Hozzászólás egy vershez
Ha létünk csupán káprázat, ráadásul tulajdonságaink egymást kizárók és egyszerre léteznek – akkor kvantumfizikai részecskék vagyunk, és akkor is megérinthetjük a csillagokat, ha csak akkor léteznek, amikor éppen rájuk nézünk.
Rdi
Tábla előtt
A tábla előtt állok van rá százhúsz másodpercem, hogy megmagyarázzam, miért határtalan a végtelen. A két percem letelt, további figyelemre nincs esély, pedig még magyaráznám, hogy miért világos a sötét űri éj. Lépek kettőt, lássam figyel-e még gyermekszem, ha felnéz már az is elég – minden generációs akadályt leküzdenék hogy elmondhassam miért kék az ég.
Vándorhoz
Amikor elmész hagyd itt nálunk az utat – hogy visszajöhess. Majd visszatérsz, amikor készen állsz rá, nem kell, hogy siess. Mi itt várunk rád, a ház, a kert, a patak, fény, hang, illatok, emlékük vidd magaddal őrizzenek ott, hol minden oly más és minden csak olyan mint és semmi sem az, aminek látszik, amilyennek szeretnéd. … Olvass tovább
költő után (Makszim Krivcov halálára)
Az utcán szitáló köd, szórt fény, a macskakő átkozottul csúszik, és a lábak sem bírják ma, mint régen. A költő után lépek, csúszkálva, miközben esőféle dzsesszt dobol vállamon, szürke felhő az égen. Baktatok emlék után, a beton díszkövek cementközén sárszerű sóderkosz szivárog ki – remélem vakmerően – majd, ha már az utcán nem, legalább versekben … Olvass tovább
A hős
a hős is csak dolgát teszi mit a pillanat varázsol elé nem kell eszme neki egyszerűen jön magától amit hirtelen érzelem diktál még fegyvertelenül de harcra készen állva már darabnyi utcát védeni nem állíthatja meg semmi érzi bátran vagy vakmerőn nincs rá idő átgondolni a sodró csata magával viszi lépésben először majd rohanvást előre tör … Olvass tovább
Első dühömben
nincs olyan isten nem lehet aki megengedi hogy legyilkolj egy gyermeket nemhogy százakat ezreket miközben saját családod rejtegeted a rettegett elől a szívben megbékélés nem lehet csak elmebeteg, ki két ásítás között mentás teáját szürcsölve istene nevében téged rá vehet arra hogy ezt megtegyed ne áltasd magad a mennyekbe sem lehet csak gyalogosan menni úgy … Olvass tovább
Koldus dal
Várom az Istent egyedül, nem jön, mert éppen hegedül a fák tetején, az ágakon zendül zenéje kakofon. Földre terített kabáton egyszerű teríték asztalom. Hívom az Istent, gyere már, száraz kenyér s lőre vár! Kacagjuk ki hangosan mind, ami szegény koldusban bármi boldogság ott lehet, emlékeiből az összes meleget. Nincs már Istenem énnekem, se élet – … Olvass tovább
Apám halálára
Kórházi ágyon nővérek közt egyedül, elhagyatottan élem át búcsú nélkül, apám halálát. Ím magányosan reszketnek lelkem kósza atomjai, hol végtelen az űr. Ritkán beszéltünk. Mulasztásainkat rám hagyta örökül. Fiam, ülj mellém, álmodjunk szebb életet Neked és nekem! Pillanatokra bomlik egész életünk, így emlékezem. Minden halottam elragad életemből néhány darabot hasonlítani rá bármilyen kicsit is, mégsem … Olvass tovább