A napraforgó titkos élete

A napraforgó titkos élete A napraforgó egyedi ismérvekkel büszkélkedik, fejlődésekor, találóan ráillő nevet kapott. A magas szára, fennkölt tekintete, Nap-nyerte élet mechanizmusa, belső órájuk alapján megszabott. A színes növény, napközben keletről, nyugatra fordul, az éjszaka leple alatt, mint egy csodatévő vissza, míg a borús idő mellett, közel függőleges marad. A kifejlődött virágzatot a Nap balra … Olvass tovább

Gazdagság és hatalom

Gazdagság és hatalom A kék ibolya alacsonyan nyílik, szerény az apró ibolya úgy hírlik. Alacsony szintjével sokra nem viszi, ezért már a rózsabokrát irigyli. A rózsa magasból szemlél villámot, feltűnően jól látja a világot, mígnem az ibolyát takarja még fű csupáncsak az anyaföldhöz lehet hű. A rózsa szára irigylésre méltó, nem hagyja magát hiszen már … Olvass tovább

Csábítás

Csábítás Kellesz nekem, mint fának, levél, amely tavasszal kirügyezik. Igaz-fa levelet nem cserél, hűtlenségbe nem keveredik. Levelet a szél lökné balra, de ő az állj-hoz csatlakozik, idegentől nem fakad dalra, előzőről nem ábrándozik. Jön egy erősebb és szebb szellő, amely gyengéden fuvolázik, vonul, mint egy fehérebb felhő, hozzáér és lágyan szikrázik. A szebb szellő ránctalanul … Olvass tovább

Csendes az utca

Csendes az utca Járom az utcát egyedül, magam, vajon hova visz lábam hasztalan? Körbe-körbe keringek, de hova, máris lépeget végtagom tova. Nézem a lámpafények villognak, égen a csillagok felragyogtak, némán barangolok egymagamba, kihalt az utca, de színes, tarka. Félelmetes ez a lassú séta, búsan csendes a táj, dermedt, néma. Vészjelet adott a nehéz élet? Otthoni … Olvass tovább

Lelked börtöne

Lelked börtöne Lelked börtönében élve elszánt erő gyötör téged, suhogva jár remény nélkül, élesztgetés nem a részed. Kíncsapásban ébredezel, a sorsverés beárnyékol, bal sejtések élnek veled, szörnyek éledeznek néhol. Merengő lelked szürkület, árnyékolja egész tested, egyhangúan szól a zene, a kék ég nem a te eged. Lobbants lángot fű növésben, szennyben mocskolt kezed mossad, nyisd … Olvass tovább

A lélek hajója

A lélek hajója A titkok és küzdelmek mélységeiben élünk, az élet tengerének vízébe sodor minket. A hajó biztosan halad örök partok felé, ha gyűjtöttél az örök hajóra szóló hitet. E hajóra váltott és kapott jegy megad mindent. E hajón utazni küzdelmes, mégis boldogság. Boldog, aki e hajót felhasználva utazik. Korrigál emberi rosszat e hajón a … Olvass tovább

Ha egyszer elmegyek

Ha egyszer elmegyek Ha egyszer akaratom ellenére elmegyek, a koporsómra kérem, hogy rózsát szögezzetek. Gyenge illata mindenkit reménybe bódítson, zilált szomorú lelketekbe bekopogtasson. A lobogtató szél vigye illatát hozzátok, a rózsa illata azt jelzi nincs jelen átok. Imádkozzatok érettem, hisz ez a segítség, szeretteim ezzel öleltek, ez nem semmiség. Visszajövök hozzátok, ha engedélyt kapok, elmondom, … Olvass tovább

Hiányzó otthon melege

Hiányzó otthon melege Körös-körül az idegen arcok a kollégium falai között, a vén iskola falai között sokasodnak az idegen hangok. Riadt lelkem halálra ítélve, végtelen vágy szívembe hanyatlik, fülembe kis falum hangja hallik, bárhova megyek életem része. Egy-egy óra idegennek tűnik, messze járó gondolat csendjébe a villamos bezörget a szélbe, a vágyemlék örök, meg nem … Olvass tovább

Kedves falum

Kedves falum Kedves falum, kedves otthonom, rövidnek tűnő gyermekkorom, sekélynek látszó folyóm útja, egyenes mederbe folyt zúgva. Nem sírtak fagyott ágak, bokrok, árván egyedül barangolók. Nyár üde dalát nem siratták, már a tél óhaját dúdolták. Ágakat lenget langyos szellő, anyám tűzhelyén az ebéd fő. Tevékeny keze, áldott lelke, óvó mosolygós tekintete ragyog tündérként most is … Olvass tovább

Anyám jövőbeli üzenete

Anyám jövőbeli üzenete Anyám emlékszem nem köznapi szavaidra, döcögő világot előttem, kibontottad. Lelked kincsei között kitárult féltésed, hogy látni fogok szép álmot, azt sosem mondtad. Gyakran bújik felhő mögé a Nap, vallottad. Nehezedő szemünk, összetapadt szempillánk, nem növeszt cikázó szélre váró szélmalmot. Felemeli lelkünket támaszt kérő imánk. Anyám kegyetlen életre készítettél fel, így nem szoktam … Olvass tovább

Régen a munka

Régen a munka Anyám ingatag, nagyon fáradt, szemében látszik, hogy erőtlen. Valóra válhat fenyegetőn, hogy akaratereje csökken. Átörökített az akarat, ennek szelei korbácsolják, összeszűkült óvó kívánság zugában kíméletlen órák. Kézi a malterkeverés, anyám tenyere már kérges, nem múlik el a szegénység, anyám ereje már véges. Téglát „vet” a nincstelen ember, különben ő mivel falazna? Kiégeti … Olvass tovább

Édesanyám amit tettél értem

Édesanyám amit tettél értem Édesanyám hányszor fáradoztál értem, hányszor kaptam éjjel vizet, mikor kértem, hányszor virrasztottál beteg fejem felett! Erővel, hogy bírtad ezt a nehéz terhet? Duzzogásom, mint illetlen, pimasz jelzés. Hányszor gondoltad, hogy tanításod elvész? Édesanyám érzem szíved csupa jóság, nálad legyen örökké a tartós jó ágy, ahova ragaszkodó szívemmel bújok, mert én örömmel … Olvass tovább

Régi szerelem

Régi szerelem Régi szerelem, még rád emlékezem. Elfojtott hangok, elfojtott sóhajok! Rád emlékezem, mint régi szerelem. Ha rózsát látok, reménnyel álmodok, majd jössz én felém a holdfény éjjelén, a kakukk zenél és nászdala elér. Régi szerelem, mint az álomselyem, hozzám simulna megbűvölne újra. Régi szerelem, hisz ez a védtelen, kinyíló rózsa, érzelmeknek csókja. Én most … Olvass tovább

Hagyatéki döntés

Hagyatéki döntés Hiú ábránd, hogy száj nélküli bajt hagysz örökül, ha utad elnémul. Mély zugokban már elmés kövület, öröm nélkül hagyod hagyatékul. Visszafordulva gyökereidhez, szétszórt hamuban zölden is látod, a nem zöldellő eseményeket, ma döntésedet bölcs napnak szánod. Szilárd képzelgés bízón körbefont, szóltak szemlélet körülményei, a szájhős gömbbe úgy ültél bele, hogy elaludtak halvány fényei. … Olvass tovább

Elmúlt a nyár

Elmúlt a nyár Nap fénye elrepül, vége van a nyárnak, a tájra köd terül, borult napok járnak. Mezőn a virágok, hervatagon állnak, zsenge bájt sem látok, a lepkék sem szállnak. Gyérül a sárga lomb, tekereg a levél, már sárgul a zöld domb, az őszi szél zenél. Barátságos völgyek, sosem csüggedeznek, lakói az őzek, fák között … Olvass tovább

Női érdem

Női érdem Lágy hangod ütöget, ez már nem az álom, cirógat a kezed, csókod ül a számon. Eggyé forrt a szívünk, egymásba helyeztük, egy szívvel is járunk, kényelmes a helyük. Férfiúi bálvány úgy tűnik én lettem, elvakult a szeme, fogságba ejtettem. Erősebb a hálóm, mint ahogy képzeltem, hiába a súgás, nőből van a lelkem. Férfinak … Olvass tovább

Hamis dicsőség

Hamis dicsőség Már szomjazod a dicsőséget, akkor is, ha szólnak, hogy hamis. A családodat feláldozod, szeretetet hintve, ami nincs. Kínzó elv szeretet álcával, családod tagjait taposva, a sivár lelkeden sötét ül, ez önző érdekeid csokra. Gyomlált kerted utolsó csokra, kertedben a hamis bíborod, jóscsomagok szóródnak sorba, látni a bíbornak hitt torod.

Minden az érkezéséről beszélt

Minden az érkezéséről beszélt, az árván álló fán fecske zenélt, tündöklő lett a színes égalja, öröm súgta az álmot éjszaka. Minden az érkezéséről beszélt, a szépség duzzadt, mindennel felért. Zenélte a könnyed szél, érkezik, a bárányfelhők is őt kedvelik. A csöndnek hajléka is kitárult, a régi szép ajtó be nem zárult, jött, mint először érkezett … Olvass tovább

Látomások

Hangod hallom, szólítasz, úgy látom a völgyben bólintasz. Gyötörnek látomások, hívás nélkül is veled járok. Hajnalban rád gondolok, oldhatatlan hálókat fonok. Hamarosan süt a Nap, fürösztő fénye el nem apad. Lemegy a Nap, elköszön, gondolatom már halott öröm, magány csendje borul rám Eljössz hozzám a várt nyár után?

Anyám te örökké élni fogsz?

Anyám, ugye te örökké élni fogsz? Válaszát a csend görcsösen uralta. Ügye nem halsz meg, amíg meg nem növök? Anyám lelkét a kérdés megzavarta. Hogyan halhatnék meg kicsi gyermekem? Mindezt már meg is beszélted? Kérdeztem. Hirtelen nem tudta mire gondoljon. Kivel? Tette fel a kérdését nekem. A Mindenható Istennel, mondtam én. Nem megbeszélni kell szólt, … Olvass tovább