Radmila Markovic Ott volt, az utca túl oldalán a sötétbe burkolózva, úgy, hogy a kocsmaajtót jól láthassa. Várt. Kabátja gallérját felhajtotta, fejét a válla közé húzta, már amennyire tehette, kezével nem tudott mit kezdeni, így a zsebébe dugta. Türelmesen állt a házfalnak dőlve, vagy néha pár lépést tett jobbra, balra, a járda széléről rá-rálépett az úttestre, és … Olvass tovább
Elrejtettem Elrejtettem feledés homályába kövült volt-létemet, mégis neszek kukucskálnak rendületlenül, kíváncsian, láthatatlanul is láthatóan, semmit sem árulok el, senkinek, magamnak sem, titokban szövögetem a hozzám csapódó régmúlt perceket.
Titokban dédelgetem Virágillat tengerében megfürdettél, égő lelked bársonyával szárítottál, keblemre terítetted szerelmed leplét, csillagokkal sejtelmesen mosolyogtál. Nyári éjszaka, mint a szentjánosbogár égő szenvedélyel csak neked fénylettem, Hold a lámpásával bölcsen másfelé járt. Vágyaddal ringattál és beteljesedett. Lettünk az ürbetöltő hajnalhasadás, mindenség felé röppenve szállt életünk, első éjszakánkon szebben suhantunk át, mint ahogyan hárfán az égi … Olvass tovább
Tél és tavasz Avar felett csupasz ág szürke felhő simul reá, álmában csivitelő madárdal zeng, az ég hó paplannal álmát vigyázza csendesen. -.- Tavaszi rügyfakadás, bimbó mosolyáról visszaverődik a napsugár, reggelre virágruhába öltözik, méhekkel kéjjel szeretkezik, bölcsőt készít, legszebbet, piros arcú almákat ringat anyai szeretettel.
Amikor az ember úgy érzi, nincs lehetőség, képtelen megoldani az elébe gördített problémáit, akkor az agysejtjei sebesen rohangálnak, keresik a kiutat. Görcsben a lélek, görcsben a szív, de az akarat az hajtóerő…A megoldás pedig elfogadhatónak tűnik Falum fia, aki akkoriban Németországban dolgozott, talált nekem egy munkahelyet, feketén kell dolgozni egy vendéglőben. Takarítás és mosogatás, segédkezés … Olvass tovább
Végigsöpör a világon az újfajta járvány, amelynek koronavírus a neve, kegyetlenül viszi magával a csecsemőktől a kilencven évesekig válogatás nélkül mindenkit, akibe belekapaszkodik. Megváltozott az életvitel. A közlekedés megbénult, családtagok ragadtak külföldön. Havi váltásra mentek sokan Ausztriába, Németországba időseket ápolni. Akiért nem jött a váltás, azzal a bizonytalansággal együtt a féltés és a félelem kavargott … Olvass tovább
Ami beborít Keresve a lelki üdvöt, a magány tévútra vezet, az egyedüllét megszokott fogalom, tetteknek suttog önzést, gyávaságot, megbánás nincs, az élet legyen hangos szó, nem holmi pletykafészek, sorssal kis szerencsével keveredik az elmélet a változtathatatlannal, keménység mögött, még van befelé síró gyöngeség, de az idő fátyla beborít napot, esőt és hűteln szeretőt.
Tavasz szégyene A felkelő Nap vesztesként visszavonul az ég mélyében süvöltő szél félelmet keltve jéggel döngeti az ablakot. Tavasz szégyene, mit forralsz még? Hagyd a napfényt előbújni, szóljon a nóta, folyjék a bor, rózsát fessen arcra, orra, lélek – szerelemre, ajtón a nyár besurranjon, mindenki vére pezsegve daloljon.
Nem értem lehajtom fejem, részvétet nem lelek, vegyül félelem, szeretet, elmentél vérem vére, búcsút sem vettél, gyermeked rám testáltad, aki bennem nem talál téged értékelted a mindenkori lágy simulékonyságot, szememre hánytad keménységem, konok hallgatásom, nem értetted miért, ahogy én sem értem, a lányoddal, unokáim, még távolabbi úton… neveltem mindegyiket mint a kisfecskéket finom falatokkal feltöltöttem … Olvass tovább
Nevess! Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét, szövőszékén csattog a vetélő, ide-oda jár. Ígéret földjét már régen elnyelte a világ. Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér. Huszonegyedik század kezdetén ez a kék bolygó háború zajától reszket, remeg. Nemcsak golyó hasítja a szennyezett eget, most embereket, népeket áldoznak fel. Nevess, kérlek! A sírás semmit sem … Olvass tovább
Nem értem Nem értem lehajtom fejem, részvétet nem lelek, vegyül félelem, szeretet, elmentél vérem vére, búcsút sem vettél, gyermeked rám testáltad, aki bennem nem talál téged értékelted bennem a lágy, simulékonysagot, szememre hánytad keménységem, konok hallgatásom, nem értetted miért, ahogy én sem értem, a lányod, unokám, még távolabbi úton, neveltelek, mint a kisfecskéket finom falatokkal … Olvass tovább
Bácskai szerelem Bácskai titokzatos magas ég, alatta dobog két szerelmes szív, érzelmi síkon röpül a gondolat, test ritmusa vidám dalra fakad. Érzékien simogat két gyengéd kéz, csodásan csillog a szempilla alatti hév, bűvösen hangzik a tücsökhegedű, mesésen járja táncát tó vizén a szellő. Vadgalamb kitartóan búgva bókol, kedvese szégyenlősen félre fordul, csók csattan, elégedetten nevet … Olvass tovább
Ott ápoltam az anyámat az én lakásomban, mert agyvérzést kapott, de egy nap, amikor haza értem az iskolából, ezzel fogadott: haza akarok menni. Ne tedd ezt velem, kérlek! Hozzám közel van az iskola, az egészségház, az üzletek, az orvosod lakása. Ha innen elmegyünk a te házadba, ennek mindennek lőttek. – Lányom, otthon szeretnék meghalni, a … Olvass tovább
A jelen és a múlt dala Felfrissülést hirdet a kis patak, kavicsról kavicsra csobbanva halad, azt hiszi, útja örökös kacaj, nem sejti, elnyeli a nagy folyam. A természet rendje mily csodás, összhangban a szépséggel a vidámság. Az idillbe belefér a brekegő hang, úgy rémlik, már sokszor hallottam. Patakban úsznak a ficánkoló halak, a végzet Istene … Olvass tovább
Hajnal hét órakor arra ébredek, sipítozik az ágyam, kihasítaná a dobhártyámat, ha nem lenne a fülemben még egy fülem, a harmadik. – Mit ordibálsz nekem hajnalok hajnalán? Hagyj engem aludni! – Ilyen lusta, álomszuszi, hogy lehet valaki? – Te csak hallgass! Az a dolgod, hogy az ember kényelmesen elhelyezkedjen rajtad, ide-oda forogva előtte, majd amikor … Olvass tovább
Nem lehet Nem olyan régen agyrém költözött a lelkekbe, gyöngeségünk erőnket rabláncra verte, mentő érvek fogjátok meg reszkető kezem, menekülnék messzire, de nem lehet. Ágyúk dörgése rezegtette az ablakot, égen a Hold ijedtében megfagyott, tántorog bölcsességgel a tisztelet, becsület, menekülnék messzire, de nem lehet. Vörös vér itatta szépségesen szép hazám, bűneinkért most keservesen sír üres … Olvass tovább
A Nap lassan a zenitre ért, a távolban a délibáb víztócsákat varázsolt az útra. A traktor egyen- letessen pöfékelve okádta magából a bűzt a kipufogón keresztül, ami csöndben szétterült a levegőben. A kabinban a hőségtől izzadságcseppek hullottak a lábra, kézre, a zsebkendő a zseben kívül várta a feladatát a hepehupás földúton néha-néha lecsúszva Péter lába … Olvass tovább
November utolsó napjaiban járunk, a langyos nappalokat felváltotta a hidegebb levegő, de ha autóval közlekedik az ember, elég egy átmeneti kabátot öltenie magára. Születésnapi ebédhez készültem. Illendően, de szolidan felöltöztem, ajándékot a táskába helyeztem és elindultam a garázs felé. Megvívtam szokásos harcomat a garázsajtóval. Szerencsére eddig a győztes én lettem. Gyorsan a ház elé értem, … Olvass tovább
A munkahelyről lassan, sétálva haladtak a városszéli új negyed egyik földes útján. Nem haza tartottak, hanem a férfi házához. Várta az asszonya őket vacsorával, ugyanis szakmai összejövetelen voltak. Már a sötétség majdnem teljesen rájuk borult, mert amerre haladtak, utcai világítás még nem volt. Aki messziről figyelné őket, úgy vélhetné, kellemesen beszélgető emberpár halad a hepehupás … Olvass tovább
Radmila Markoviæ Tekints a szívedbe Ne kérdezd, ne kutasd, miért sír a lélek. Öröm vagy boldogtalanság sós könnyeket érlel. Miért nevet? Miárt haragszik? Ő is szeretetre éhes? Talán magányát leplezi, eltitkolja, őrzi féltve? Egyszer hátat fordít, máskor rajongva feléd röppen? Miért hív kedvesen, majd elküld messzire. Érheti sérelem, lángoló, kihűlt szerelem? Mind ez a sok … Olvass tovább