Horváth Szabolcs Reflektálás – 63 (Most légy velem) Italra szomjazol, bár a csók tovább tartana életben. Az ölelés sem fordítja feléd melegen szerető karjait. Az álom elringat, és a valóság hajnalban felébreszt. Vállára hajtanád fejed, de ő nem tudná hová tenni azt. Kezed elindulna vándorútján, és a félelem megállítaná. A szemeibe tekintenél, és vakon bíznál benne a … Olvass tovább
Gyógymód Az én betegségemre nincsen gyógyszer. A legjobb gyógymód tudom, Te vagy nekem. De mégsem írhatnak fel nekem receptre. Holott sietnék a patikába, hogy kiváltsalak. Bevennék belőled napi háromszor kettőt bő vízzel. Mélyen letüdőzném szereteted, mely belőled árad. Intravénásan kérném magamba csókjaid. A műtétek sem voltak eddig sikeresek. Nem tudtak a tudorok eltávolítani belőlem. E … Olvass tovább
Reflektálás – 62 (Ásít egy gondolat) Fejedre ül a nosztalgia az esti csendben. Nagyítóval keresed a gombostűnyi hibát. A falra vetíted a bánatodat, hogy jobban lásd. A fájdalmat a sarokban hagytad a magánnyal. Sok évtized után így találtak egymásra. Az első csók után letörölték a könnyeket, melyben a remény nemrég megmosakodott. Ma is messzebbre nyújtózol, … Olvass tovább
Reflektálás – 61 (Te vagy a minden) Gondoltad, hogy vallomásod nem hervad el a vázában? Minden beismerés egy deszka a szerelmed hídján felé. Az utolsó sor után sosem tudod meg mi ült ki arcára. Tán a papír a tűz eledele lett, melyből az érzések is születtek. Vonzalmad kifogyhatatlan kincs, de mégis kevés. Egy nap aztán … Olvass tovább
MEGJELENT: Horváth Szabolcs: Margóra írt gondolat c. verseskötete nyomtatásban! Oldalszám: 145 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/ralyi A kötet megvásárolható a szerzőnél! Horváth Szabolcs munkásságának újabb gyümölcsét tartja kezében a tisztelt olvasó. A termékeny tollforgató jelen művének fogyasztása közben ne lepődjenek meg, ha az elmúlt években megszokott költői hang … Olvass tovább
Reflektálás – 60 (Terítéken) Főétel szerettél volna lenni az asztalon, de előétel lettél. Két kérdés erejéig csámcsognak csak rajtad a kiszemeltek. Kemény kritikával illetnek, pedig az ellenkezőjét érdemled. Legszívesebben valaki kihagyott volna téged az étlapról. Utánad azokra kerül a fűszer, kik a bokádba kapaszkodnak. Alázattal pillantasz le rájuk. Megvizsgálod a boldogságukat. Mosolyogsz egyet, mert a … Olvass tovább
Reflektálás – 59 (Nézz még egyszer rám) A toronyból nézz körül alaposan. Lassan cserkészd tekinteteddel. Maradj szótlan, és csak figyelj. A szem csak közvetít a szív felé. A központi szerv dolga, hogy befogadja a látott világot. De talán azt ő maga sem tudja. Észrevette a csodáló tekinteted. Három másodperc múlva vége. Arca erkélyére kitekintett az … Olvass tovább
Reflektálás – 58 (Pótolhatatlan) Nincs eszközöd pótolni a csillagos éjszakát. A hajnali égbolton mindig ott a jellegzetes arc. A mozdulatait őrzi a mély fehér emlékezet. A mosoly egy jutalom, s a legszebb ajándék. Percről percre öregszel, csak ő marad fiatal. A csók a legédesebb lehelet a nyugodt éjjelen. Pótlására felhívták a figyelmed, de nem próbálkozol. … Olvass tovább
Világon át Messzi földre utazol egy jóleső ölelésért. Minden szavadat csak ő fogja érteni. Nem született jó tündérnek, ám lesi kívánságod. A percek úgy gondolod, hogy csak tőle hosszabbodnak. Akaratlanul csúszik ki a fiókból a legszebb szó. Felkészültél a fogadására, de nem tudod, hogy mit mondj rá. Végül ott találtál rá az igazra, hol sose … Olvass tovább
Kedves Gazdám! Bár tudom, hogy nehéz időszakon mész most keresztül, mert én elmentem. Kérlek tégy úgy, ahogy én, sose felejts el. Köszönöm a sok szeretet, a jutalomfalatokat, a hasvakarást. Tudom, annyira nem szeretted, mikor orron vagy arcon nyaltalak, de ez is csak a szeretetem jele volt. Köszönöm, hogy megengedted, hogy a szobádba aludjak, hogy felugorjak … Olvass tovább
Reflektálás – 57 (Így kezdted leveled) A megszólításában megremegett szád. A sírás elgörbítette az öregedő pupilláid. A könnyed bejegyezték egy gyors folyónak. A valóság számodra az egyetlen főellenség. Mikor a szél összefúj benneteket, te remegsz, néma maradsz, és mozdulni sem tudsz. Egy szobrászmester elgondolkozna rajta, hogy újra embert faragjon belőled. De még nem találták meg … Olvass tovább
Reflektálás – 56 (Nekem a minden, neked a semmi) A könyv közepén üres oldalnak hiszed magad. Pedig az ujjlenyomatodat egy trezorban őrzi az idő. Nem felednek el, hol nem jelentél meg soha. Elszáguldott előtted a menetrendszerinti járat, pedig te sokkal előbb érkeztél meg ő nála. Az ajkak megremegnek az utolsó dobbanásod után, És polcokon nyugszanak … Olvass tovább
Reflektálás – 55 (Egy percem levegővel) Ketten voltatok egy apró mozdulatlan testben. Pár pillanatra némaságra szült a hangos világ. Elbeszélgettetek a rohanó gondolataidról. Közbeszólt volna a nagyvilág, de kizártad. A kulcslyukon egy női szempár bekukucskált. Megakarta érteni mi történik odabenn, de végül letette a kagylót, mikor az orvos beleszólt. Kénytelen voltál visszaengedni a szabadságra, hogy … Olvass tovább
Reflektálás – 54 (Még enyém a remény) Ha kell aggass magadra szárnyakat. Holnap a hajnal rúgja le rólad a takaród. Fejjel törd az aprónak látszó hullámokat. Megtaláltad a tökéletes mámorító italt. Fürtökbe szedted a mézédes sorait. A lapokra ügyesen felvésted a mítoszt. Az évszakok maradnak, de te elmész. Fogd az utolsó percig a hit gyenge … Olvass tovább
Reflektálás – 53 (Mivé lettem nélküled) Kigyomláltad a kertedet a szótlan hajnalban. Egy mosoly képes napsugárként ragyogni. Életlen késsel próbálsz valóságot faragni. Szagtalan hétköznapokban kutatod az illatokat. Behegeszteni próbálod a lelked fekete lyukát. Sosem fog téged hallani a süket világ. Egyszer sem cserélted fel a tollat a múzsával. A félelem újra elbotlik majd egy szalmaszálban. … Olvass tovább
Reflektálás – 52 (Amikor elfújom a gyertyát) Az örökmécsesed bevilágítja a szobát. Az arc időnként felvillan a tapétán. Belassultál, ahogy telnek az évek. A remény gyertyáját az alsó fiókba tetted. Visszamerengsz mélyen a lángban. Megszámolod a rossz döntéseid. Némán búcsúzol el a mai naptól. Az elfújt gyertya érződik körülötted. 2024.07.05.
Reflektálás – 51 (Kellesz) Fecniken hevernek az el nem küldött üzenetek. Az utolsó lépésnél mégis hátat fordítottál. Amikor becsukódott mögötted az ajtó imádkoztál. A holnapi kihívásod tegnapra tevődött át. Az apró küldetéseket tudod elsőnek kipipálni. Fényképe örökké fiatal marad, de te tovasétálsz. Elképzelted magad egy pillanatra nélküle, de létezned hiányában úgy gondolod, szükségtelen. 2024.06.26.
Reflektálás – 50 (Unalom a plafonon) Az idő elütéséhez eszközt kerestél a szekrényben. A kalapálás lassan sportág lesz vasárnap a panelban. Letörted a másodpercmutatót, de nem múlt el a kattogás. Befoltozzák a kerítést, ám új gyengepontja fogant. A szomszéd már csak biccent, ha találkozik a tekintet. Boldog ember vagy, ha a legkisebb gondoddal törődsz. Az … Olvass tovább
Reflektálás – 49 (Nem tudok aludni) Vakon próbáltál írni, holott nem ölelt át az ihlet. A Hold megpróbált helyetted rávilágítani a lényegre. A viszonzatlan szerelem, csak egy kockadobálás. A fény, amely belőled áradt azt mutatta ember vagy. Egy arckép motivál, melyre csókot vetnél. Önmagad takard be, de reménykedtél a múzsa fog. Szemet-hunytál, bár ébren álmodtad … Olvass tovább
Károly éppen hazaért a munkahelyéről, amikor egy ismeretlen telefonszám hívta. Végignézte a számsort, ahogyan azt mindenki szokta, majd ujjával jobbra húzással felvette azt. – Halló, tessék! – Szia Karcsi! Zsuzsanna vagyok, a régi magyartanárod! – mondta az ismeretlen telefonszám gazdája. – Jó napot kívánok tanár nő! – Jaj, ne légy nekem ilyen hivatalos! – parancsolt … Olvass tovább