Reflektálás – 81 (Kiváló lecke)

Reflektálás – 81 (Kiváló lecke) Felszáradt őseink vizes lábnyoma. A vének botlásainak nem volt maradása. Tegnaptól savanyú életet szül a kevés kenyérre való. Félig nyers ebédet alkotott az éjjeli cseléd. Kasztrendszerbe szavazták a szerelmet, s hiába próbál kitörni, a vagyonkezelő folyton visszahúzza. Tetőt nyújtott fejed fölé az Isten állatkertje mégis lyukat ütöttél az égbolton. A … Olvass tovább

Kinyílás

Kinyílás Fürkészd a szeretetet rügyekben. Szorítsd magadhoz a szerelem illatát. A meghajolt ágra ne próbálj fészket építeni. Leheld a víz fölé, hogy felkelt az élet. A sötét felhőre üss egy lyukat a Napnak. Figyeld alaposan merre szállnak a madarak. Ha beköszönt a tiszta éj mutass csillagodra. És a sötétben öleld meg őrangyalod ez-egyszer. 2024.04.01.

Reflektálás – 80 (A döntés fogalma)

Reflektálás – 80 (A döntés fogalma) Lassú lépteket teszel az érvelésed befagyott taván. Hajnalban a disszonancián is harmatot találtál. Hiteted magad, hogy a kezdőlépés volt a legnehezebb. Saját kilátódból messzire próbálsz fürkészni. De a köd eltakarja a tekinteted. Vakon vagy képtelen győzelemre vezetni a sötétség seregét. Az opciók lassan tornyosulnak körülötted. De az idő lassan … Olvass tovább

Reflektálás – 79 (Kikoptatott padok)

Reflektálás – 79 (Kikoptatott padok) Hátfájdalmai vagyunk a tablóképünknek. Idegenekké nőttünk az élet iskolájában. Az arcokat látva akkor még tudtunk örülni a jelennek. Néhányan azóta már lecsúsztunk a tragédia csúszdáján. A tollbamondásnál most vérrel írnánk betűket, és a számonkérésnél a segélyhívót tárcsáznánk. De a kötéltáncnál még áttért a túloldalára a generációnk. Ám követőink zsinórját elvágták, … Olvass tovább

Reflektálás – 78 (Sötét szobámban)

Reflektálás – 78 (Sötét szobámban) Elhasaltál környezetedben a megromlott banánhéjon. Hanyatt fordultál, hogy szembenézhess a Teremtővel. Néztétek egymást a sötétségben, s nem tört meg a szokás. Felszólaltál a porszemcsék tengeréből a magassághoz. Csak a plafon verte vissza visszakézből kérdésedet. Ez a logikai játék lesz számodra a házi feladat. A definiálásra is hagyott neked bőven időt. … Olvass tovább

Reflektálás – 77 (Ülj le mellém csend)

Reflektálás – 77 (Ülj le mellém csend) Az erkölcstelen kenyeret visszautasítanád, pedig csak azzal tudlak megkínálni téged. A vízben is úszkálna valami, amit a bögrédbe töltenék, holott frissen engedtem a csapból. A pohár látod tiszta, tudom, csak abból jóízű a víz. A helyem megállapították, és nem kiharcoltam. A fekhely is kényelmetlen, de a sors ezt … Olvass tovább

Reflektálás – 76 (A fiú, aki egyszer voltam)

Reflektálás – 76 (A fiú, aki egyszer voltam) Elérhetetlen álmot kergettél az éjszakai ködben. Megakartad szelídíteni a vérszomjas farkast. Szeretetet próbáltál tanítani a sorozatgyilkosnak. Komolyságra intetted a elmeháborodottat, és látod, téged neveznek ostobának a trónolók. De királyoknak is egyszer letelik a műszakidő. A kihalás elrendelt, és a kompetencia lesz az igazi kemény megmérettetés a reflektorfények … Olvass tovább

Altass el

Altass el Halkan mesélj egy világot, melyet szavaiddal fonj nekem. Leheld ágyam fölé lassan, hogy milyen az a szerelem. Ne légy kérlek néma! Az most nékem nem ajándék. Milyen lóval ugorható át a legnagyobb szakadék? Merre van a sötét torony, ahová a szép királylányt zárták? Hiszek benne, hogy leküzdhetőek a csapdák. Én akarok lenni a … Olvass tovább

Magasles

Magasles Béla egyik este hazafele tartott az autójával, amikor is a rádióját kezdte kapcsolgatni, mert unta az éppen aktuális dallamot. Egy hosszú egyenes útszakasz elébe nézett, amelyen három kisebb-nagyobb bukkanó volt egy erdős és mellette tisztás területen. Már vagy a harmadik számot is átlapozta, amikor ismét felpillantva az úttestre egy szembeérkező autó teljesen elvakította. Béla … Olvass tovább

Disznóól

Disznóól A legfinomabb moslékot adtad a disznóknak. Ők imádják a legjobban a főztödet. A sárban hemperegnek miután teleették magukat. Meg se kísérlik a szökést a meggyengült kerítésnél. A vödröt időnként kimosod de évtizedek óta ugyanaz. Még mielőtt megnőne egy hízó azonnal levágod. Kóstolót soha nem adsz belőlük, mert te nevelted őket. Magad is tudod, hogy … Olvass tovább

Reflektálás – 75 (Díszpolgárságom)

Reflektálás – 75 (Díszpolgárságom) Akaszd fejedre töviskoszorúdat. Feszítsd magad keresztre Bánhida pusztáján. Nézz körül utoljára! Lásd mi lett elgépelt szülőfölded életpályájából. Ha utolsó véres könnyed is lefolyt arcod vonulatáról, akkor Múzsád verje beléd az utolsó szeget. Legalább egyszer ebben az életben megajándékoz. 2024.11.25.

Reflektálás – 74 (Reám hull a hó)

Reflektálás – 74 (Reám hull a hó) A bejelentés végül meglepetésszerűen elnapolta a késést. A tollpihék válladra tennék a fejüket, mert elfáradtak az évre. Te még gyermekként hiszel a csodában, de elmaradt a megszületés. A csillag sem áll már meg feletted, inkább tovaszáll, hol ünnepel a realizmus. A nyél majd megragad a takaró ellapátolásánál, de … Olvass tovább

Reflektálás – 73 (Ismerjük egymást)

Reflektálás – 73 (Ismerjük egymást) Csak a hírnév képes előzni a kanyarban. Az előítélet is rég kijárta véled az általános iskolát. Te két lábbal nyomtad a féket és mégis elszáguldottak veled az évek. A rendszámok felismerték egymást a sötét éjszakán, de a titulushoz nem tudsz arcot párosítani. Te előreléptél egyet, bár ahogy látom, inkább hátrafelé … Olvass tovább

Körém dobálta az élet az álmaim és engedte összeszedni

Körém dobálta az élet az álmaim és engedte összeszedni (Interjú Horváth Szabolccsal) A tatabányai költőnek, irodalmi kör vezetőnek az év elején új kötete jelent meg, Margóra írt gondolatok címmel, melyet nemrégiben be is mutatott a közönségnek, valamint az általa vezetett Tollkoptatók irodalmi kör is 4 éves lett november elején. Tevékenységeiről, terveiről beszélgettünk. Először is, köszöntelek, … Olvass tovább

Reflektálás – 72 (Vendég az ész)

Reflektálás – 72 (Vendég az ész) Meggondolatlanságod köpenyként terült el tested körül. Hirtelen cselekedtél, mint egy gyermek, ki önfeledt. Szaladtál a vakvilágba és az esésben révültél az álmodból. Nevetne rajtad a külvilág, de kínban a kezek a fejekhez tapadtak. Az okosoknak házi feladat lettél, s a buták tükröt tartanak maguk elé. A fában üvöltesz, ám … Olvass tovább

Anya

Anya Betakartad álmodat a tavasz első meleg éjszakáján. Az ágya mellé készítetted, amire szüksége lehet ha felkel. Mindenre fel vagy készülve, elvégre nem ez az első éjjeli őrszolgálatod. Volt, hogy te sírtál fel, amikor ő nem volt rá képes. Ha átfordul a dátumtárcsa félsz, hogy rád zuhan a világ nehezéke. Az akadályokat inkább kikerülöd, mert … Olvass tovább

Reflektálás – 71 (Jóslat(ok))

Reflektálás – 71 (Jóslat(ok)) Romokra építették a liget nyújtózó platánjait. Csillagok ragyogtak arcodra a napfelkeltében. Szép szavaid elkapkodták a könyvekből a koldusok. A gyengéd érintésben mindig megfogan a szerelem. Az aggodalomban pokróca alatt hűvösen reszketett a szeretet. Ha kihantoltad magad, már nem lesz mitől félj a sötétben. Nézz mélyen az állott vizű kút mélyére, hátha … Olvass tovább

Reflektálás – 70 (Még egy percig veled)

Reflektálás – 70 (Még egy percig veled) Visszafelé ketyegnek a nehéz másodpercek. Megbecsülöd az összeset, amíg láthatod őt. Nem bocsájtasz meg a búcsúnak soha, csak elfogadod, hogy lélegzik. Varázsolnál, de eszközök hiányában nem tudod megtenni. Újra meggyújtanád a remény lángját, de a skatulyából is csak az állott levegő köszön rád. Magadban könyörögsz, bár nem tudod, … Olvass tovább

Reflektálás – 69 (Újra láthattalak)

Reflektálás – 69 (Újra láthattalak) Az élet hullámai sodortak egymás felé benneteket. A sebes találkozónál mindkettőtökben feltépett valamit a múlt. Egyikőtökről a leplet is lerántotta magával. A régi érzések újra pulzálni kezdtek. De a jégeső hamar elverte és befedte a meleg lüktetést. Megfagytak a lábak, és nehéz volt a továbblépés. A tánc magányos maradt, a … Olvass tovább

Reflektálás – 68 (Tegnap még)

Reflektálás – 68 (Tegnap még) A múlt kukájából elemezgeted a szétrágott csontokat. A csókokat keresed a tegnapban, és a holnapban az ölelést. A pillanatban a csend alszik, a mosoly pedig a könnyekből olvas. Lassan hajol föléd a nyugalom, s rá ereszkedik homlokodra a szeretet. Nyomot hagysz a széttaposott levelekben, téged pedig az utca tapos el. … Olvass tovább