Keresd a békét

Lelkedbe kúszik egy hűvös éjjelen… Keresd a békét, ha nem vagy ellenem. Sebeket feltép, lesújt, mint a bárd… Keresd a békét száz világon át. A Harag gyermeke háborúba űz… Keresd a békét, vagy csak bábként ülsz. A Hajnal nem ébred, s egy csendvilág a Föld… Keresd a békét, vagy pusztul majd a zöld. A szakadék … Olvass tovább

Embercsoda

Ha egy kismadár a Béke, Emeld tenyeredbe végre, Az út szélén ázva-fázva, Törött szegénynek a szárnya. Riadtan néz az óriásra, Ó bár egy nap újra szállna, Szíve akkor vidám lenne, De csak gubbaszt oly rég egyre. Piciny testét összehúzza, Mintha egy kis pamacs volna, Köd, vagy kámfor inkább lenne, Saját magát eltüntetve. De ez persze … Olvass tovább

Holnap: Tizenkettedik történet: Az ultimátum

A négyszáz négyzetméternyi területű réten úgy üldögéltek, beszélgettek az emberek a kellemes tavaszi délután, mintha csak kijöttek volna egy kicsit lazítani a szabadba a nagyvárosi forgatagból, pedig valójában szó sem volt erről. Egyikük, negyven év körüli átlagos megjelenésű férfi, mikor ültéből szólásra emelkedett nagyjából a rét közepén, a többiek, mintegy harmincan, köréje gyűltek, és hallgatni … Olvass tovább

Boldogságkeresők

Helyszín: R-dimenzió, ahol a rókák és a nyuszik emberi tulajdonsággal rendelkeznek. – Tudtad, hogy sok ember fél a Boldogságtól? – kérdezte NyuszToni. – Azt se vágom mi az, akkor honnét tudhatnám? – húzta meg a vállát Róki, de aztán elgondolkodva folytatta. – Bizonyára valami ijesztő dolog lehet, ha félnek tőle. – Én is csak hallomásból … Olvass tovább

Zarándokok

Míg lépdel az úton a földi zarándok, Bár béklyózná szívét a múló idő, Nógat az álmom, érkezni vágyok, S iránytűm, nem kérdés, a benső erő. Még felkap a szellő, mert szállni imádok, Így szabad a lélek, nem süllyedő hajó, Míg leszek az első, ha némák a „bábok”, Van miért éljek, amíg árad a szó. Nézd, oszlik … Olvass tovább

Velem, vagy ellenem?

Amikor majd elül a por, Valahol még halk zene szól. Kimondom, bár szíven talál, Ketten leszünk mindössze már. A történet így ér véget? „Fogyóeszköz” … Emberélet. A távolban gombafelhő, Nem lesz mező, nem lesz erdő. Ugye ez csak egy rémálom, S az ébredést oly rég várom, Hol az ember vermet nem ás, De hisz teszi, … Olvass tovább

Manók és emberek /Rókivers/

Ha a jövő lyukas zokni, Jelenben kell megstoppolni, Én megtenném, akár még ma, De kell hozzá varázscérna. Keressük meg, na de merre? Gonosz manó elrejtette. Csodatevő a sipkája, S vezérli a kapzsisága. Ha felteszi, köddé válik, Füle-botja, az sem látszik. Na de mégis meg kell lelni, Mert, ha jövőnk nem egy zokni, Akkor bizony száraz … Olvass tovább

Cseppnyi óriások: Két világ között 05. – Valami emberfeletti

Beszélgettek még pár percet, S a szél búcsútáncát járta, Álom manó sosem csenget, Elvisz saját világába. Elkezdődött aznap este, Mit nehéz nevén nevezni. Legjobb szó ide mi lenne? Valami emberfeletti. Világtalan apró gyermek, Csak az álmaiban láthat, Életre kelt lélekfények… Egy nap valósággá válnak. Ősi titkok ajtók mögött, Néha erről szól az élet. Átjáró két … Olvass tovább

A Fényhozó

Ha takarója a nagy világ, Nem fog fázni többé soha, De hogyha már csak gyertyaláng, Még a szellő is elfújja. Ha ott él még a szívedben, Ülj le bátran mellé néha, Öleljed át csak szép csendben… Hisz ő lelked foltozója. Ám ha már csak egy kis törpe, És óriás a bánata, Mosolytükrét összetörte, Az Éjkirálynak … Olvass tovább

Blackout – Globális áramtalanítás

Te mit kérdeznél Istentől, ha még földi léted alatt találkozhatnál vele? Én többek közt azt, nem bánta-e meg, hogy szabad akaratot adott nekünk. Hisz a kezdetektől fogva egymás ellen fordítjuk ezt az adományt, megelőlegezett bizalmat. Ráadásul a helyzet nemhogy javult volna évszázadok alatt, hanem egyre nagyobb sebességgel száguldunk lefele a mocsár felé, mely körbeöleli az … Olvass tovább

Cseppnyi óriások: Két világ között 04. – A nyolc angyal

ANNA Mesélek most a számodra, Egy felnőttes történetet, Mert a szívem épp azt súgja, Már szívedben kaphat helyet. HÉT ANGYAL Mutasd hát magad, de azt az arcod, ami sosem látható, ha csenddé fakad a legszebb álmod, mit ér ez a földi show? Most csak az legyél, aki legbelül, s ne mindössze bárki más, ki éppen … Olvass tovább

Cseppnyi óriások: Két világ között 03. – A viharhozó

– Valóság – Sötét lepel, hogyan került A Néma Hegynek ormára? Biztos jócskán meg is rémült Az apró szellőlányka. De az ajtó nyílt szép csendben, Majd aggódó léptek zaja… Ki mást érhetünk így „tetten”? Ő nem más, mint egy édesanya. KATALIN Tudom nagyon csúnya egy zaj, Ha dühöng a szél odakint, De ne félj nincsen … Olvass tovább

Cseppnyi óriások: Két világ között 02. – Álom és valóság

Mint oly sok családban bárhol, Pontosan úgy indult a nap, Egy kislány édesanyjától Cuppanós búcsú puszit kap. Ám azonban, mi tudjuk jól, A Látszat nagy csaló lehet. Az álmod néha hozzád szól, Valóságban kaphat helyet. Később, jött az „anyu-pótló” És délután négyig maradt, Nem volt túl sok „hollárihó”, Szívből játék ritkán fakadt. Ebéd után aludni … Olvass tovább

Cseppnyi óriások: Két világ között 01. – A Titkos Völgy rejtekén

– Álomvilág – MESÉLŐ A szellőleány megpihent A Néma Hegy lábához érve, Eddig még sosem tett ilyet, Csak cseppnyi életét élte. A Titkos Völgynek rejtekét Még nem hagyhatta volna el, Ám,ha egy érzés szárnyra kélt, Akkor hát bizony szállni kell. A Néma Hegynek bánata, Még a völgyben is átölelte. De nem búsulna már soha, Ha … Olvass tovább

Cseppnyi óriások: Két világ között – Bevezető

Az életóriás zord tengerén, Átutazók vagyunk mindannyian, Bár ennél nem lesz soha jobb esély, Mégis sodródnak egyre oly sokan. Lélekcsónakunkban csendben ülve, Látszólag csak egymagunk evezünk, Megannyi vihart eddig legyűrve, Hisszük, békés szigetre lelhetünk. Tán nincs is messze a legszebb álmunk, Hitünk, s erőnk, két evezőlapát. Egymagunkban eddig sosem voltunk, Ő végig elkísért, mint jó … Olvass tovább

A kiválasztottak 02. – Válaszokra lelni

– Ez nem hangzik túl jól. – szabadította ki önmagát Yosy a sziklatömbnyi súlyú mondatok alól. – De keressük meg a történtek jó oldalát, és azt szemünk előtt tartva, erőt ad a továbbiakhoz. Ám mi van, ha jelen esetben nem létezik az a bizonyos jó oldal, mert ez egy lehetetlen küldetés számunkra.– szólalt meg először … Olvass tovább

A kiválasztottak 01. – A döbbenet száma harminc

2024. – A következő megálló neve, Pokol. – tudatta egy kellemes, mély baritonú hang az utasokkal, amit persze ők csak kezdetben morbid viccnek hittek. De amikor automatikusan lezáródtak az ablakok, és az átjárók, már nem találták viccesnek. – Mostantól kezdve önökön, a harmadik szerelvény utasain múlik, hogy megérkezik-e a vonat, az említett állomásra, aminek a … Olvass tovább

Embernek lenni

Van, akinek embernek lenni csak egyszerű, hétköznapi dolog, de van, akinek hatalmas kihívás. Az ilyen ember már nem viaskodik önmagával, mert megvívta benső csatáit. Tisztában van gyengeségeivel, ám értékeivel is, és ekkortól kezdve megnyílik számára az ajtó, melyen az „EMBERNEK LENNI” felírat díszeleg. Embernek lenni nagy betűkkel, mert már nem éri be kevesebbel, mint, hogy … Olvass tovább

Elmebaj, vagy Isteni szikra? – 04. – A Félelemkígyó és a lélekdrog

– Ez meg mi a fenének kell? – szegezte a kérdést T-Boy a pisztollyal együtt a dokinak. – A kábító stukker bőven elég lenne vészhelyzet esetére. – Ö..ö..ö… – kereste a szavakat a szemben álló, miközben a Félelemkígyó, egyenest a szívébe kúszott. – Kérem vigyázzon, meg van töltve. – tette hozzá kibújva ezzel a válasz … Olvass tovább

Elmebaj, vagy Isteni szikra? – 03. – Szerepcsere

Ideje lerántanom egy határozott mozdulattal a leplet arról, hogy két főhősünk, T-Boy és B-Men hol is tartózkodott, mely nem a polgári nevük, mert azokra nem emlékeztek. Így aztán kölcsönösen elnevezték egymást. Mért pont ezekre a nevekre, arról majd később, most, ha már elkezdtem, illik befejeznem a lepel lerántását. Négyszögletes, sajátságos kunyhóban tartózkodtak, ugyanis az egyik … Olvass tovább