Radler Robertne Azt mondják, a Földre ritkán születnek angyalok, ezért most bemutatkozom: Tücsök Tihamér vagyok. Látom, szemöldököd most magasan összefutott Homlokod miért ráncolod? Tán a nevemet furcsálod? Vagy arcom-testem más, mint mi számodra megszokott? Az Isten kertjében te fának születtél, én borsónak termettem, anyukám borsó héjjaként örködött felettem, hogy bajom ne essen… de folytassam is most, mit … Olvass tovább
Vannak helyzetek,amikor nincs lehetősègünk szemèlyesen intèzkedni. Marad a telefon s az az èrzès, mintha Harry Potter ” Tudjuk,ki”-jèt kellene elèrnünk. Előzetes kutakodàs ès informàciószerzès a neten..pipa. Szàmla, utolsó csekk, szerződèsszàm előkèszítve. Kis lista arról, amit szeretnèk ès szemüveg, hogy làssam is. Làmpa felkapcsol, ablak becsuk, fèrj figyelmeztetve, zavaró tènyezők kizàrva. Kezdjük… ..A hívott szàm jelenleg … Olvass tovább
Lánggal lobbanó nyár pipacsszirmú öröme nevet-kacag a kalászok táncán, rigók románcán, s homlokod tornácán játszik a déli fèny, nyitott tenyérnyi agapèn, bent hűsülő kanapèn, kicsikém, szökik az ősz elibènk. Őszi levelek közt roppan a hűs pára buborèk , nyálkája rebben szèjjel, talpam tapossa tört erèt, álmodó a rét. Szemhèjján álomkór ökörnyál-paplanja , s felette rohanva … Olvass tovább
Apám Hordozott terheiről több lèlek vall, mikor az idő az október tenyerèből a gyertyák fènye mellett surran át a temetői csendben a november fázósan hűvös markába. Vallok èn is, mert konokul szilárd lelkem megèrintődött más bánatától. Nem okosítok, nem vígasztalok, csak a sok törtènet közül egy mellè leteszek egy másikat . Hogy èrezhessèk a fájdalmukat … Olvass tovább
Harkány, hova gyógyulni jár egy harkály . Kinek lába se èrnè a földet . Szárnya fájós, törött, nem repülhet . Lelke ègből kalitkát kivágva , Húzott bánatot vágyból magára . Tollát gyengéd kéz mosdatja, mártja. Szivacs pórusát tisztítja, vágja. Halott bőrét lemetszi az olló. Vele szemben már gyógyul egy holló. Szeme fekete gombkènt már csillan. … Olvass tovább
„Èletemben annyi mindent megettem…engedjètek, had főzzek ma magamnak.” A minap egy főzős csoportban találkoztam egy tepsi lekváros bukta fotójával. A posztoló azt kérdezte, tegyen-e rá porcukrot. A fènyes èbenfekete- néger kockahasra hajazó- ètelköltemèny hatására többen ajánlották orvosi szénkènt való felhasználását s igènyeltèk előállításának receptjét. Volt, aki szerint ez a bukta valóban „bukta” lett. Különleges dekorációs … Olvass tovább
Bizonyára tudjátok,hogy a közösségi èlet konfliktusokkal járhat. Az ember lelkèben alapkonfliktust jelent az a két irányú lelki mozgás, mely társas èletünket mozgatja. A kèt vágy. Az egyik vágyunk az integráció, a valahova tartozás. A másik vágyunk az, hogy önmagunkért szeressenek. Az első èrdekèben változunk, alkalmazkodunk. A második miatt ragaszkodunk megszokásainkhoz, èrtèkrendünkhöz. Hogy ki, mikor, mennyit … Olvass tovább
Nehezen reccsen az ég vászna Nem hasad, nem szakad, hű gátja A hullóvá vágyott szűk levegő Cikázón darabol hanggá tört fény Tördeli, morzsolja naptalan kény Jöjj, leeső, csepegő fecsegő Párásra törli az Úr homlokát Házam előtt hagyja hűs nyomdokát S hull az eső és hull az eső..
Nehéz a szíved, Olvasó? Harag van benned ,lobbanó? Nem èrted, miért èl benned ez? Mi az, mit majd nevèn nevez? Mire tanít ma a belső szó? Szidod, mert mindig hallható S n e m cs i t u l, Nem csitul. Hát hallgasd meg végre! Kezed füledről vedd le S dicsérd, csald elő, mi rontásnak … Olvass tovább
Mottó: „Amiben hiszel, az lesz a te valóságod’… Vagy nem. De legalább meg kell próbálni. ” A zuhany Állok a zuhany alatt. A víz átölel. A cseppek testmeleg érintése gyengéden oldja izmaim feszülését s lelkem görcseit. A lefolyóba buborékba zártan bukdácsolnak sötétebb gondolataim. Itt tudnék maradni örökké. A valóság alamuszin visszakúszó fájdalomíze oszlatja az olíva … Olvass tovább
Andor Andor egy Valaki volt. Nagybetűvel. No nem akkor, amikor megismertem, de előtte sokáig. Fontossága s világlátottsága briliánsként szikrázott emlékezéseiben, s tartást adott neki a hétköznapi pillanatokban. Addig sosem láttam felhajtogatott ingujjban s öltönynadrágban mosogató férfit, aki gyönyörködve emelte a napfény felé a frissen mosott Metaxás poharat. Ugyanígy a jól végzett munka örömével radírozta le … Olvass tovább
Szeptember, szeptember Hulló levél, szél-ember Áldásában színtenger Tenyerében illat, íz Ereiben messze víz Áldásában termékeny Gesztenyebarna gumó a fűben Gombaillatban piruló lomb-tüskék Madárcsicsergős napfény-ereszték rojtjain kandikálnak tűzpiros csitkék. Sülő tök illata, sült krumpli jó szaga Ölelik egymást, mint almát az almafa. Ki teríti gyérülő hajzatát s Együtt hallgatják a szél-zengte orgonát. Szeptember, Szeptember Hulló levél, … Olvass tovább
Elalèltál. Hunyt szemed pőre álma Szomorrá ölte bennem a vágyat. Ölelnèlek most. Öleltelek volna, Ha sorsunk utunkat szét nem szórja. Táplálni adtam volna gyenge testem. Bőröd illatát el nem eresztem. De hordja, elcseni tőlem zord idő, Rőtveres köpenyű halottvivő Ölt önmagára közönyruhát. Lélek jár ma haláltusát. Több nem jöhet, látni vágylak. Selyem ruhád, puha vásznad, … Olvass tovább
Agyas a szürke kapcsolótàbla előtt ült. Ma is több milliószor villantak fel a jelzö fènyek, s ő becsülettel vègignavigàlta a napot. Agyas mindîg itt èlt. Ide született. Soha nem lèpett ki a lebenyszürke falakból, mègis az egèsz cèget ismerte. Sőt, a cègen kívüli vilàgról is neki volt a legtöbb ismerete. Laza stílusàt csíptèk a kollègàk. … Olvass tovább
Kaptam egy fotót a nővéremtől. Pár napja azon gondolkodtam, hogy örkényi gondolattal legalább írásban leszállok arról a körhintáról, mely az utóbbi időben kettőnk kapcsolatát mozgatja. Mert elfáradtam. Elfáradtam abban, hogy támogassam. S úgy hittem, hogy abba fáradtam bele, hogy szeressem Akkor ennyit írtam jegyzetként: „Hullámvasút 1. 5 éve kezdődött. Elhívott a szívem egy körre. EGY … Olvass tovább
-Egy csepp Örkényi groteszk..mert a keserű is íz.” -Ez az èn kutam. Maga mit keres itt? -Ezelőtt az enyém volt. Maga mièrt van itt lenn? -Lelèpett a nejem. -Ezèrt?! Ember, ebből még jó is kisülhetett volna! Bezzeg az enyém maradt. Na, az tragédia! Az ok az ugrásra! Fura egy szerzet maga! Mindig így állt a … Olvass tovább
Parázslott, izzott a nyár. Gyermekkorom nyara. A fekete palatáblán a vakáció szó utolsó betűje ásító szájjal őrizte az iskola padra felhasalt székeket. A gyermekzsivaly szètoszlott a kicsiny falu házacskái közt s kiszökött a vadvirágos rètekre. A kalandos jókedvnek nem szabott határt a hűvös fenyőillatba burkolózó fák gombatermő birodalma sem. A hőmérő gyöngyözve izzadt a tűző … Olvass tovább
Elképzelt találkozás / Utazás Szeretek vonatozni. A sínek mentén fatörzsenként fut el mellettem a táj. A hátrahagyott ágak-bogak, kèrgessè idősült tavaszok magukkal viszik a lelkem mából hordozott hullámait. Kiszippantják a tegnapok mèly nyomát. Kiürül az agy, vonatszèl sodorja a gondolatokat, s a vaskerekek megnyugtató kattogása elringat. Ezt egyedül jó megélni. Amikor nem szuszog mellettem más … Olvass tovább