Hulló levelek

Szárnyalva int az indián nyár, Búcsút kelepel a gólyapár. Jegenyefák magasra tőrnek, Bólintva intenek a völgynek. Lombok közt fénylik a napsugár, Szelíden bűvöl a láthatár. Akácsor tóban tükröződik, A víztükörben ringatózik. A színek pompája mennyei, Dér az ősz szépségét perzseli. Szélparipa áradón süvít, A falevél sápadtan sikít. Faág dől recsegve a bércre, Avar szőnyeg simul … Olvass tovább

Fény és árnyék

Mélység magasság a térben, Fény és árnyék kéz a kézben. A napsugár tűző ölelése, Hűsítő lugas védelmében. Glória fénylik fejed körül, Mögötted árnyék örül. Sötét ég a csillagokkal, Fekete éj kis titkokkal. Pacsirta hangja az erdőben, Bagoly huhog, barlang rejtekében. Alagút mélyén is látni a fényt, Az élethez ez ad reményt, Árnyékok keserű tengerében, Nyugtató … Olvass tovább

Hull a hó

Hull a hó, itt a tél, Vígan dalolja a szél. Tündökölnek a fák, Csilingel a jégvirág. Zokog a fagyott kút, Fenséges a gyalogút. Az erdő takaróba bújt, A világ fekete lepelt húz. Tombol a föld a mélyben, Járvány pusztít a fényben. Madárral suhannánk kőrbe, Erőt hintenénk a földre. Fájdalom elillan szégyenében, Vidámság hullik a népre. … Olvass tovább

Új ÉV JÖN

Szárnyalva suhan az élet, Egy pillanat, s itt a végzet. Forrong a mély, dühöng az ég, Bizonytalan lét, mi jöhet még. Hópelyhek szürkeségbe bújtak, Felhők könnyet hullajtottak. Új év toppant az ajtóba, Ingatag e szép hajója. Tűzijáték sem csillant éppen, A hold kísérte fényben. Dér fehérlett a fákon, Magasba meredő ágakon. A múlt megtörve távozott, … Olvass tovább

Erdőben

Avar rezzen talpam alatt, Sáros földön vihart kavart. Juhar fák égbe merednek, Koronák szerte hevernek. Hideg széllel táncot járva, Készülnek az elmúlásra. Moha ágyon pihent tölgyek Levél nélkül ágak törnek. A gyertyánhad makacskodik, Gyökerekkel kapaszkodik. Ölelkező erdős hegyek, Zöld fenyőkkel integetnek. Turulmadár a kőhegyen, Egyedül, milyen védtelen. S festőt, költőt is megihlet, Mert megilleti tisztelet. … Olvass tovább

Hópehelytánc

Hópehelytánc Szikár hegyek, morcos erdők, Fátyolba bújt, szürke felhők. Szélhárfán muzsikáló szél, Kapuban leskelődő tél. Hópelyhek tánca az éterben, Pille ruhában kecsesen. Szállingóznak ágról ágra, Takarót húznak a határra. Fehérben pompázó táj, Elbújó mesebeli ház. Sötétben világító fénnyel, Ezer szeretet emlékével. Örömmel ébredjen a világ, Békében jöjjön a hóvirág. 202011.28. Kuslits Éva

Úton

Úton Megyünk az úton előre, Hegytetőre vagy lejtőre. Ágas-bogas erdők között, Virágos rétek előtt. Sárga levelek peregnek, Őszi széllel versenyeznek. Felhő könnybe burkolózik, Az élet gyorsan elmúlik. A nap fénnyel takargatna, Titokzatos éj várhatna. 2020.11.05. Kuslits Éva

Tollpihe

Tollpihe Tollpihe az ágyamon, Életéről álmodom. Lehetett nagy sasmadár, Kitárt szárnyakkal járt, Erdőn, mezőn, hegyen át, Zsákmányt néha megtalált. Kiscsibeként szaladgált, Csipogott is hajdanán. Tyúkanyóként kapirgált, Minden csirkét megcsodált. Boldog volt e valaha? Megható a magánya. Kispárnámon pihenve, Párja került kezembe. 2020.10.30. Kuslits Éva

Csend és vihar

Csend és vihar Vihar előtt a csend félelmetes. Kisülés lüktetése égen és földön. A feszültség néma, furcsa zaja. Porzik a táj, haragszik az ég, S oly zsibbadtan állnak a fák, Mi ez a pokoli némaság? Zúgjon a szél, tépje, markolja, A dörgés bántóan éles hangját, Az eltitkolt félelem magját. Mert szomjas a föld, Esőcsepp, a … Olvass tovább

Őszi levelek II.

Őszi levelek II. Falevelek hullnak a földre, Takarót szőnek belőle. Szél hordja jobbra-balra, Megakadnak egy bokorban. Gyermekek játszadoznak, Hemperegnek, álmodoznak. A fák csupaszon állnak, Nem vetnek már árnyat. Várják a friss tavaszt, Új levelekkel hűsítést hozzanak. 2020.09.15. Kuslits Éva

Őszi levelek

Őszi levelek Gyönyörű az ősz pompája, A felhő is vígan csodálja. Leveleket sodor a szél, Kedvesen a múltról mesél. Kis rügyekkel bontakoztak, Zöld szoknyában álmodoztak. S tüzesen sütött a nap, Lombkorona volt a kalap. Szép pillangók hálójában. Boldogságos biztonságban. 2020.09.15. Kuslits Éva

Csend hangja

Csend hangja A csendnek hangja van, Nyugtató és félelmetes. Billen ide-oda, Eltűnik a lélek bugyraiban. Átható fény mutat utat, Ne menj a farkas karmaiba. A világ bánatosan harcol, S széthasadt az ég, Mécsesek lángja ég. Titokzatos erő védelmet adj, Az alkonyban ne arass. Nyár tüzében nem égtél el, Hamu és forgács egyre megy? Szívvel éljed … Olvass tovább

Változó világ

Változó világ Nézd sötét az út, Nem látni a fényt, Reszket a szív, Épp ezért. Szabadság gúzsba van, Világunk merre tart. Öröm, kacaj, Csendesen elkopott, Fásult érzés, Éteren át, Földön innen és túl. Valóság és vágy, Külön úton jár, Mély katlanban, Fortyogva vár. Arcod eltakarva, Bánatban és gondban, Egy változó világban. Repülnél boldogan, Élnél, mint … Olvass tovább

Ilyen szép a világ

Ilyen szép a világ Virágoznak az orgonák, Bokrokon lila koronák, Zöld levélkék ölelgetik, Kecsesen szeretgetik. Fák terjesztik lombjukat, A nap fénye simogat. Természet mutatja kincseit, Pompában bújó erdeit. Ágakon ezernyi virág, Ilyen szép a világ. Az ég kékje csillogó, Messzire száll a pillangó. Felhő fehér paplanban, Sóhaj száll az imában. Szél buzgón harsonáz, A szépségre … Olvass tovább

Vágy

Vágy Szomorún állnak a fák, Bánatos a nagy világ. Félelemben a lélek, Mélyben mardos a méreg. Az út kanyargós, véges, Bizonytalan s éles. A kövek csak gördülnek, Fájdalmasan zendülnek. Szél susog, szerencse kell, S készülj mindenre fel! Napsugár ragyogj már ránk. Segíts távoli csodánk. Fussunk ki a határba, Ámuljunk a virágra. Sétáljunk a harmaton, Töltődjünk … Olvass tovább

Téli világ

Téli világ A kemény tél igazi volt, Hópelyhe is szinte csókolt. Fák álltak fehér pompában, Szikráztak a jégvirágban. Befagyott tó riogatott, Korcsolyánk is sikongatott. A szél kergén pajkoskodott, Néha-néha bokrosodott. Zúgott, robogott a tájon, Rózsa virított az arcon. A sípályánk is jól siklott. Napfénytől nem olvadozott. A kis csizmánk látta kárát, Hallottuk is csikorgását. Élveztük … Olvass tovább

Jó veled

Jó veled Jó szeretve élni, Semmitől sem félni. Veled ébredni, Karodat érezni. Jó téged várni, A napsütést látni. A gondolat végtelen, Messzire repíthet. Mint a madár, S nincs határ. Csillagokat nézni. Így jó veled élni. Az út egyszer véget ér, Mennybe vagy pokolba ér. Tavaszi zsongás elmúlt, Nyár tüze hamvába hullt. Az ősz szépséget tündökölt, … Olvass tovább

Titkos erő

Titkos erő A hegy némán titkokat rejt, S a föld magja sem felejt. Vulkán is forrong a mélyben, Füstje gomolyog az égen. A kiszáradt fák úgy sírnak, Recsegve, ropogva zokognak. Távol patak hangját hallod, Zúgja a lélekharangot. Sápadt hold felhő mögül int, Egy letört ág, melléd suhint. Az út oly kanyargón halad, Minden egy új … Olvass tovább