vált könnyed pilleszárnyak… … gyorsan búcsút rebbent éj-fekete nyárnak… … percek töredéke vitte, vitte távol, édenkert varázsán most már könnyen táncol fénylő kristálycsúcsig, mennyek tetejébe – szivárványig reppent – Isten tenyerébe…

Nincs retúr

Lassan csordulnak le a falra hányt szavak, tegnapok emlékét fésülöm nesztelen, furcsán hajnalodik, tükröm már rég vacak, a fél-emberöltőm reszket most meztelen, levetett tegnapból növesztettem kérget, szépiám rozsdáján majd szemem megpihen, előre van menet, nem retúr a bérlet, talán nem is bánom, lassan már elhiszem, annyira csintalan – lelkem apró gyermek, elvesztettem selymét, csupa kóc … Olvass tovább

Szusszanás

Nincsen szusszanás sem – elesett a lélek, gyertyák csonkján korom, pislognak a fények, vén óra ingája megállt, olyan csendes, eltévedt molypille oly riadtan verdes, vérpiros lufi is a sarokba pördült, vágyak színházának függönye legördült, Marionett-testem egy sarokban landolt, zsinórom, a pálcám énrám nem is passzolt, sarlatán az idő, cudar, fogát vesztett, minden apró zöngést márvány … Olvass tovább

Útvesztő

Hol mélyen szúr, hasít életnek fullánkja, onnan, már nincs tovább – elzsibbadt a lélek, ott, hol foszforeszkál gyémánt-csont szilánkja, kiszárad a tinta, rezegnek a lécek, fogatlanul csámcsog a nyámmogó idő, a lecsócsált percek morzsákra hullanak, meszes aortákon a kéreg őrjítő, a nyughatatlanok lassacskán nyugszanak, hamuszürke az ég, hirtelen megszeppen, fojtó gombóc lettem a mindenség torkán, … Olvass tovább

Ötvenkettedik tavasz…

Rozé-gyöngysor részegít, szívszerelmem istenít, a kikelet tükrözött, gőzpamacs a fák között, nyugalom van, szél dalol, bodros, kajla csend karol, pipacs izzik – ég szívem, alkony-égre feszítem, ez nem zsenge, kis virág, fonákján egy fél világ, napfény lelkem foltozza, fűzujj vizet fodrozza, rügy pattant ki egykoron, szikkadt gallyként távozom, még maradok – nincs panasz – ötvenkettedik … Olvass tovább

Anya szép volt…

Anya szép volt ott, a halvány pirkadatban, patyolat-sóhaja visszahozhatatlan – arcomra, hajamra oly gyengéden landolt, mire a napsugár ezüst tincset kontyolt, elhagyta hajtűjét, anyára hullt fénye, rég megfásult gondja, szép hajnal reménye, lágyan reppent rajta égbolt-kék ruhája, hipógőzben táncolt megtört aurája, levest kóstolgatta, mosolygott, bólintott, konyha mennyezetén gőzpárnácska ringott, ott volt az örökké nem mondott … Olvass tovább

Meghittség fényei…

Konyha melegében nagyanyák és anyák, csöpp ház oltalmában összeült a család, forralt bor gőzében fűszeres az élet, rég-szemünk tükrében csillantak a fények… …apró ház melegén gyönyörű karácsony, szeretettel megfont, gőzölgő kalácson fahéjas dezsavű, nemrég csorbult gömbök – tegnapvolt ráncából legördülő gyöngyök, angyalszárny-rebegés a roppanó csöndben, szívem hevesen ver – megtörte a csöndem – omlós mesealmás … Olvass tovább

Csend remeg…

Csend remeg a kőfalon, ronggyá tép a fájdalom, metszi szívem dérszilánk… …elrebegem csend-imánk, halál írta színdarab – semmi kövén szívcafat, ez a csend most szörnyeteg, emlékfoszlányt zörgetek, rút, szürke köd megremeg, végtelenben elveszek, anyám karja szív-közel, egy pillanat átölel… …gyermek vagyok – egyedül, sírra tömény csend feszül, kúszik fel a kőfalon a borostyán-fájdalom, aortámat átszövi, … Olvass tovább

Ős(természet)

Ős(természet) termékeny zöld, édes hazám – szép szülőföld, családfám is ebből hajtott – mennyi ágat elhullajtott, Magyarország – bölcsőm, váram mindennapok sodrásában… …sóhajom szállt hűs szelekben, ott vagyok a porszemekben, lábam nyoma macskakövén, tavasz hintett szirmot körém, kócos álmok, szív-szerelmek, vinne tajték – nem eresztlek, bármi legyen, én maradok, összeállnak a darabok – mozaikból, tenger-zöldből, … Olvass tovább

Megöleltem egy fát…

Átkaroltam egy fát, tapintottam kérgét, hallottam lombjának bódító zenéjét, törzséhez simultam meggörnyedt hátammal, holtakhoz nyújtózó gyökerét fájlaltam, öleltem derekát, cirógattam hegét, aszálytól, orkántól ottmaradt egy pecsét, szerettem hűségét – földbe vetett hitét, lombja oltalmából lehulló tollpihét, éreztem ágait, hogy hajlott a szélben, csontos gallyait, hogy roppantak a télben, ágkörmén nyújtózó smaragd rügyecskéket, illatos bibékre illanó … Olvass tovább

Nyárlányok

Tüzes csókú, huncut lánykák, mezítlábas angyalok, aranyhajuk égig reppen, míg az idő andalog, forró sóhajt ránk lehelnek, gyémántkönnyet ejtenek, napraforgómezők felett vidám táncot lejtenek, virgonc fruskák csak dalolnak, fűhárfáról zene szól, harangvirág lágyan csendül, a vén tücsök beleszól, arannyá vált lábuk nyomán pergő, nemes gabona, szerelmes a heves, jeges, villámkezű katona, júniuslány búcsút intett, július … Olvass tovább

Bakancsot húztam…

Bakancsot húztam lábamra, tarisznyát görnyedt vállamra, eltettem minden emlékem, ellesznek mély-zseb csendjében, bakancsot húztam, elmentem, egy kis időre elvesztem, kövek és fűszálak között, ahol a harmat gyöngyözött, bakancsot húzok – megjövök – vártál – szóltak a hírnökök, pillék rebbentek, méhrajok, rám ragyogtak a csillagok, bakancsom lábam feltörte, vacsorám mézes vadkörte, holdfény-mosolyom oly derűs, asszony-szerelmem nagybetűs, … Olvass tovább

Huncutka vers

Okos buksin sajgó dudor, apró zsebben nyálas cukor, fontos neki minden kacat, cserfes lurkó nagyot kacag, homokot szórt a hajamba, csimpaszkodik a nyakamba, szája sarkán huncut mosoly, csöpp kezével folyton molyol, morcos, az ölembe vackol, tányérkába belemarkol, maszatos lesz apró szája, selymes, hamvas arcrózsája, kobakjára puszit nyomok, oly eleven, izeg-mozog, kunkorodnak fürtöcskéi, angyaliak szemecskéi, tityeg-totyog … Olvass tovább