Poós Gergely Rottnest Island misztériuma A hatalmas Indiai-óceán nyugati oldalának legszebb térségében történt, közel Ausztráliához. Egy világ végi szigeten, ahol hófehér homokos tengerpartok, vakító napfény és örökké hullámzó tenger látványa várt ránk most is, mint mindörökkön. Itt, szemben a kéklő óceánnal, a perzselő napfény hevében, felfröccsenő hullámok szegélyezte szikla tetején állva: találkoztam önmagammal. Társaimmal kirándulóhajóval érkeztünk Perth … Olvass tovább
Isten IV. Vágy az ágyad, Száll a lázad: Vetett vádat, Sose bánjad. Nagy a sorsod, Bánt a gondod, Sose mondod: Légy ma boldog. Légy hát szabad Kiáltsd szavad, Jön a tavasz: Szaladj, szaladj! Lehetsz bátor, Könnyű zápor, Találd meg őt Fényben levőt. Öleld jobban, Mint a múltban, El ne engedd, Ő a kedves. Vele töltsed … Olvass tovább
Jöjjetek Magyarok! Mondjátok, hogyan kezdődött? Hogy e nemzet levetkőzött? Hogyan fosztottátok meg ruháitól? Gonoszságotok égbe kiállt! Emlékeztek? Gyaláztátok a Szent Koronát, Előkészítettétek a Golgotát. Az égi koronához hozzáértetek, Szent ikonokat cseréltetek, S Máriát eltávolítottátok Róla. Mint a rút piócák rajtunk élősködtetek, Kifosztottátok e nemzetet, S mi ezt is eltűrtük. Kifordítottátok az identitást, Hogy Magyarországot elérje … Olvass tovább
Marokkói tanító Korokon, tereken át, Jöttem el ide én, Hatni, s idézni sorra, A vég – konok – idején! Emberi lélek szava, Mentsvára hasson eléb, Hogy a maradék, ifjú, Kiáltsa: ebből elég! Hagyja a rút anyagot, Káin elmezavarát, Nem a többlet hoz majdan Szép aggkort, bölcs megnyugvást! Ne félelem vezesse, Ne ideológiák: Nyíló tekintettel a … Olvass tovább
Nihil. Ezzel az egyetlen szóval definiálható életünk, itt, ebben a korban, e romok között. Fehérre meszelt sírok vagyunk, szépek és belül velejéig üresek. Élünk, de mintha semmi sem történne, élünk, de életünk súlya a nullával egyenlő. Hatalmas kihűlt űr az, amit óriási energiákkal táplálunk, de bármennyire is erőlködünk, nem tudjuk megtölteni azt. Bármit tanulunk, bármit … Olvass tovább
Szemlélet és valóság Nekem pedig a lélek felébresztésének lehetőségéről kell beszélnem. Mi mást is tehetnék? Az elmúlt években igen nagy krízist éltem meg, de most ismét foglalkoznom kell ezzel. Megváltozott minden, de egy dolog biztosan nem változott, még akkor sem, ha nem egyszer azt gondoltam, én nem veszek többé íróeszközt a kezembe. Többször kérdeztem magamtól: … Olvass tovább
Az alkotás az alkotó műve, eredménye, teremtménye. De micsoda kevélység erőlködni azon, hogy kisajtoljunk magunkból olyasvalamit, mit nem érezhetünk igazán magunkénak, mert nem belőlünk születik, mert csupán tetszelgésünket és hiúságunkat próbálja nyilvánosságra kerülésével táplálni. Az erőlködés nem sajátja a természetnek. A természet nem erőlködve és küszködve alkot, hanem nyugalmasan, derűsen és időtlenül. Nem próbál olyat … Olvass tovább
Cédrusfa vagyok, itt heverek félredobva egy kőfal tövében. Csontváry festi álmomat, ötezer éves álmomat, világmindenséget jelképező életfát, ős motívumot, életet és megváltást. S valóban, én vagyok. Régebben megálltak előttem az emberek, felnéztek rám, óriás voltam, a hegyeknél is magasabb, férfi és asszony voltam, élet és halál, megváltás és ősörök megújulás. Két hete vágtak ki, favágók, … Olvass tovább
Ez az írás: segítség. Segítség, mert az emberek értelme lassan elborul, s az óriási hangzavarban, a hatalmas bábeli zűrzavarban, a tomboló vad őrületben, az ego mérhetetlen felmagasztalásában az emberiség élete a kannibalizmus felé rohan. Szükséges szüntelenül gondolkoznunk azon, hogy megértsük, kik vagyunk, az élet micsoda, mire használható, és mire nem, mit lehet, és mit nem … Olvass tovább
Hogy miért is vagyunk halandók, s nem halhatatlanok, mint a világ teremtményei? Tudatunk közli, s mi belenyugszunk a megváltoztathatatlanba. Pedig az élet örökös mozgás és változás. Mi más is lenne? Megnyugvás lenne vajon a létezés tudatát felismerni, s érezni, hogy minden, ami van, abban kifejeződik mindaz, ami Istennek lehetséges? Halandónak lenne annyi, mint elfogadni azt, … Olvass tovább
Ölve, halva Szeretve élve, halva, Embernyi zajba burkolózom, Ezerszer is, ölve, csalva, Átkozódva gúnyolódom, Gyűlölök eleget. S fáraszt a felelet, ha hamis. Öröktől fogva, ismerlek: Téged szeretlek ugyanis. Mint víz a nádast, ágas, bogas, Fáradt karom fogd körül, Húzz oda magadhoz, Akár egy széket, örömet köpülj, Térdem a tiedhez érjen, Mint ős lombhoz a lehelet, … Olvass tovább
Ó, te vétlen! Ó te vétlen, Észrevétlen, Életedbe Belefértem. Kezed tétlen, Ölelj étkem, Szerelmedet Felidézem. Hajladozzál, Mint a fűszál, Tekeredjél, Mint jó sál. Megöleljél, Eleresszél, Fénylő éggel Keveredjél. Most e percben Sírdogáló, Sántikáló: Égben járó. Életemet Fabrikáló, Istenarcú Ködszitáló.
Stroke Kórházban vagy hónapokra, Ágyhoz kötve, botladozva, Fejlődésed hogyan becéz? Te is tudod, légy hát merész. Úgy vagyunk itt körülötted, Ápolunk, mint újszülöttet. Fogd a kezem, szorítsd bátran, Ha gyenge is lássam, lássam, Ne engedd el, fogd erősen, Érintésed, érintésem. Itt a pohár, vedd kezedbe, Emeld szádhoz, kortyolj bele, Ha leesik, megbocsátom, Ne bánkódj a … Olvass tovább
Így tép széjjel Hangod, mintha szót is szólna, Verselj, mintha fontos volna, Borítsd szíved szép bíborba, Úgy mint ha bealkonyulna. Összeállt a festői kép, Hangok, színek, minden helyén, Mutasd meg a disznóólnak, Röfögnek majd, úgy bókolnak. Így fess, szerezz Mozart zenét, Faragj rímet, varázsmesét, Kacsintanak üde nimfák, Feldöntenek mint a tintát. Élet vize éjfekete, Ím … Olvass tovább
Elhagyott fészek Ősz hoz szívnek emlék-ízeket, Mit sem ér, egyes költemény! Felidézem barack-színedet, Gyönyörű vagy, nem látlak én. Rút hajnal, elvesz tőlem téged, S mi nélküled, nappal vár: Üres korsó, elhagyott fészek! Töltsd meg, repülj vissza már!
Alhas Csak tűrd, amit tettél, ne szabadkozz, Hazudj magadnak százszor, te aljas, Pusztíts, ölj, hiszen, hogy beavatkozz: Játszanod kell ugyanazt, te gyapjas, Ki egy tál lencséért bárkit, bárhol Eladsz, megölsz, hogy megint alantas Tervet szőj, fonj, mint a pók, hogy máshol, Reggel, éjjel és nappal, szorgalmas Maradj, s nyakad porba ne hulljon, Sikered, helyzeted hosszadalmas … Olvass tovább
Isten III. Megjöttél hát, ó szorongva várva várt te, Bár tudom, véletlen csupán, Ezt mondanád, ha tán megszólalna a szám, S fontosabb dolgot kérdeznék, Hogy te a lény, aki itt élsz bennem, Mikor is válsz velem egyben, Egy vallomássá, egy szájjá, testté, fénnyé, Mikor leszünk örökké csupaszon, szerelmesen Egymásnak élménnyé, Hisz sem szavak, gondolatok, versek, … Olvass tovább
Alkonyat Az élet fele, tele nyár, Az élet tere, ezer zár. Gyermekkor tova, emlék már: Elrepült a fecskemadár. Az élet pere, kezdve már, Itt van az elszámoltatás. Még nem késő, felíratom: Barátom lesz a nyugalom? Bosszant, ha bosszant valaki, Ha gyengeségemet lesi, Nincs csend, ha megszegi, Vaj\’ mit ártottam én neki? Dőre játék, szép az … Olvass tovább
Valamit érzek Valamit érzek: valakit értek. Valaki lát még, valaki rád néz, Valaki rám néz, valaki rá néz, Valaki tudja, valamit tud ma, Valamit vár még, valahol rád néz, Valamit súg ma, valamit súgna, Valaki érint, valaki él, s int, Valaki választ, valamit rád ad, Valaki táltos, jövőbe lát most, Valaki fáraszt, reményt se áraszt, … Olvass tovább
Szikkasztó Méz-virág akác lepel, réz-sárgás fagyos meder, dér-alak vagyok, csalán, gyér-tarack sajog talán, tér-teret veszít megint, vér-folyik, merít a kín. Ág-zörren, lehull a nyár tág-világ magába száll, szák-szikkad, befagy a lék, zsák-lyukad kopogó ég, rágd-magány hálódat ott: hol az élet… elfogyott.