Simó Anita

@Puha

A magyar nyelv dallamának, gazdagságának természetemtől fogva csodálója vagyok. Gyermekkorom óta rabul ejt a ritmusa, gördülékenysége. Az ízes szavaink egyenként is apró katarzist okoznak, élvezettel olvasok mindent, ami ezt az eszköztárat mesterien használja. Általános iskola óta írok verseket, eleinte barátaim szórakoztatására, majd gimnáziumban már a belső késztetésnek engedelmeskedve. A versírás nem saját elhatározás, inkább belső nyomás, amit csak a vers születése szüntethet meg. Írásaim kiáltások a semmibe, melyek önálló útra indulnak az üres közegben. Legnagyobb meglepetés az lenne, ha egyszer valamelyik visszasétálna hozzám úgy, hogy már lenne társasága, azaz értő közönsége. Mivel kiváncsi természet vagyok, megmérném, hogy állják meg a helyüket a nyitott fülek, nyitott szellemek közegében. Élvezettel olvasok kortárs, amatőr szerzők tollából, emellett nagy rajongója vagyok a klasszikusoknak, és őszinte csodálója a tehetséges fordítóknak. Mivel 19 éve külföldön élek, a magyar nyelv többé nem zsong körülöttem, az ország illata után ez hiányzik a legjobban.