Élj!

Daloló madarakra ébredem, tavasz van, a nap melegét érzem. A hóvirágok előtörnek, a fák alatt tündökölnek. Tavasz van, a természet újjáébred, neked is el kell kezdeni élned! A fák kirügyeznek, lelkünk sem tűnhet üresnek! Töltsd fel a lelked, élj, nem leszünk itt örökké! Lépj a mába, ne félj, válj életed szereplőjévé! Tavasszal a fák kirügyeznek, … Olvass tovább

Soha el ne

Amikor megismertelek a szél is csendesebben fújt, A tavaszi szellő megbillentette a szívem, a Nap is előbújt. A fák kirügyeztek, megnyílt a tavaszi rét, mikor a szemedbe néztem a lelkem onnantól élt. Ezernyi pillangó repkedett, a pipacsokkal teli réten, olyan magasan szálltunk, de én mégsem féltem. Az éjszaka fényében bámultuk csillagainkat, egyetlen kívánságom volt: A … Olvass tovább

Légy a csöndem!

A csendem vagy, mélyen érezlek belül, Mely irántad egy percre sem csendül. Egy szirom vagy a legszebb rózsámon, Csak hagyd hogy mindez átjárjon. Amikor itt vagy, egyszerre forró s édes, A szívem olyankor oly csöndes. Amikor érezlek, sose kérdezz, Légy a csöndem, te is csak érezz! Erősen szoríts magadhoz, lélegezz velem, Kérlek, maradj meg a … Olvass tovább

Keringőznék

Keringőznék veled egy virágos réten, Ez már megtörtént mind, oly régen. Elvesztem a cserfes mosolyodban, Apró léptékben, mindig egyre jobban. Az égen meseszép madarak szállnak, Majd elmennek mind a messzeségbe. Itt hagyták dallamukat a mának, Hogy két lélek legyen egy egészbe. Látod e már? Hogy mi egyek vagyunk, Hogy szívünkben kincseket tartunk. Hogy karunk összefonódik, … Olvass tovább

Sötét éjszakában

Fény vagy a sötét éjszakámban, Lámpás szívem zord udvarában. Egy csoda vagy te e csúf világban, Bimbózó rózsa az aljas valóságban. Szívem kavarog mint háborgó tenger, Ha nem vigyázunk talán elnyel. Szoríts magadhoz kérlek jó erősen, Hogy lelkem a mélységbe ne vesszen. Karodban ringatva vigyázz mindig reám, Hogy továbbra is te lehess a csodám. Ölelésedben … Olvass tovább

Legyek

Fess meg kérlek, hogy mindig mosolyogjak, rosszra sose gondoljak! Legyek madár! Ki szabadon száll, kinek nincs gondja baja, csak hogy szállhasson, szabadon a felhők között! Legyek erdő! Aki tavasszal újra felkel, kiben mindenki boldogságra lel! Kedves kis patakkal átfolyva, melytől elmúlik mindenki szomja! Legyek fa! Ki árnyékot adva védelmez, ki minden tavasszal újra rügyez. Kin … Olvass tovább