Lupi Romani

Volt egyszer egy távoli völgy, ami mégis ismerősen közelinek tűnt. Békés volt, a fű dús és zamatos, a patak vize tiszta és hűs. A nyáj nap, mint nap ugyanazt az életet élte: reggel a gazda kinyitotta a karám kapuját, a kutyái előre rohantak, hogy ellenőrizzék a legelőt, a bárányok pedig kedvükre legeltek, s a délutáni … Olvass tovább

Szerelmünk galériája

A nagy szakálas művész csak alkot, a vászonra az életünkről egy-két bohó karcot. Sokáig csak mélabúsan pacsmagolt, még össze nem fojt két élénk festék folt. S a nyálkásan beterítő őszi hátteret eldobta, és örökön virágzó tavaszt festett. Élénk színek seregével festi életünk pillanatképeit, így gyarapítja szerelmünk galériájának falait. Bár olykor hasadt tudat állapotban, elfelejti színes … Olvass tovább

Szerelmünk galériája

A nagy szakálas művész csak alkot, a vászonra az életünkről egy-két bohó karcot. Sokáig csak mélabúsan pacsmagolt, még össze nem fojt két élénk festék folt. S a nyálkásan beterítő őszi hátteret eldobta, és örökön virágzó tavaszt festett. Élénk színek seregével festi életünk pillanatképeit, így gyarapítja szerelmünk galériájának falait. Bár olykor hasadt tudat állapotban, elfelejti színes … Olvass tovább

Szerelmünk galériája

A nagy szakálas művész csak alkot, a vászonra az életünkről egy-két bohó karcot. Sokáig csak mélabúsan pacsmagolt, még össze nem fojt két élénk festék folt. S a nyálkásan beterítő őszi hátteret eldobta, és örökön virágzó tavaszt festett. Élénk színek seregével festi életünk pillanatképeit, így gyarapítja szerelmünk galériájának falait. Bár olykor hasadt tudat állapotban, elfelejti színes … Olvass tovább

Körforgás concerto

Helló! Szia! Kérlek, egy kicsit várj! Húzd be a gyorsuló világod fékét. S leld meg a saját lelkibékéd. Kérdem én! Az erdő zenéjét hallottad e Már? Mikor szép lassan zöldbe fordul, s színes szirmoktól túl csordul, mint egy csodás festmény. Természet szülte Leonardo. A lüktetésétől életre kapó concerto. Melyben a metronóm, ritmusára a harkály a … Olvass tovább

Körforgás concerto

Helló! Szia! Kérlek, egy kicsit várj! Húzd be a gyorsuló világod fékét. S leld meg a saját lelki békéd. Kérdem én! Az erdő zenéjét hallottad-e már? Mikor szép lassan zöldbe fordul, s színes szirmoktól túlcsordul, mint egy csodás festmény. Természet szülte Leonardo. A lüktetésétől életre kapó concerto. Melyben a metronóm, ritmusára a harkály a vigyázó. … Olvass tovább

A környezetszennyező Ember tragédiája

Elkezdődött Valamikor régen. Ki tudja azt már pontosan, de szombat volt, az biztos mindenképpen. Mikor beindult e golyóbisnyi bolt, s alakot öltött sárfoltosan, a föld porából két ember. Így szólt hozzájuk az égi Főnök. Egyedül én ezt nem győzöm! Légyen tiétek e földi tender. Telepakoltam néktek minden földi jóval. Próbáljátok meg nem behinteni sóval. Míg … Olvass tovább

Bohém Valentin

Hej! Szerelmes a világ! A kirakatban a virág, s a bonbon tenger, nyerte az e havi, ünnepi tendert. Ha már alkalom, vidám csokorba öltözik, a rózsa az asztalon. Mellé üdvözlő kártya költözik. Melyen a bohém verslábak, s a papírra csöppent vágyak, buja rímképletet járnak.

Bohém Valentin

Hej! Szerelmes a világ! A kirakatban a virág, s a bonbon tenger, nyerte az e havi, ünnepi tendert. Ha már alkalom, vidám csokorba öltözik, a rózsa az asztalon. Mellé üdvözlő kártya költözik. Melyen a bohém verslábak, s a papírra csöppent vágyak, buja rímképletet járnak.

Móricz és a kínai bolt rejtelmei

A nap már süllyedni kezdett lassan, de kitartóan a horizont felé, de engem, mint e történet címszereplőjét ez mit sem zavart: Teljesen más Pavlovi reflexekre vagyok kondicionálva. Nyugodtan kergethetem tovább az éjszaka bőregereit, repülő macska képében az álmaim tengerén. Igazi életemben még egeret sem fogtam túl sokat, denevért meg kizárólag a világító dobozban láttam, melyet … Olvass tovább

Bohém Valentin

Hej! Szerelmes a világ! A kirakatban a virág, s a bonbon tenger, nyerte az e havi, ünnepi tendert. Ha már alkalom, vidám csokorba öltözik, a rózsa az asztalon. Mellé üdvözlő kártya költözik. Melyen a bohém verslábak, s a papírra csöppent vágyak, buja rímképletet járnak.

Móricz és a kínai bolt rejtelmei

A nap már süllyedni kezdett lassan, de kitartóan a horizont felé, de engem, mint e történet címszereplőjét ez mit sem zavart: Teljesen más Pavlovi reflexekre vagyok kondicionálva. Nyugodtan kergethetem tovább az éjszaka bőregereit, repülő macska képében az álmaim tengerén. Igazi életemben még egeret sem fogtam túl sokat, denevért meg kizárólag a világító dobozban láttam, melyet … Olvass tovább

Kérdezz-felelek

Volt egyszer egy édes szerelemtől epedő, százhúsz széles, fehér színű lepedő. Forró és izgalmasan kéjes, már-már rekkenő. Amíg azon angyali arcod aranyosan alliterál. Bőrünk búján búgva bújva bazsevál. Percekbe pilledő puha párnákon pihen. Összekötő örömünk öblösen ölel. Eufóriába endorfinok elménkbe erednek. Zsibong zsigereimben: Zseretlek! Bent marad egy sóhaj, egy elakadt lélegzet. A lényeg az óhaj … Olvass tovább

Kérdezz-felelek

Volt egyszer egy édes szerelemtől epedő, százhúsz széles, fehér színű lepedő. Forró és izgalmasan kéjes, már-már rekkenő. Amíg azon angyali arcod aranyosan alliterál. Bőrünk búján búgva bújva bazsevál. Percekbe pilledő puha párnákon pihen. Összekötő örömünk öblösen ölel. Eufóriába endorfinok elménkbe erednek. Zsibong zsigereimben: Zseretlek! Bent marad egy sóhaj, egy elakadt lélegzet. A lényeg az óhaj … Olvass tovább

Kérdezz-felelek

Volt egyszer egy édes szerelemtől epedő, százhúsz széles, fehér színű lepedő. Forró és izgalmasan kéjes, már-már rekkenő. Amíg azon angyali arcod aranyosan alliterál. Bőrünk búján búgva bújva bazsevál. Percekbe pilledő puha párnákon pihen. Összekötő örömünk öblösen ölel. Eufóriába endorfinok elménkbe erednek. Zsibong zsigereimben: Zseretlek! Bent marad egy sóhaj, egy elakadt lélegzet. A lényeg az óhaj … Olvass tovább

Hamis (L)étvágy

Meghasadt egy agyi sejt, ki az egészből mit sem sejt. Ingerekkel telve bambán hallgat. A két füle közti teret megüti, Egy nyáklapi foncsor sugallta. Okos az óra, a tv és a hűtő, már a cigi is az, sóhajtja a tüdő. Én, miért ne lehetnék okos, mint a tavalyi iQos? Kérdi az apps store-ból a tükör. … Olvass tovább

Hamis (L)étvágy

Meghasadt egy agyi sejt, ki az egészből mit sem sejt. Ingerekkel telve bambán hallgat. A két füle közti teret megüti, Egy nyáklapi foncsor sugallta. Okos az óra, a tv és a hűtő, már a cigi is az, sóhajtja a tüdő. Én, miért ne lehetnék okos, mint a tavalyi iQos? Kérdi az apps store-ból a tükör. … Olvass tovább

Hamis (L)étvágy

Meghasadt egy agyi sejt, ki az egészből mit sem sejt. Ingerekkel telve bambán hallgat. A két füle közti teret megüti, Egy nyáklapi foncsor sugallta. Okos az óra, a tv és a hűtő, már a cigi is az, sóhajtja a tüdő. Én, miért ne lehetnék okos, mint a tavalyi iQos? Kérdi az apps store-ból a tükör. … Olvass tovább

ÉBRED A VÁROS

Mélabúsan ébredezik a nagyvárosi álom, megszemélyesítve legyen most „Pista”, hisz ki ne ismerne Magyarországon egy kedves jószívű embert a környezetéből, akit így hívnak. Amúgy is mi legyen a neve, talán Fa Puma? -Dormeo puhaságú felhő ágyából nyugtázza, hogy a nap felbukkant a horizonton, s az ég sűrű tintája már hideg kékké hígult némi narancsos pöttyel, … Olvass tovább

Kifogások

Osztod az észt, de tenni nem mersz. Lehet, hogy a te hibádból nem nyersz? Önaltatással győződ meg magad, pedig semmiből csoda nem fakad. Szádat a fotelben ülve szépen kitátod, s a semmibe hangosan kiáltod: – Mindig más a hibás! Az élet, a család a főnök, de ezzel csak magad lövöd tökön. Elfelejtetted rég mi a … Olvass tovább