P. Szabó Mária

Az ékszerész halála 1 Szép, kora tavaszi napra virradtak a főváros lakói. Szitás Dávid ékszerész és a fia, Benedek, munkába indultak. Mindennap tíz órakor nyitották ki a család tulajdonában lévő ékszerboltot háromutcányira lakásuktól. Ez a közelség azt jelentette, nem lehetett eltűnni, kikapcsolódni. Bár erre az ötvenhat éves, halk szavú ékszerésznek nem is volt szüksége, hisz … Olvass tovább

Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk, soha nem szokott imádkozni, akkor vacsora közben mégis ez a mondat jutott az eszébe, reszelt almát és sárgarépát evett, így teljesen nyugodt volt a lelkiismerete, már ami a napi kalóriákat illeti, mégis ez a mondat vert fészket az agyában. Kettőezerhúsz március negyedik napja volt, ekkor regisztrálták … Olvass tovább

Szerencsés pillanat! Ezt érezte, amikor ötven évvel ezelőtt meglátta a férfit. Jó képű, magas, barna hajú egyenruhás fiatalember volt. Ő nem ismerte a rangjelzéseket, de a többiek mondták neki, százados. A falusi bálon, amikor nővérét felkérte táncolni, egy pillanatra megsajdult a szíve. Gyorsan tovább lépett. Ő is szép lány volt, csinos, hosszú fekete hajú, kék … Olvass tovább

9. Kazári Miklós a kertvárosban lakott, egy régi, lepusztult, de romantikus hangulatú házban. Pár hónapja költözött ide, most azért hajtott, hogy a házat felújítsa. Ezért örült különösen a főszerepnek is, mert magasabb gázsival járt. Nagyon spórolós volt egyébként. Az öltözködésre nem sokat költött, mert jól menő turkálókban vásárolt fillérekért minőségi dolgokat. Nőkre sem költött semmit. … Olvass tovább

8. A Duna parton ott feküdt Karola. Ugyanaz a ruha volt rajta, mint tegnap este, ugyanaz a gyűrű, óra. Így azután a nyomozó úgy gondolta, csakis ő lehet. Mert arca az nem volt. Valami vöröses húsmassza csillogott csak a helyén. Ezt a látványt nem szokom meg soha, gondolta. Gyorsan elfordult. Ilyenkor nem tudott húst enni … Olvass tovább

7. Hajnal volt már, amikor kulcs fordult a zárban. Zajkovics Endre érkezett haza csapzottan, halálosan fáradtan. Észre sem vette, hogy az előszoba kövén majdnem elcsúszott a székletben, vizeletben. Bebújt a fürdőkádba, majd az ágyba. Azt ugyan még érzékelte, Karola nincs otthon, de ennyi. Rögtön álomba merült. Három óra alvás után erőteljesen tolakodó csengő hang ébresztette … Olvass tovább

6. Bálint nagyon feszülten kezdte a napot. Tudta, folytatni kell a beszélgetést a színészekkel, mert érezte, szinte semmit sem tudott meg eddig a két emberről. Olyan információt, amelybe valamilyen módon bele lehetne kapaszkodni, még nem hallott. Újra az igazgatói szoba! Büdös az áporodott bagó szagtól, mintha sosem lenne takarítva. Na mindegy, nem ez a lényeg. … Olvass tovább

4. Amikor a rendőrök kiértek a tett helyszínére, még ott találták a telefonáló fiatalembert. Egy kicsit odébb éppen harmadjára próbálta kiokádni a reggeli kávéját és az esti vacsoráját. Nem csodálkoztak rajta. Amit ott láttak, még az ő edzett gyomruknak is sok volt. A halott arca teljesen péppé volt verve. Az orvos szerint már nem élt, … Olvass tovább

2. Bálint elégedetten tette le a telefont. A Nemzeti Színház igazgatója, aki szegről-végről ismerőse, másnap délelőtt fogadja, megnézi élete első színdarabját. Mármint hogy elolvassa. Wanda, a barátnője, illetve párja, már ahogy be szokta mutatni, egy fürdőlepedőben, csöpögő hajjal jött ki a zuhany alól. – El fogja olvasni a darabodat? – de a kérdés nem volt … Olvass tovább

1. – Édeseim! Befejeznétek a ricsajozást? Vagy nem akartok dolgozni? – Zajkovics Endre, színházdirektor hangja egyre türelmetlenebb. Ujjaival hangosan dobolt az asztalon, ami annak a jele, mindjárt robban. Halántékán az erek már dagadtra hízva lüktettek. – Edukám, ne légy ideges! Tudod, a hölgyeknek muszáj udvarolni egy kicsit, – Pálinkó Aladár arról volt nevezetes, egyrészt, gyönyörű … Olvass tovább

6. Szépen kialakult a menetrend is. Gábor péntek délután beköltözött Zsuzsához, hétfő reggel visszatért a hétköznapjaihoz. – Milyen jó, hogy van Interneted! Zavarna, ha néha itt dolgoznék? Mondjuk, amíg főzöl. Azután ebéd, mozi, séta, vagy bármi, amit szeretnél, – tervezgetett. – Nem rossz ötlet. De ne feledkezz meg arról, nekem családom van, gyerekeim, unokám, ők … Olvass tovább

5. Élete visszatért régi kerékvágásba. Néha mégis eszébe jutott az éjszaka. Szép volt, életében először aludt úgy, hogy érezte, időnként megsimogatják, megcsókolják kezét. Ilyen gyengédséget még nem kapott senkitől. Neki is szép emlék. Egyszer megpróbálta hívni Gábort, de az nem vette fel a telefont, így annyiban maradt a dolog. Dolgozott, írt, időnként megígérte a barátnőjének, … Olvass tovább

4. Délelőtt ért haza, anyja teljesen hisztérikus állapotban várta. Nem szokott hozzá, hogy nem alszik otthon, már rémképeket látott. – Ezt még egyszer ne tedd meg! – visítozta. – Figyelj! Téged nem zavar, hogy én már felnőtt vagyok, és úgy is szeretnék élni? Ebben a lakásban meg lehet fulladni! Lehetek szabad, vagy ahhoz el kell … Olvass tovább

3. Anna presszó a Váci utcában. Kora nyári délutánon pezsgett itt az élet. Persze nem annyira, mint régen, amikor rengeteg német turista úgy lepte el a belvárost, mint köpő legyek a hűlő szilvalekvárt. Utóbbi években minden megváltozott. Gábor ezt nem érzékelte, hisz neki ez volt a ma. Zsuzsa azonban visszagondolt, és hiányérzete támadt. Kiábrándító volt … Olvass tovább

2. Feküdt az ágyon, arca vastag zöld kulimázzal volt bekenve, zenét hallgatott. Meg volt győződve arról, hetente legalább egyszer kijár neki egy-két óra, amikor csak magával van elfoglalva. Ilyenkor szépítkezik, zenehallgatás közben relaxál, álmodozik. Persze ez teljes terjedelmében sosem valósul meg, mert a telefon mindig akkor kezd el csörömpölni fülsértő hangon, amikor már éppen alfában … Olvass tovább

1. Világos szoba a tizenharmadik kerületben. Igazi, régimódi, nagy belmagasságú, tágas. Falakon a festék is ódonnak tűnik. Az idő foga sötét nyomot hagyott rajta. Lehet úgy huszonöt négyzetméter, rumlis, poros, telezsúfolva könyvekkel. Gábor önállóan lakta, a család többi tagja csak látogatóban rohamozta meg, mindig teljesen váratlanul. Az öccse, aki tíz évvel volt fiatalabb nála, éppen … Olvass tovább

Szeptemberi délután néztem, ahogy a szemközti fáról lehullt egy levél. Lassan röppent, a szélben kicsit cikázott ide-oda, majd földet ért. Talán így röppent felém is a szerelem. Észre sem vettem. Előbb testemre pottyant, ott elidőzött egy kicsit. Azután egyszer csak beférkőzött a lelkembe. Én nem hívtam, de Ő jött. Hozta magával az összes kellékét. Gyomorgörcsöt, … Olvass tovább

Az asszony, aki most lépett ki a Bíróság kapuján, lehetett úgy negyvenéves. Külseje teljesen átlagos. Szőkére festett haj, ballonkabát, magas sarkú cipő. Ideges kotorászás után kapta elő cigarettáját. Úgy szívta le az első slukkot, mint kiéhezett kutya az első falatot, szinte hörpintve. Láthatóan nem tudta, merre tovább. Hirtelen a sarkon meglátott valakit. Gyors léptekkel indult … Olvass tovább