Ti vagytok: „Férfi” vagy…

Ti vagytok: „Férfi” vagy… Fáj az ahogy nem mondtad, fáj az ahogy szívembe beírtad, rettegéssel tölt el a fájdalom, hogy szavad túl halk. Ellentmondásod reked meg ereimben, ki törve próbálok ebből vérezni el örökre… Fáj az ahogy rám nézel, mert én nem néznék így rád soha, vagy majd idő múlásával mikor úgy érzem nekem ő … Olvass tovább

Nem merem

Nem merem Mint a hűvös szél az éjszakában, úgy süvít szívemben a magány, fájó, kínzó muzsika, mi a lelkemnek dallama, késő őszi rideg éjszaka, bánatom otthona. Kopaszodó fák hajladozó koronája, siratja egy régi vágyam, csípős, fagyos, deres reggelen mikor a kávémat ízlelem, rá kell jönnöm, Ő kell nekem. De arcomra lefagy, a könny megszárad, mint … Olvass tovább

Miért?

Miért? Miért van életünk tövisekkel tele, miért olyan nehéz átölelnem egymást? Miért nyílik a vörös rózsa ha bimbójában marad, vagy mért bontakozik szirma ha letéped, hisz elhervad? Miért olyan gyönyörű az éjszaka, miért olyan csendes szánk akár a komor sötétség? Miért gyúlnak ki a csillagok ha jő a napfény, vagy mért világít a hold, ha … Olvass tovább

Mama

Mama Lassan öt éve már, hogy nem vagy itt, Hideg volt téli idő mikor éjszaka, gondoltad itt hagyod azt mi eddig létezett. Mikor a térre érkezek néha mintha látnám még alakod, ahogy boltba sietve lépked, tenger kék szemed mi mindig kedvesen nézett. A háznál ott a tégla lakásoknál, ha arra visz utam mindig megnézem ablakod, … Olvass tovább

Szavak

Szavak Fájdalom mi éget, magányomban érzem. Vágyom, valaki rám talál elűzi a magányt. Fáradt szemmel ülök, írom a sorokat, mert az alvás nem nyugtat. Nem szüntetni a terhet mi nap mint nap érzek. Nyomasztanak a falak, mik körülvesznek, mint foszladozó testet a legyek. Mégis vágynék rá, hogy valami legyek. Lehetne egy nagy vallomás, egészen más. … Olvass tovább

Pokoli szerelem

Pokoli szerelem Mocskos voltál velem te gyönyörű, fájt a szívem mert szurokkal vontad be külsejét, így hervadtam egyre élettelenebbé. Fájlaltam a szót mi csillogva bájosan csengett, mert tudtam mögötte szikrát aljasságot tervez leled. Nem volt szíved ezért haltam meg benne hazudtál de oly kedvesen, hogy hamis ajkad íze nektár lett nekem. Megaláztál, bántottál engem mégis … Olvass tovább

Magányomban csendben

Magányomban csendben Megérint a hajnal megérint egy sóhaj, Fájdalom mi belül éget, felemészti szívem. Te magad úgy sem érted mit beszélek neked, míg nem aludtál hab párnádban egyedül épp eleget. Ki nem ült órákon át az ablakban bámulva, mikor kinn a sötétség már rég leszállóba, az nem érti mint suttog az éjszaka,mi a fájó bús … Olvass tovább

Panel romantika

Panel romantika Cigarettára gyújtok s ablakomon kitekintek az ég fényét a csillagok a városét az utcai lámpák őrzik, mikor csend ül a beton házakra, s álom a vágyakra. De az éj sötétjén túl, a város ez, mi szívemben ragyog, ez az mi éltet mert itt itthon vagyok. Mert a szerelmese vagyok. Mikor virrad beton házak … Olvass tovább

Szerelmes szajha

Szerelmes szajha Ő a szerelmes szajha kinek a szemét az est eltakarja, Ő kit a szerelem hajtotta a bűnös útra. Nem maradt már igazi álma, testét az éjszaka hozza igazán a lázba. De mégis várja, közben magát hajszolja a bűnös vágyba, nevetése, szeme csillogása üres emberekre nem az álma, mégis csinálj. Beteg lelkét ügyesen leplezi, … Olvass tovább

Szeptember

Szeptember Itt szeptember az ősz szele fújja, elhervadt virággal hervadunk el újra. Mi is érezzünk mi volt, eltemetik a levelek, fájdalmukra a dér szép lassan lepereg. Hogy mit hoz a hűvös szél nem tudjuk még, de szívünk mindig jobbat remél. Barnába, sárgába öltözik a táj, lelkünk dideregve vár, már az éjszaka is más, semmi nem … Olvass tovább

Írás…

Írás… Írni kell ha jő a fájdalom s neked papírra vetni, hogy mosdassa át lelkedet a bánatod. Várni kell azt a sok szépet, miszerint az életed boldogan éled, s ezt le kell írnod, Hogy ragyog fel a nap, ha odafenn felragyog. Élni kell úgy mint rab ki letépte láncát szabadon, akár korlátokat áthágván, s le … Olvass tovább

Szemed tükrében

Szemed tükrében Lelkemben az áporodott sötétséget oszladozni látom, hisz szemed tükrében boldogságom virágát kinyílni vágyom. Tekinteted csalfa mégis elképzelem benne az egész világot, így múltam búját feledni kívánom. Egy érintéssel ajándékozol nekem a legtöbbet, Megvető szavaiddal morzsolsz, törsz össze benne mindent. Minden nap adsz egy új jelet mely hitet kíván, reményt vonva maga után, mi … Olvass tovább

Ki az az ember?

Ki az az ember? Kinek szíve alatt alszik meg a bánat, a nyár árnyát is éjszaka látja. Kinek jól esik egy szép szó, ki várja azt a sok jót, akit megkérdez az élet, -Mit élsz hisz te is megkérded: csak a szívedből élve, mond mi az a mély érzés ami tovább visz téged? Ki a … Olvass tovább