Túloldalt

Ezúttal én voltam hazai terepen, míg ő vendégként volt jelen a deszkás versenyen. A helyszín ezúttal különösen gyönyörű volt és alig vártam, hogy megörökítsem a pillanatokat. Skeatpark a Dunával a háttérben. Azt hiszem ezek a képek lesznek majd életem csúcspontjai. – Na, a szerelmednek melege van – jegyezte meg mellettem Imi a bátyám, mire azonnal … Olvass tovább

Ablak: Harmadik történet: Befoltozva

Mostanában valahányszor megszólalt az ajtócsengő összerezzentem. Nem azért, mert hihetetlenül hangos volt, voltaképpen azt már megszoktam, hanem azért, mert attól féltem megint ő az. Éppen egy videoanyagon dolgoztam a laptopomon, amikor megszólalt a csengő, még a fejhallgatón keresztül is hallottam a hangját, annyira hangos volt. Levettem a fejhallgatót, felálltam és megfogtam a nappalija ajtaja mellé … Olvass tovább

Néma elmúlás

Azt hiszem beleszerettem. Egyik pillanatról a másikra. Az egészben tényleg ez a legviccesebb, hogy soha egyszer sem gondoltam rá úgy, mint lehetséges partnerre. Komolyan Isten a tanúm, hogy ő csak egy srác volt a szakról. Egészen mostanáig. A semmiből jött az érzés, amikor egymás mellé kerültünk pár napja a kisbuszban. Neki volt egy bandája, ő … Olvass tovább

Barátságunk története: Ötödik történet: Talán

Megfogadtam, hogy többé nem csinálom ezt. Nem fogok hamis ábrándok után futni és legfőképpen nem fogom túl romantizálni azt, ami nincs. Most mégis megint azon kaptam magam, hogy rajta gondolkodok. Itt ültem a félhomályos teremben és ahelyett, hogy a filmre koncentráltam volna, őt figyeltem a szemem sarkából. Késve érkezett ezért a helye helyett, mellém huppant … Olvass tovább

Tavaszi szél: Második történet: Jubileum

Napra és percre pontosan meg tudtam volna mondani, mikor húztam utoljára tánccipőt. Azon a napon, amikor elköltöztem a fővárosba és hátam mögött hagytam az otthonomat és a családomat. Nem csak a vérszerintit, de a második családomat a Tekergők Néptáncegyesületét is. Eleinte hazajártam, ide oda ingáztam Budapest és vidék között, de aztán a tanulmányaim miatt abba … Olvass tovább

Pipacsok

Ezelőtt még sosem volt alkalmam végig sétálni a vörös szőnyegen és még ilyen gyönyörű ruhát se viseltem, ami most szorosan a testemre simult és kiemelte mindazt, amire egész életemben büszke voltam. – Ne feledd Lucy, nem bulizni mentél, hanem küldetésünk van – hallottam a fülemben a mostohanővérem Angela hangját. – Hogy felejthetném el mikor itt … Olvass tovább

Álarcok: Tizedik történet: A farm titka

Őrültség lenne azt gondolni, hogy a szerelem győzedelmeskedni tud minden felett. A szerelem csak ámítás és nem tart tovább pár pillanatnál, hogy aztán odavesszen, mint minden más is, ami valaha fontos volt neked. – Megbeszélhetnénk? – törte meg Lóri a percek óta tartó csendet. Gáz lenne azt mondani, hogy vártam erre a pillanatra? Vártam, mikor … Olvass tovább

Kedves szomszéd!

Csak nekem jut eszembe teljesen egyedül költözködni, ráadásul szilveszter napján – villant át az agyamon, ahogy az utolsó körömet tettem meg a kocsitól fel a negyedik emeletre. Nem viccelek már fél napja szórakoztam azzal, hogy felcipeljem a csomagokat és még mindig akadt pár apróság a csomagtartóban, amikért már lusta voltam lemenni. Fintorogva rúgtam be a … Olvass tovább

Fogadom: Tizenegyedik történet: Szia, szerelem!

– Komolyan srácok esküszöm nektek, hogy az a Sándor Péter – csaptam az asztalra a kelleténél kicsit hevesebben. – Dehogyis, az nem lehet ő – rázta meg a fejét sokadszorra Ádám majd mindannyian a kivetített arcrészletre pillantottunk. – Oké, akkor fogadjunk, ha az nem Sándor Peti akkor… – gondolkodtam hangosan. – Akkor szerelmet vallsz Fodor … Olvass tovább

Múltam és jelenem

Ahogy felléptem a színpadra egy pillanatra elvakított a reflektorok fénye és megcsapott a belőlük áradó hő, de aztán a szemem megszokta az erős fényviszonyokat és az arcomon lévő mosoly sokkal őszintébbé vált. A műsorvezető mellé léptem, aki azért hívott fel a színpadra, hogy átadja nekem a legjobb borító és az év Író felfedezettje díjat. Tudtam, … Olvass tovább

Gyermeki őszinteség

A pultra támaszkodva a gondolataimba merülve néztem az egyre jobban hulló havat. Hiába helyezkedtünk el központi helyen, vendégek nem nagyon voltak, ami egyáltalán nem tett jót a boltnak. Kellettek a vendégek, de már fogalmunk sem volt, hogyan tudnánk magunkhoz csalogatni őket. A vendéglő és a szálláshely a Mátra szívében bújt meg, gyönyörű kilátással a tájra … Olvass tovább

Otthon érzés

Egész testemben dermedten álltam az állvány mögött, csak a kezem és a benne lévő gép remegett folyamatosan. Nem vizsga előtt álltam, és még csak nem is az osztály előtt kellett szerepelnem. A remegésem oka az volt, hogy velem szemben éppen helyet foglalt a karosszékben Martin, aki fél évvel ezelőtt igencsak izgalmas és eseménydús éjszakával ajándékozott … Olvass tovább

Eltemetve

Megfoghatatlan, mégis annyira közel van. Mint, amikor éjjel a sötét égbolton csillogó csillagokat figyeled és megpróbálsz értük nyúlni. Az ő szemeinek feketesége és a szemeinek csillogása pontosan ilyen volt. Közel volt mégis oly távoli. – Most is látod őt Anna? Rá vándorolt a tekintetem a pszichiáterre és enyhén felvontam a szemöldököm. – Nem! – Nem … Olvass tovább

Cupido te szerencsétlen!

Mindig is energiával töltött meg, amikor beléptem az emberekkel megtömött tornaterembe, akik mind a csapatunk nevét ordították. Bár én csak egy egyszerű pomponlány voltam, ugyanúgy a csapat tagjának éreztem magam. Az ő győzelmük az én győzelmem is volt, az ő kudarcuk az én kudarcom is. Az idei az utolsó évem és végre megszereztem a csapatkapitány … Olvass tovább

Őszi levelek: Negyedik történet: Vissza egymáshoz

A függönyt kicsit félre húzva a párkányra könyököltem és megtámasztottam az államat az ökölbe szorított kezemen, majd lepillantottam a parkra, ami közvetlenül az utca túloldalán kezdődött. A nyarat véglegesen felváltotta az ősz, hiszen a fák levelei színesbe borultak és puha takaróval vonták be a talajt. Imádtam figyelni a levéltakarót, a megannyi színt és árnyalatot. Egy … Olvass tovább

Az orrod előtt

Egy törülközővel felitattam az arcomról a vizet, majd a nadrágomba töröltem az izzadt tenyeremet és visszatértem a keverőpulthoz. 2 dolog miatt is nagyon melegem volt. Egyrészt a reflektorok miatt, amik egyenesen bevilágítottak az arcomba, másrészt pedig azért mert ez volt a legelső komolyabb munkám operatőrként. Mellettem Ákos a székemet elfoglalva forgott körbe-körbe miközben dobolt az … Olvass tovább

Őzike

Bálint: Nincs kedved kijönni sétálni? A telefonomra érkezett üzenet egy pillanatra lefagyasztott a szívemet csak az agyam száguldozott ezerrel és próbálta felfogni azt, ami az előbb történt. Az üzenet több szempontból is meglepő volt. Egyrészt azért, mert Bálint mindenféle bevezetés nélkül írt, semmi, szia, semmi, hogy vagyok, hanem egyből a lényegre tért. Másrészt pedig Bálintról … Olvass tovább

Erősebb az érzelem

Összefacsarodott szívvel néztem Soma távolodó alakja után, egészen addig, míg be nem ment a kollégium ajtaján. De még akkor is hosszasan bámultam az ajtóra, majd amikor Barbi elkezdett bökdösni ingerülten rápillantottam. – Ne nézz már így! Túl fogja élni – vetette oda fintorogva. – Meddig akarsz még szíveket törni? – kérdeztem fáradtan sóhajtva és választ … Olvass tovább

Vízparton: Hatodik történet: Egybeforrt pillanat

Hogyan viselkedjen az ember egy olyan személlyel, akivel tegnap este összemelegedett? Míg a válaszra vártam felpillantottam a telefonomból és a tekintetemmel megkerestem őt. A pultot támasztotta és egy kifejezetten szép lánnyal csevegett. A háttérben pedig ott csillogott a tó a lemenő nap fényében. Nagyon romantikus lett volna, ha én vagyok az a lány, akivel beszélget. … Olvass tovább

Talán nincs mentség

Van, hogy az ember még életében annyi hibát elkövet, hogy nem érdemel feloldozást. Rossz ember volt, rossz dolgokat tett és erre nincs mentség. Nem mentség az, hogy rossz volt a családi háttere, nem mentség, hogy dühből cselekedett, ahogy az sem, hogy fiatal volt. Egy fiatal gyorsan lobban, nincs tisztában a következményekkel, de ez sosem volt … Olvass tovább