Prander Éva

Nyújtsd a kezed Nyújtsd a kezed, hogy szótlanul elérjem, a biztonság nyarában veled éljek, reménység habjában fürödjek veled, ködben fényt hozzanak a messzeségek. Nyújtsd a kezed földi, hangtalan szóval, tarsolyodban az áldott napsütéssel, a Nap arany ragyogása öleljen és a pillanatnyi lélegzetvétel. Nyújtsd a kezed, ha szavaid elkoptak, ha szíved rejtegeti a rosszat, ha könnyezve … Olvass tovább

Fogd a kezem Fogd a kezem, ha félek, ha lelkemben remegek, ha hajnalok hajnalán, zörgetve fújnak szelek. Fényt árassz a lelkembe, ha a hervadást érzem, ha sötétségbe veszne, sóhajom, belső fényem.

Anyám fehér liliomszál Anyám Te vagy fehér liliomszál, fehérebb a hófehér hollónál. Ajkaid nem szólnak hamisságot, szád zengi a tiszta igazságot. Anyám mindenek felett szeretlek, érzed színesek a múló tettek! Bátran zengi szám azt, hogy szeretlek, ajkammal lángolóan tisztellek. A szíved egy szeletje van bennem, hozzáragadt, én el nem engedtem. A szíved melegét érzi szívem, … Olvass tovább

Emlékezzél Ha majd valaha, látsz hervadt rózsákat halomba szórva, az elszakadt közös jövő susogjon, mint fonnyadt rózsa. Bizonytalan reményt ültettél a gyermeteg szívébe, cselekvésedet a gondolata, utol sosem érte. Keresgélt, mint az árva csirke a magányos udvarban, kiáltott, mint tollától megfosztott fehér liba, halkan. Tétova, hívószó eltűnt hideg, kósza szelek szárnyán, úgy sem tűnt fel … Olvass tovább

Ég a tűz Süvít a szél a kandalló kéményébe kétségbeesetten, vadul hangoskodik. A kandalló szótlanul áll büszkélkedve, a márvány lapjával, üdén ágaskodik. A kandalló is kéri a tüzes bosszút, hogy visszavágjon az engedetlen szélnek. A szél is érezzen méltóan iszonyút, panaszkodjon dermedten a hideg télnek. A kandallóban lévő fa gondolkodik, hogy mondhatna nemet a nyirkosságával, … Olvass tovább

Szerelem régen Kezemet fogta a moziban, időnként combomat érintve. Ültem, mint ki észre sem vette, oldalra, kicsit sem tekintve. Bolyongtak csodás érzelmeim, arany színekben véltem élni. Sóhaja csendesen hallatszott, szívem máshogy vert, nem a régi. Feltűnt a nyelési zavara, lábát kínlódva rakosgatta, kezemből kezét visszahúzta, hangtalanul ölébe rakta. A sötét árnyak közepette a fejét felém … Olvass tovább

Vigyázz rám Vigyázz rám akkor is, ha már nem leszel, ha messzeségbe, semmibe elveszel, gyere velem az élet tengerébe, emelj magadhoz a lágy fellegekbe. Légy kacagtató és hű őrangyalom, ragadd meg az elárult gyenge karom, értem földi áhítattal hadakozz, láthatatlan csókjaiddal rohamozz. Vigyázz rám akkor is, ha már nem leszel, ha messzeségbe, semmibe elveszel, az … Olvass tovább

A napraforgó titkos élete A napraforgó egyedi ismérvekkel büszkélkedik, fejlődésekor, találóan ráillő nevet kapott. A magas szára, fennkölt tekintete, Nap-nyerte élet mechanizmusa, belső órájuk alapján megszabott. A színes növény, napközben keletről, nyugatra fordul, az éjszaka leple alatt, mint egy csodatévő vissza, míg a borús idő mellett, közel függőleges marad. A kifejlődött virágzatot a Nap balra … Olvass tovább

Gazdagság és hatalom A kék ibolya alacsonyan nyílik, szerény az apró ibolya úgy hírlik. Alacsony szintjével sokra nem viszi, ezért már a rózsabokrát irigyli. A rózsa magasból szemlél villámot, feltűnően jól látja a világot, mígnem az ibolyát takarja még fű csupáncsak az anyaföldhöz lehet hű. A rózsa szára irigylésre méltó, nem hagyja magát hiszen már … Olvass tovább

Csábítás Kellesz nekem, mint fának, levél, amely tavasszal kirügyezik. Igaz-fa levelet nem cserél, hűtlenségbe nem keveredik. Levelet a szél lökné balra, de ő az állj-hoz csatlakozik, idegentől nem fakad dalra, előzőről nem ábrándozik. Jön egy erősebb és szebb szellő, amely gyengéden fuvolázik, vonul, mint egy fehérebb felhő, hozzáér és lágyan szikrázik. A szebb szellő ránctalanul … Olvass tovább

Csendes az utca Járom az utcát egyedül, magam, vajon hova visz lábam hasztalan? Körbe-körbe keringek, de hova, máris lépeget végtagom tova. Nézem a lámpafények villognak, égen a csillagok felragyogtak, némán barangolok egymagamba, kihalt az utca, de színes, tarka. Félelmetes ez a lassú séta, búsan csendes a táj, dermedt, néma. Vészjelet adott a nehéz élet? Otthoni … Olvass tovább

Lelked börtöne Lelked börtönében élve elszánt erő gyötör téged, suhogva jár remény nélkül, élesztgetés nem a részed. Kíncsapásban ébredezel, a sorsverés beárnyékol, bal sejtések élnek veled, szörnyek éledeznek néhol. Merengő lelked szürkület, árnyékolja egész tested, egyhangúan szól a zene, a kék ég nem a te eged. Lobbants lángot fű növésben, szennyben mocskolt kezed mossad, nyisd … Olvass tovább

A lélek hajója A titkok és küzdelmek mélységeiben élünk, az élet tengerének vízébe sodor minket. A hajó biztosan halad örök partok felé, ha gyűjtöttél az örök hajóra szóló hitet. E hajóra váltott és kapott jegy megad mindent. E hajón utazni küzdelmes, mégis boldogság. Boldog, aki e hajót felhasználva utazik. Korrigál emberi rosszat e hajón a … Olvass tovább

Ha egyszer elmegyek Ha egyszer akaratom ellenére elmegyek, a koporsómra kérem, hogy rózsát szögezzetek. Gyenge illata mindenkit reménybe bódítson, zilált szomorú lelketekbe bekopogtasson. A lobogtató szél vigye illatát hozzátok, a rózsa illata azt jelzi nincs jelen átok. Imádkozzatok érettem, hisz ez a segítség, szeretteim ezzel öleltek, ez nem semmiség. Visszajövök hozzátok, ha engedélyt kapok, elmondom, … Olvass tovább

Hiányzó otthon melege Körös-körül az idegen arcok a kollégium falai között, a vén iskola falai között sokasodnak az idegen hangok. Riadt lelkem halálra ítélve, végtelen vágy szívembe hanyatlik, fülembe kis falum hangja hallik, bárhova megyek életem része. Egy-egy óra idegennek tűnik, messze járó gondolat csendjébe a villamos bezörget a szélbe, a vágyemlék örök, meg nem … Olvass tovább

Kedves falum Kedves falum, kedves otthonom, rövidnek tűnő gyermekkorom, sekélynek látszó folyóm útja, egyenes mederbe folyt zúgva. Nem sírtak fagyott ágak, bokrok, árván egyedül barangolók. Nyár üde dalát nem siratták, már a tél óhaját dúdolták. Ágakat lenget langyos szellő, anyám tűzhelyén az ebéd fő. Tevékeny keze, áldott lelke, óvó mosolygós tekintete ragyog tündérként most is … Olvass tovább

Anyám jövőbeli üzenete Anyám emlékszem nem köznapi szavaidra, döcögő világot előttem, kibontottad. Lelked kincsei között kitárult féltésed, hogy látni fogok szép álmot, azt sosem mondtad. Gyakran bújik felhő mögé a Nap, vallottad. Nehezedő szemünk, összetapadt szempillánk, nem növeszt cikázó szélre váró szélmalmot. Felemeli lelkünket támaszt kérő imánk. Anyám kegyetlen életre készítettél fel, így nem szoktam … Olvass tovább

Régen a munka Anyám ingatag, nagyon fáradt, szemében látszik, hogy erőtlen. Valóra válhat fenyegetőn, hogy akaratereje csökken. Átörökített az akarat, ennek szelei korbácsolják, összeszűkült óvó kívánság zugában kíméletlen órák. Kézi a malterkeverés, anyám tenyere már kérges, nem múlik el a szegénység, anyám ereje már véges. Téglát „vet” a nincstelen ember, különben ő mivel falazna? Kiégeti … Olvass tovább

Édesanyám amit tettél értem Édesanyám hányszor fáradoztál értem, hányszor kaptam éjjel vizet, mikor kértem, hányszor virrasztottál beteg fejem felett! Erővel, hogy bírtad ezt a nehéz terhet? Duzzogásom, mint illetlen, pimasz jelzés. Hányszor gondoltad, hogy tanításod elvész? Édesanyám érzem szíved csupa jóság, nálad legyen örökké a tartós jó ágy, ahova ragaszkodó szívemmel bújok, mert én örömmel … Olvass tovább

Régi szerelem Régi szerelem, még rád emlékezem. Elfojtott hangok, elfojtott sóhajok! Rád emlékezem, mint régi szerelem. Ha rózsát látok, reménnyel álmodok, majd jössz én felém a holdfény éjjelén, a kakukk zenél és nászdala elér. Régi szerelem, mint az álomselyem, hozzám simulna megbűvölne újra. Régi szerelem, hisz ez a védtelen, kinyíló rózsa, érzelmeknek csókja. Én most … Olvass tovább