Rákócziné Sasvári Mónika Bizakodjunk Nem tudja a zsenge kis búzacsíra, hogy egy falánk gabonapoloska gyomrában végzi-e, és nem tudja a fürge villás farkú fecske sem, hogy ereje fogytán az óceán felett hajóra lel-e. Mindegyikük dolgát teszi csupán, a nap felé fordulva növekszik szépen, alulról-felülről felszíva minden jót, a nagy kékség feletti szelek hátán hol lovagolva, hol sodródva várja … Olvass tovább
Az otthonunkba rekedtség egyelőre még nyugalmas, békés, de olykor félelemtől terhes állapotában eszembe jutott a mostoha nagymamám, Róza mama, aki igazság szerint a vér szerinti nagymamán korai halála után minden tekintetben igazi nagymamámmá vált, akit nagyon szerettem és ő is engem, első unokáját. Eszembe jutott egy évig tartó bezártsága – a márianosztrai börtönben. Az 50-es … Olvass tovább
Közös útra indult a csapat, meseszép helyre. Már az odavezető út sejtette, hogy felejthetetlen élményekben lesz részük. A fenségesen magas hegyek, a bársonyos lankák, a sötét erdők, a takaros falvak, a pici házikók és a jobb időket felidéző nagyobb kúriák, a faragott óriási kapuk, mind-mind valahogy ismerősek voltak. Lehet álmaiban, lehet látott képekről – vagy … Olvass tovább
MEGJELENT: RAMONI (Rákóczi Mónika): Ne felejts c novellás kötete 50 oldalon, puha borítóval. MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL RÁKÓCZINÉ SASVÁRI MÓNIKA profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: RÁKÓCZINÉ SASVÁRI MÓNIKA és HAMAROSAN a Líra könyvesboltokban is! „Az emberi test sajátja, hogy az idő vasfoga bele-belemar. A lélek lényege viszont valahol ugyanaz.” Kedves Olvasóim! Megörökíteni és ezáltal megőrizni … Olvass tovább
A rendszerváltás évében történt. Apu bányászfúvós zenekari összeköttetésének és nyelvtudásomnak hála, az ismerős német autószerelő talált egy karambolos, okkersárga, három ajtós, kis Volkswagen Golfot, amit felújított nekem. Nekem! Lesz egy autóm, amivel persze rögtön utazni vágytunk, Görögországba ismét – és most nem súlyos fémvázas hátizsákot cipelve és autóstoppal haladva. Csak el kellett menni érte. A … Olvass tovább
Általános iskolás koromban volt pár év, amikor – mivel akkoriban annyi gyermek volt, hogy hol délelőtt, hol délután jártunk suliba – hétalvóként kissé durcás ébredés után, még szombaton is kénytelen kelletlen útba kellett ejteni a sulit. Ezen trauma enyhét csak kicsit volt képes enyhíteni a ropogós héjú, még langyos, vajas kenyér tízórai. Aztán délután végre … Olvass tovább
Megérkezett nagypapa ikertestvérétől a meghívólevél! Fájdalmasan hosszú évtizedekre elválasztotta őket egymástól a vasfüggöny, a háború után sváb nevük más-más névre való magyarosításával egyiküket kitelepítették, másikukra viszont már nem került sor. A kitelepített nagybácsi életvidám humornagymester volt, furfangos suszterként cipőboltot vezetett egy apró német faluban, felesége pedig a helyi kis postát üzemeltette. Fiatjával nagypapa jutott ki … Olvass tovább
Értelmetlen szenvedést okoznak, vagy akár életet követelnek. A három testvér közül édesapjuk határtalan örömére a legidősebb végre házépítésbe kezdett. Ennél tökéletesebb terep nem is lehetne egy ezermester számára. És az apa az volt, művészi módon értett a fémhez, a fához, illetve valamennyi ház körüli iparos munkához. Felkértek ugyan hivatalosan egy – mint később kiderült – … Olvass tovább
Mivel nagyon szerette a csendet és a természetet, jutott el arra az elhatározásra, hogy ha egy hétre nem is, hiszen egy ilyen hosszú távollét túl sok áldozatot követelne a családjától – illetve másra is kell jusson a szabadidejéből -, de két napra becsatlakozik a rég óta vágyott, ismeretlen zarándokútba. A szabadság oly rég óta nem … Olvass tovább
Egy éve nem voltam már falaid között, elhagyott édes szülői házam, de most lélekben megpróbálok végső, megérdemelt búcsút venni tőled. Azt hittem, tavaly ilyenkor már megtettem, de nem sikeresen, hiszen gondolataim még mindig túl gyakran időznek nálad. Az is bánt, hogy hanyatlásod idején váltam meg tőled, mert főleg a távolság miatt nem maradt rád energia. … Olvass tovább
Szép lány volt. Hosszú, göndör, szőke hajú, kedves arcú, zöld macskaszemű. Ráadásul képzőművész tehetséggel megáldott. Már kisgyermekként csodás mesealakokat varázsolt aszfaltra, papírra, képzeletének és áldott kezének gyümölcseit, ámult-bámult a család. Egyértelmű volt, hogy a képzőművész pályán kell elindulnia. Felkerült Pestre, kollégista lett. Hétvégenként mindig hazament, mesélt a kastély-kolesz szigoráról, az erdős, parkos környékről, hogy mennyire … Olvass tovább
Kedélyes és nyugodt örök álmot kívánok Neked drága Barátném! Tizenhét év nem adom fel küzdelem után ennek így kell lennie! Te magas hegyeket meghódító sportos, szőke-sörényes szépség, aki mindig különös gonddal ügyelt az egészségére, kertbe, négy fal közé, sőt sokszor kórházi ágyba lettél bezárva, miközben mosolyogtál és viccelődtél, a rád osztott napról-napra nehezebb zsák cipelése … Olvass tovább
Több mint két évtizede kerültél a látóterembe. Egy szíveinkben halhatatlan ismerősünk nyitotta fel lehunyt pillám, mielőtt örökre eltávozott. Találkozásaink, beszélgetéseink mindegyikére emlékszem: amikor dideregve az esti utcákat róttuk, vagy parkban, erdőben hatalmas fák közt gyalogoltunk, kör közepén táncoltunk, autóval nemes ügyet intéztünk, előadáson feszülten figyeltünk. Visszagondolok kedves hangodra élőben és a kagyló másik oldalán, bölcs, … Olvass tovább
Holnap lesz a verseny, ma takarodónál Lajossal kicsit heccelődtünk, hogy vajon melyikünk kel majd bal lábbal. Lajos a legjobb barátom, szinte testvérem lett ez alatt a két év alatt. Két év már és de nehéz volt az eleje, a sok szívatás – a gyengéket kipécézik ugye. Mára azért ez már megváltozott, hisz az egyik legjobb … Olvass tovább
Amikor a férfiak fociznak, az harc, szinte vérre menő verseny. Viadal a győzelemért, mert ott csak a győzni akaróknak van helyük. A küzdelemben a gyengébb elesik, aki pedig az is marad, az előbb-utóbb elmarad. Az egyik fél persze óhatatlanul mindig veszít, de ez is csak a harci kedvet fokozza, hogy legközelebb még nagyobb erőbedobással versengjenek, … Olvass tovább
74 évvel ezelőtt történt. Katinak nem volt más választása, menekülniük kellett. A németek eddig is ott voltak, tőlük már nem félt. Négy éves kisfiának, mivel még csak svábul tudott, rendszeresen adtak cukorrépát. Gyakorlatilag ennek köszönhették, hogy nem haltak éhen a pincében. Drága gyermek és a baba – ő felelt értük, menekülni kellett, hisz órák kérdése … Olvass tovább
Vártam is, meg nem is a kenutúrát. 10-15 évvel ezelőtt voltam már többször, az egyiket például én szerveztem. A kísérő hanyagsága miatt nem volt jó élmény, több kisgyermekes családdal voltunk úton és a reggel későn magához térő lusta segítő helyett rendszeresen nekem kellett élelemért begyalogolni a legközelebbi faluba. Kicsit tartottam a bizonytalanul billegő állapottól, ellenben … Olvass tovább
Anna királynő Vihar már messziről észlelte Anna közeledtét, miközben komótosan freccsentve tépte erős fogaival a friss füvet. Mikor mellé ért a lány, odabújt arcával a lóhoz és súgott valamit a fülébe. Majd kibontotta fonott copfjait, hosszú fekete göndör haját, amibe már 18 évesen is csillogó pókfonálként belevegyült egy-egy ősz hajszál. A ló kantárát kezébe véve … Olvass tovább