Városi kutya 2

Bundás jól érezte magát a falusi környezetben. Nem számított, mit kap enni, megevett bármit, a száraz kenyeret is. Számára az egyetlen fontos az imádott Pali bácsi közelsége volt. A vacsorakiosztás sorrendjét a családfő határozta meg. Először a kiskutya tányérjába került a leves, utána Iluci kapott. A felnőttek voltak az utolsók. Elosztották, ami maradt. Ne felejtsük … Olvass tovább

Reformszínház

A főrendező monológja – Na, akkor, hölgyek és urak, egy kis figyelmet kérek! A színháznak gazdaságosság terén komoly gondjai vannak. Az igazgató úr azt mondta, ha nem állunk elő valamilyen sikerdarabbal, nyugodtan végleg lehúzhatjuk a vasfüggönyt. Emlékeztetlek benneteket az új Nemzeti Színház első, sikeres előadására. A rendező a korhoz igazította a darabot, és valóban Tragédia … Olvass tovább

Városi kutya 1

Pali bácsi kivett egy faszeget a fogai közûl, és belekalapálta a dikics-fúrta lyukba. Egy pillanatra az ölébe ejtette a csizmát, és az órára nézett. Hamarosan itt lesznek a gyerekek, gondolta. Pali bácsi igazi látványosság volt a kis bakonyi faluban. Egy Pestről érkezett férfiember, aki a keze szerint úrnak látszik, de valójában nappal a parasztok koszlott … Olvass tovább

Megőrzött pillanatok

Pali bácsi a hokedlin ült. Ölében egy félig befont demizson, körülötte a földön szétszórt fűzfagallyak. Éppen új veszőcskét illesztett a sorba. Orra hegyére tolta a szemüvegét, és a vele szemben figyelő unokáira pislogott. – Szóval, anyátok szeretett volna egy kismacskát. A házinéni macskája éppen akkor ellett. Egyetlen, fekete bundájú kövér kiscica volt az alomban. Anyátok … Olvass tovább

Én is szeretem az állatokat

Aki ismeri Karinthy hasonló című írását, pontosan érti, miről beszélek. Annyi a különbség, hogy itt nem egy tapsifüles, hanem egy nyávogó kis jószág az imádat tárgya. Egy év gondos ápolás után egyedül maradtam. Kezemben ott lüktetett a tárgyát veszített simogatás. Szükségem volt valakire, aki ezt elfogadja tőlem. Így került hozzám Picur. Az öthetes kandúrka rendelkezett … Olvass tovább

Út a reménybe

Az utca a kertvárosban volt, gondozott parkok közepén csinos házak sorakoztak egymás mellett. A villák délre néző oldalán mindegyik előtt oszlopos terasz húzódott, fehér kerti székek és asztalok kínálták magukat pihenésre. Az egyik ház különösen szép volt. Az ereszcsatorna alól lógó bordó futómuskátlik fonott kosarait lengette az enyhe szél. Jól illettek az épület napsárga színéhez, … Olvass tovább

Emberi

Az asszony hason feküdt a járdán. Feje oldalra bicsaklott, arcát eltakarták sötét fürtjei. Nem nyöszörgött, csak feje fölé hajló bal kezének rebbenésén látszott, hogy még él. A nagyváros napi forgalma ugyanúgy zajlott mindennap, mint most is. Az úttesten autók tūlköltek, a járdán éppen hazafelé tartottak a munkások. Egy pillanatra megtorpantak a járdán fekvő test előtt, … Olvass tovább

Kutya élez

Az öreg egy padon üldögélt, és az előtte hömpölygő folyót fürkészte. A köd ereszkedni kezdett, a szürke pára lassan nyújtózott a víz felett, elmosva a túlsó part körvonalait. A nyirkos hideg csontig hatolt, az öreg összébb húzta magán a kopott kabátot. Valószínűleg éjjel fagyni fog, futott át az agyán. Mindez csupán felszínes érintés volt. Hát … Olvass tovább