Revesz Kinga Amikor a szív már nem felel, Sőt éppen hogy csak ver, Az ész az, kinek ideje jött el, Most már ő lesz, aki vezérel. Amikor érzelmeknek leáldozott, Mert mind csak kárt okozott, Józanság magával kést hozott, Nem hagy maga után nyomot. Amikor annyira megtörtél, Hogy könnyed már mit sem ér, A logika felett ne ítélkezzél, … Olvass tovább
Minden szó nyomot hagy, Szívem vérző húscafat. Mondatok, mint kötél fonódnak, A toroknak esve fojtogatnak. A levegő kiszorul a tüdőből, Mint víz egy aszott szőlőből. Vákuum nyomja szét bensőmet, Minden csontom megreped. Gyomromra csomót kötnek, Ereim egyre csak szűkülnek. Így halványodik lassan színem, Örömből sápadtság lesz szépen. Az álarcot már csavar se tartja, Arcomat a … Olvass tovább
Kint ülök egy más világban, A természet csodás álmában. Felettem felhő, alattam mező, Szembe patak, mellettem erdő. A színek mg szebben pompáznak, Édes méz minden szempárnak. Nincs olyan kamera, se szerkesztő, Mellyel a valóság színe teremthető. Megszűnik ilyenkor a világ, Testem új univerzumba lép át. Fejtetőre áll itt minden, A megszokott élet ismeretlen. A végtelenség … Olvass tovább
Mikor vagy leginkább egyedül? Ha nem értik mi zajlik belül. Ha körülötted ezren állnak, De csak részei a szél zajának. Amikor szeretteid körében, Tátongó lyuk vagy középen. Észrevesznek és hallanak, Ám nem értenek, nem látnak. Szemed csupán üres tekintet, Nem mutat mást, csak könnyet. Ahogy arcodon folynak, Kristályként csillannak. Beszéded mind néma szó, Unatkozik minden … Olvass tovább
A könnycsepp több, mint víz, Több, mint szádban sós íz. Átformálja egész arcodat, Patakban folyik, mint áradat. Apró, de rengeteg van belőle, Ezernyi zsebkendőt itathatsz vele. Ahogy csordogál bőröd felszínén, Elmeséli mi zajlik szíved belsején. Néha több érzés van egy darabban, Mint a legnagyobb kiáltásban. Néha fájdalmas, mint a sértés, De boldogabb, mint hangos nevetés. … Olvass tovább
Néha csak egy ölelés kell, Ami tettek helyett felel. Amikor már szó nem elég, Vagy épp túl sok a beszéd. Néha csak egy ölelés kell, Mikor millió érzés törne fel. Nem tudod hogyan fejezd ki, Hogyan tudnád ezt kimutatni. Néha csak egy ölelés kell, S minden helyre jön érintéssel. Érzel mindent egy szorításból, Az eltöltött … Olvass tovább
Ha egy fényképező mesélne, Hogy filmtekercse mit rejteget, S merre járt az elmúlt évbe, Megismernénk régi történeteket. Minden kattintás egy pillanat, S minden pillanat egy élmény, Mely örök időkre megmarad, S elraktározódik a szív mélyén. A vaku fehérsége a hold fényét, A tükröződő lencse a Nap csillogását, Magába zárja, mint egyetlen kincsét, S feltölti vele … Olvass tovább
Életed összetevői mind-mind, Olyan értékes percek, Melyre ha szemed tekint, Nem látja, hogy végesek. Ha szólni akartál hát, Szólj, míg teheted, Engedd ki szíved kirakósát, Más összerakja helyetted. Ha változni szerettél volna, Mert úgy látod helyesnek, Ne várj hétfőig a naptárba, Hanem formálódj a jelennek. Ha el akartad engedni, Engedd el a szélnek, Ne hagyd … Olvass tovább
Szeretnék hahotázó kisgyermek lenni, Kinek a homokvár a palotát jelenti. Ki óriások földjére lép felnőttek körében, S kinek őszinte szava mind kíméletlen. Szeretnék makacs tinédzser lenni, Néha-néha hajszálnyit lázadozni. Barátokkal hódítani a zene hullámait, Megélni a szerető család egyediségeit. Szeretnék egyetemista felnőtt lenni, Ki a gimi után fel tud lélegezni. Majd egyedül próbálgatni új szárnyakat, … Olvass tovább
Már más vagy, mint régen, Nem ismerlek teljes egészében. Az, kivel éveket eltöltöttem, Eltűnt valahol a messzi ködben. A gyermeki szeretet alábbhagyott, Én bennragadtam, ő tovább utazott. Azóta keresgélek régi éne után, De mindig a valóság csap pofán. Olyanok vagyunk, mint két idegen, Hiába köt szerződésünk vérben. Szellemként jár-kel a házban, Minden szó tétovázik számban. … Olvass tovább
Annyira közel vagy hozzám, De mégis a világ másik pontján. Túlságosan gyakran látlak téged, Csakhogy lassan telnek a hetek. Haragszom rád egész lényemből, Szeretlek azonban teljes szívemből. Arcod többet nem szeretném látni, Noha csak a te pillantásod tud ragyogni. Egy szót se mondj nekem többet, Hangod dallama mégis legszebb fülemnek. Mosolyod is hervaszd le, ha … Olvass tovább
Otthonom hűlt helyemet találja, Galádul otthagytam magára. Szobám falai konganak az ürességtől, Pihe-puha ágyam nincs, ki melegítse föl. Ott sorakoznak emlékeim egy képbe zárva a falon, S nincs, ki csodálja őket órák hosszon. Porcicák halk dorombolása hallatszik hozzám, A távolból látom szeretett kis hazám. Kedvenc bögréimet pókok hálója fonja körbe, A tükör sem lát idétlen … Olvass tovább
Közeli messzeségbe száműzettem jómagam, Holott erősen, minden porcikámmal tiltakoztam. Lelkem komoly hadakat vívott meg, De testem aratott végső győzelmet. S most itt fekszem egyedül, A szorító fájdalom belül nem enyhül. Csupasz falak néznek vissza rám, A levegő részecskéit tölti ki a magány. A színek is fakók, mintha szomorkásak lennének, Két csiga a falom; ugyan csak … Olvass tovább
Fordulj el, ne fülelj, ne nézz oda! Mondogatom folyton-folyvást magamba. De tükörképem nem mozdul, Csak áll, s meredten bámul. Lábaim földbe gyökerezve ragaszkodnak a talajhoz, S kényszerítenek a fájdalmas maradáshoz. Szemeim megmeredtek az üvegen, Égető könnycseppek fénylenek a sötétben. Nem látsz mást, csak egy tükörképet s egy lányt, Ki egykoron cigánykereket hányt. Azonban kialudt a … Olvass tovább
Az éjjel hazafelé mentem, Utoljára találkoztam azzal, kit szerettem. Ki még az életem része volt régen, Most már csak ezernyi csillag az égen. Amint sétáltam az éjszakában, Ráismertem a benne rejlő fájdalomban. Arra a sok érzelemre, mit pár óra magába foglal, S mindent, amit én nem tudok kiejteni szóval. És hogy valójában mit is éreztem, … Olvass tovább
Képzelj el egy gyönyörű tájat, Ahol a Nap fénye lágyan simogat. Pár bárányfelhő úszik a tengernyi kéken, S teljesen elveszel végtelenségében. Selymes madárcsicsergés töri meg a csendet, Hangja elhalkul, nem hallasz mást csak a szelet. Hisz a madárka gyorsan tovaszállt, Mert itt nem lelheti meg otthonát. Nincsen fa, mely árnyékot bocsát, Csak a fényesség, mely … Olvass tovább
Őszi szerelem Beköszöntött az ősz, de miért is tette? Hisz őt mindenki száműzette. Az emberek szemét előítéletek homálya fedi, Kispadra ültetik őt saját testvérei. Hisz mily jelentéktelen egy évszak, Napjai senkinek nem hiányoznának. Ezen mondatok cikáznak az emberek gondolataiban, Mert nem ismerik azt a kincset, melyet az ősz hordoz magában. Pedig sokkal több ez némi … Olvass tovább