Reflektálás – 26 (Nem tudok beszélni)

Reflektálás – 26 (Nem tudok beszélni) Nem születtél némának, csak elnémítottak a hangszórók. Megtaláltad saját hangodat ott, ahol a csend születik. Az elutasítás oly hideg, hogy képes teljesen jéggé fagyasztani. A szavakat bárhová forgatod, valakinek mindig szemet szúr. Megtaláltad küldetésed, és nem adod át senkinek. Megtanultad sok év után lelassítani a rohanást. Az Isten nyelvének … Olvass tovább

Reflektálás – 25 (Lelkem)

Reflektálás – 25 (Lelkem) Reggel egy dal ébreszt, melyet a hajnal dúdol füledbe. Válts jegyet, hogy elutazz lelked legmélyebb pontjára. Az útleveled ne felejtsed otthon, mert a határnál visszafordítanak. Öntözd meg a virágokat, hogy kinyíljanak, mire visszatérsz. Végy magadhoz ragasztószalagot, mert lyukakat kell befoltozni. A második megállónál üss le egy billentyűt, hogy jól van-e behangolva. … Olvass tovább

Reflektálás – 24 (Köszönettel)

Reflektálás – 24 (Köszönettel) Tartozásom nem tudom neked egyben kifizetni. Borravalót mindennap adok, hogy kenyérre jusson. A gondolatainkkal megtöltött kádban fekszünk együtt. A hab, a tetején a reménytelenségben mosdatott szerelmünk. Megtörölgetlek majd ha elcsendesedett a kinti nagyvilág. Kérlek, gondold át újra, hogy mit tettél velem. Egyensúlyozz végig az elmúlt két évtizedünk felett. Nézz le még … Olvass tovább

Reflektálás – 23 (Szép álmokat)

Reflektálás – 23 (Szép álmokat) Megpillantom nyugvásod az ágyad szélén ülve. A mai megígért igaz mesélt holnapra tettem el. Az ablakod becsuktam, hogy ne feküdjön rád a hideg. A Mumus ma éjjel sem tud előbújni a szekrényedből. Homlokodra csókolom féltő szeretetem jelét. Tudom, visszaadod majd, amit tőlem kaptál. Utolsó pillantásommal megőrizlek a felkelő Napnak. Holnap … Olvass tovább

Levél a túlvilágra! In Memoriam Szabó Julianna

Levél a túlvilágra! Kedves Julianna! Mint tanítványa mindenre felkészített és mindenre meg is tanított, mégis arra nem tudott, ami most körülvesz. Az üresség, a hideg néma csend, a szomorú hír, hogy Ön többé nincs köztünk. Nem hallom többé történeteit, amit sokadszorra hallottam már, de úgy figyeltem rá, mintha először hallanám. Nem nevetünk többé együtt A … Olvass tovább

Reflektálás – 1 (Pillanat)

Reflektálás – 1 (Pillanat) Nem tudod kétszer átélni ugyanazt. A megismétlődésről szó sem eshet. Nem öntenek kőbe a margaréták mellett. Ha még forog a szerencséd kereke, talán pont ott áll meg, ahol az ő szíve a tiédbe kövül. Kérlek! Ne bánkódj ha mégis túlpörgött. Jön másik momentum. Híve nem az alkalomnak leszel. Csak Ő neki. … Olvass tovább

Átváltozás

Későn ébredt fel Elizabeth. Szombat ide vagy oda, mégis csak tíz óra elmúlt már. Ideje lett volna reggelizni. Nagy nehezen belebújt a kedvenc papucsába és elindult lefelé az emeletről. Kiskutyája mikor meglátta, örömében csóválta a farkát és máris felmászott volna rá. Miután mindenkinek köszönt azon, kezdett gondolkozni, hogyan oldja meg a házi feladatát. “Keressetek egy … Olvass tovább

Reflektálás – 22 (Hazafelé )

Reflektálás – 22 (Hazafelé ) Ma a kezeddel verted be az életed szögeit, mert kalapáccsal megy mindenkinek. A fasor legelején újfent tisztelegtél az utcatáblának. Az utcádban ma először folyt a másik irányba a víz. A lámpatesttel kezet fogtál a sarkon, hogy előre megköszönd az éjszakai műszakot. Eltöprengesz olykor rajta, hogy juthattál el ilyen messzire. Ágyadban … Olvass tovább

Reflektálás – 21 (Azon túl)

Reflektálás – 21 (Azon túl) A lángra lobbant barátságnál nincs jobb iránytű. A földi boldogságot olykor az apró morzsákból táplálod magadba. A semmibe vágyakozol, melyet a levegővel szívsz magadba. Vak vagy idelent, és hangyaként követed a birkákat. Rajzolj papírra lassú lefolyású álmot, s hajózz végig rajta. Tedd kezed a lenyugvó Naphoz és égess érintést szívedbe. … Olvass tovább

Reflektálás – 20 (Súgd meg)

Reflektálás – 20 (Súgd meg) Néhány felesleges perced kívánod áldozni rá. A frissen mosott edényekről most gördült le az utolsó csepp. A kanapé még emlékszik kettőtök utolsó ülésrendjére. Fogod majd kezét miközben belekezd a halk gyónásba. Két pislogás közé mindig belefér egy szerelmi vallomás. A szívek megrepedését az ölelés krémjével kenitek be egymásnak. A mókuskereket … Olvass tovább

Reflektálás – 19 (Nem mesélek tovább)

Reflektálás – 19 (Nem mesélek tovább) A kisiklott vonatot nagy erőkkel próbálják vágányra helyezni. Ne írj betűt véreddel a legolcsóbb papírra, mert megárt. Örömödben üvölts fel ifjú, hogy tiéd a győzelem újszülöttje. A legédesebb csók egy méreggel megtöltött mézes üveg. A tanulságot nem elszenveded, hanem tanítóvá válsz. Követnek majd utadon a sápadt lámpák alatt. Útmutatótábla … Olvass tovább

Reflektálás – 18 (Szeretlek)

Reflektálás – 18 (Szeretlek) Nem álltál még utoljára nagyságod előtt. Látomásaid olykor álomból fogannak. Minden újjászületéseddel erősebben térsz vissza. A visszautasítás nem a halál, csupán a halálos ítélet. A halál a magány, amely beléd karol sétádon. Ezt a miértet nem kell megmagyaráznod. Boldog vagy, ha visszatükröződik szemeiből a boldogság. A szerelemnél a lélek szárnnyal és … Olvass tovább

Reflektálás – 17 (Csinálj nekem Tavaszt)

Reflektálás – 17 (Csinálj nekem Tavaszt) Mosolya egy napsugár a sötét reggeleken. Nyitott szemmel is látod azt a jellegzetest. Érintésével egy másik világba kalauzol el. Nem felejtetted melyik fiókba tetted a szavaid. A szívdobbanás a csapot is megereszti nálad. Ha feltesz egy kérdést, a lélek majd megválaszolja. A hajó este hazatér, és kiláncolja magát a … Olvass tovább

Reflektálás – 16 (Régi barátaim)

Reflektálás – 16 (Régi barátaim) A kapcsolatokat mára felváltotta az emlékezés. A hogyan lett volna… az a hontalannak egy olcsó elmélkedés. Bicskával viaskodsz az igazságtalanság ellen, s néha nyersz. A düh virága szirmai néha kinyílnak cseppekben a testeden. Nem félsz, mert tudod mennyibe kerül az élet a sarki péknél. Valahol meg van írva, hogyan megy … Olvass tovább

Áhítat

Áhítat A néma szimfóniában messziről néztelek. Polcokra pakoltad a hétköznap fűszereit. Hajad akár a függöny, lassan libbent. Az édes illatod finoman közelített felém. Mikor szólítottál, akkor sem szóltam. Hitted, nem figyelek, pedig mindent látok. Mikor hozzám indultál, akkor kérdezted, hogy: Mi a baj? Az a hátam mögött él. Az áldás pedig épp most lépett elém. … Olvass tovább

Reflektálás – 15 (Nem lesz tél)

Reflektálás – 15 (Nem lesz tél) A tinta hamar párolog tudjuk mindketten tolladból. Elolvadtál, amikor körülötted volt a fehérség. Nagy türelemmel várod, hogy melletted helyet foglalhasson. Óránként emlegeted az Istennek, hátha meghallja imáid. A gyűlöletből a legkönnyebb megfonni a szeretet csokrát. A valóság többször pofozott fel, mint ahányszor ő akart. Most újra sarkon fordul, és … Olvass tovább

Reflektálás – 14 (Az üres szoba)

Reflektálás – 14 (Az üres szoba) Hátrahagytad magad mögött az üres szobát. A parketta emlékszik a legjobban a lépteidre. Ruháidból csak azt vitted, amire szükséged volt a tegnaphoz. Az életed volt a bőröndöd. Kívül tiszta volt és új, de belül megkopott. A tárgyak is tudják a polcodon, hogy többet nem nézel szemükbe. A Nap többé … Olvass tovább

Reflektálás – 13 (Rajongód lettem)

Reflektálás – 13 (Rajongód lettem) Elmédbe mentetted az utolsó fényképét. Naponta keresed az új tartalmakat róla. Lenyomod magad a víz alá, hogy ő lélegezzen. Csak egy hangya vagy neki a konyhai járólapon. Kutatod az apró és elhintett morzsákat. Élőben is megcsodálnád eme nagyszerű teremtést. Ha tenyerébe kerülnél, lehet hogy összemorzsolna. Akármit megadnál e száznyolcvan fokos … Olvass tovább

Reflektálás – 12 (Az érett magány)

Reflektálás – 12 (Az érett magány) Húzzál tételt, hogy bizonyítsad okosabb vagy a bizottságodnál. Mutasd meg nekik, hogy beléd nem köthetnek soha. Az egyetemi talárodról majd csüngnek címeid. Magányod már nem egy páciens, nem is docens, hanem egy páston vívott adjon tus. A döntőben adott utolsó, mellyel megnyerted az első ötkarikás szerelmi játékodat. 2024.02.10.

Reflektálás – 11 (Miért kellett, hogy eszembe juss)

Reflektálás – 11 (Miért kellett, hogy eszembe juss) Mikor megtekinted a falat egy arc néz onnan vissza rád. A sarokban tanyát vert pókháló is rég beszőtt már téged. Hallod nappal a lépteit, mint éjjelente a szíved dobogását. Imádkozol, hogy feléd közeledjen, pedig csak távolodik. Levegőnek nézett, holott minden írott költeményében élsz. Többnek készültél, mint egy … Olvass tovább